Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
XV. FEJEZET Többfeladatu vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a vízgazdálkodási nagylétesítményeket tárgyalja. Nagylétesítmény alatt az ország területének jelentősebb részére kiható, többfeladatú vízgazdálkodási művet értünk, mint amilyenek a folyócsatornázás, vagy a többfeladatú nagycsatornák. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalóan tárgyalja a 10. TVK területét érintő nagy- létesítményeket és részletesebben taglalja ezeknek a területen elhelyezkedő részeit. Többfeladatúnak (komplexnek) azt a vízgazdálkodási nagylétesítményt nevezik, amely két, vagy több vízgazdálkodási szakágazat érdekét szolgálja. Folyócsatornázás esetében valamely folyó természetes vízállását duzzasztóművekkel felduzzasztják abból a célból, hogy a víziközlkedés számára kellően mély és széles víziutat, a vízerőhasznosítás számára vízlépcsőt, a gravitációs öntözővízkivétel és az ipari vízkivétel számára megfelelően magas állandó vízszintet stb. biztosítanak. Többfeladatú nagycsatornának azt a csatornát nevezik, amely vagy belhajózási országos víziúthálózat része, vagy vízerőművek üzem vízcsatornája, vagy öntözővizet, ill. ipari vizet szállít és befogadója is lehet belvizeknek, vagy egyéb levezetendő vizeknek úgy, hogy a felsorolt funkciók közül legalább kettőt betölt. 1.2 A múlt és a jelen A 10. sz. TVK területét két komplex vízgazdálkodási nagylétesítménycsoport érinti: a) a már megkezdett Tiszacsatomázás és b) a tervezett Sajócsatomázás. A Tiszacsatomázás létesítményei közül a 10. TVK területére esik a már elkészült tiszalöki vízlépcső, a tervezett Tisza II. (kiskörei) vízlépcső duz- zasztási terének felső része és érinti a 10. TVK területét a nagytávlatban előirányzott Záhonyi vízlépcső is. A Sajócsatomázás művei teljes egészükben a 10. TVK területére esnek. A Sajócsatomázás a Tisza- csatornázás Sajó torkolata fölötti részével a Miskolc—Komoró közti víziutat alkotja. a) A Tiszacsatomázás tiszalöki vízlépcsője A Tiszacsatomázás létesítményei közül eddig a Tiszalöki vízlépcső épült meg. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat röviden az alábbiakban ismertetjük és értékeljük. A tiszalöki vízlépcső a hozzátartozó öntözőrendszerrel a magyar vízgazdálkodás egyik legjelentősebb alkotása. Megépítésének gondolatát az 1863. évi pusztító aszály és az azt követő súlyos éhínség vetette fel. Mégis közel száz év telt el, míg megvalósult a duzzasztómű, amely az éltető vizet a Keleti Főcsatornába tereli. A vízrendezési munkák megkezdése előtti időkben — még a múlt század első felében is — az Alföldet környező hegyekből lezúduló víz időnként hatalmas áradásokat okozott a még ősállapotban lévő völgyekben és síkságon, veszélyeztetve az emberi életet, hátráltatva a mezőgazdasági termelést. Az 1845. évi rendkívüli tisza árvíz után Széchenyi István kezdeményezésére Vásárhelyi Pál több társával együtt világviszonylatban is nagyarányú vízrendezési munkát indított meg, amelyet a nép méltán nevezett második honfoglalásnak. A Tisza szabályozása az 1846. évi tiszadobi átvágással kezdődött és évtizedeken át folyt. A megépült művek az ország területének egynegyedét védik az árvizek pusztításaitól. A védett területen él hazánk lakosságának fele és itt található városaink egyharmada. A nagyszabású ármentesítési munkák végrehajtását, a művelhető terület növelését nem követte nyomon nagyobb arányú vízhasznosítási munka. Az 1863. évi aszály hatására kezdtek csak az illetékesek az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű bevezetésével foglalkozni. Mindamellett néhány terv készítésén kívül más nemigen történt. Az 1870-es csapadékos esztendő után az öntözés gondolata megint háttérbe szorult és csak az 1863. évihez hasonló 1935. évi súlyos szárazság hívta fel újra erre a figyelmet. Az öntözést szolgáló művek tervezése az 1937. évi XX. t. c. az ún. öntözési törvény alapján indult meg. A tervezett munkálatok súlypontja „a Tisza-balparti aszályos országrészeknek élővízzel való ellátása” volt. E cél érdekében valósult meg a békésszentadrási duzzasztómű a hozzá kapcsolódó körösvölgyi öntöző- rendszerrel, valamint a tiszafüredi és a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer, az örvényi, ill. hídvári 371
