Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

2. AZ IVÓ- ÉS IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSE

2.1 A tervezés alapjai

2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK

ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE

A Területi Vízgazdálkodási Keretterv múlt— jelen anyagának összeállítása során az alábbi adatgyűjtések és feltárások anyaga került feldogozásra: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által készített statisztikai jellegű adatok az ország közmű-ellátottsáigáról,

az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 1958- ban készített monográfia az ipari létesítmények vízellátásának helyzetéről,

a Vízügyi Igazgatóságok vízjogi okirattárában lévő vízjogi engedélyekben szereplő műszaki adatok.

A Keretterv 20 éves fejlesztési időszakának alapadatait az Országos Tervhivatal, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, továbbá az illetékes iparágak fejlesztési tervednek irányelvei és számadatai szolgáltatták. Felhasználásra kerültek a különböző tervező vállalatok város- és községrendezési regionális és közművesítésd (vízellátás, csatornázás) tanulmányai, illetve tervei is. A nagyobb városok tanácsainak műszaki osztályai által közölt adatokat szintén figyelembevettük. A városok, nagyközségek, kiemelt funkciójú egyéb települések ivóvízellátására, a regionális vízművekre, továbbá a nagyobb ipartelepek ipari vízellátásának megoldására az előzőekben felsorolt forrásmunkák és adatok alapján egyedi tervek készültek. A kisebb települések, ipari létesítmények és lakótelepek fejlesztésének jellemző * műszaki adatait normatívák alapján dolgoztuk ki.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

Az ivó- és ipari vízellátás tervezésénél követett fejlesztési alapelvek a következők:

— Közműves ivóvízellátást kell előirányozni: valamennyi városban, 10 000 főnél népesebb

nagyközségben,

azokban a településekben, illetve településrészekben, ahol a laksűrűség a 100 fő/ha értéket eléri, vagy meghaladja, továbbá

a jövőben kiemelt szerepet betöltő jelentősebb településekben (bánya, illetve ipari lakótelepek, üdülőcentrumok, mezőgazdasági termelő központok stb.).

A meglévő vízművel rendelkező településekben —• a szükséghez képest — a vízművek korszerűsítését és bővítését kell végrehajtani.

— A kisebb falusi jellegű települések részére törpevízművek építését kell elsősorban előirányozni. A közkutas ellátást minél kisebb területre kell korlátozni.

— A szocialista mezőgazdaság termelési és települési központjainak (állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek stb.) vízellátását általánosságban

községi vagy törpevízművekhez kapcsolódva kell megoldani. Csak ahol ez nem lehetséges, ott kell független vízbeszerzést létesíteni.

— A jelenleg jó ivóvízzel el nem látott üdülőhelyek vízellátását a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságokkal rendelkező területeken regionális vízmű létesítésével kell megoldani.

— Városokban, illetve közművel rendelkező településekben az alacsonyabb laksűrűségű zónákat részben a vízvezetékhálózatra szerelt közkifolyók, részben (külterületeken) közkutak útján kell vízzel ellátni.

— A vidék összpontosított iparosítása érdekében az alföldi ipartelepítésre előirányzott városok vízellátásét kiemelten kell biztosítani.

— Azoknál a — főleg dombvidéki — települé- seknél, melyeknél a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok fiirt közkutak létesítését nem teszik lehetővé, az ún. törpevízmű jellegű vízellátást kell előirányozni.

— Vízszegény területek településednek és ipartelepeinek vízellátásánál meg kell vizsgálni a regionális vízművek létesítésének lehetőségeit és gazdaságossági feltételeit.

— Az életszínvonal emelkedésével növekvő vízigények kielégítésére vízműveknél házi bekapcsolás esetén 100—300 lit/fő/nap fejadagot, a közku- takról, továbbá a törpevízművek utcai kifolyóiról ellátottak részére pedig 40—50 lit/fő/nap fejadagot kell előirányozni. Ezekben az értékekben a nagyipar, valamint a fürdők vízigénye nem szerepel.

— Az utcai közkifolyókat és a közkutakat zárt településeknél úgy kell elhelyezni, hogy minden lakos 150—200 m távolságon belül kifogástalan, jó vízhez juthasson.

— A minőségi vízkészleteket elsősorban az ivó- vízellátás céljára kell biztosítani. Ahol gazdaságosan megoldható, ott a nem ivóvízigényű ipari fogyasztókat az ivóvízművekről le kell választani.

— Az ország állatállományának jelenlegi és távlati vízigényét figyelembe kell venni, különösképpen a meglévő, vagy kialakítandó mezőgazdasági központok vízellátásánál.

— Az ipar ipari vízminőségű vízigényét elsősorban felszíni vízből kell kielégíteni, figyelembe véve a távozási lehetőségeket is.

— Az ipar ipari vízminőségű vízigényének kielégítésénél a vízkészlet gazdaságos kihasználása érdekében a vízforgatást a legnagyobb mértékben, és ahol erre lehetőség van, a sorozatos vízellátást kell alkalmazni.

— összefüggő ipartelep, vagy több közeli ipartelep ipari vízigényét a telepítés és a gazdaságosság figyelembevételével lehetőleg egy ipari vízműről kell kielégíteni.

— Az ipartelepek ipari vízminőséget szolgáltató vízmüvednél — továbbá nagyobb vízigényű technológiai folyamatok esetén az egyes üzemrészekben is — a frissvíz mennyiségének állandó méréséről gondoskodni kell.

263