Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

főt látnaJk el, vagyis a terület össztakosságának 25%-át. A kutak napi igénybevétele 5 200—5 300 m3-re becsülhető, ami azt jelenti, hogy a lakosság naponta átlag 25 liter vizet használ fel ivásra és háztartási célra. Ebben az értékben a közkutakról történő mezőgazdasági vízfelhasználás (állatok itatása stb.) természetesen nem szerepel.

A közkutakat a KÖJÁL rendszeresen végzett vízr- minőségi vizsgálatok alapján az alábbi 3 csoportba sorolta:

1. A víz közegészségügyi szempontból elfogadható, a kút helyesen van megépítve.

2. A víz minősége kifogásolt, de a kút felújításával megjavulhat.

3. A víz minősége kifogásolt, a kút felújítására nem érdemes költeni, mert a vízminőség nem javítható.

A KÖJÁL adatai szerint a terület közkútjainak 15%-a az első, 62%-a a második, 23%-a a harmadik kategóriába tartozik. Ezek az adatok a fokozatos romlás eredményét tükrözik, aminek sok esetben az az oka, hogy a közkutak karbantartására rendelkezésükre- bocsátott hitelt a tanácsok nem használják fel, illetve más célra költik el.

A közkutak 49%-a nyitott, 51 %-a zárt építésű.

1.22 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS MŰLT.JA ÉS JELENE

Az Északmagyarországi TVK körzetéhez tartozó borsodi iparvidék hazánk egyik legjelentősebb ipari területe, ahol az iparfejlesztés az 1950-es évek elején szinte példátlan méreteket öltött. Ennek a hatása természetesen a vízgazdálkodás terén, a vízigények alakulása szempontjából is megmutatkozik. A területen ipari célra naponta 2 807 000 m3 vizet vesznek igénybe, melyből 1 119 000 m3-t az üzemeken belül forgatnak. A frissvíz-beszerzés tehát folyamatos vízsugárban kifepezve 20 m3/s, melynek 98%-a felszíni, 2%-a egyéb eredetű. Az igénybevett vízmennyiség a szükségleteket nem fedezi teljes mértékben. A 'hiány ipari vízben napi 500 000 m3, ivóvíz minőségű vízben 3 650 m3. A hiányt a vízkészlet kedvezőtlen területi eloszlása okozza.

Az ipari üzemek a közművektől napi 20 700 m3 vizet vesznek át, A víz tározására rendelkezésre álló magasszintű medencék térfogata 49 600 m3, az alacsony szintűeké 16 000 m3. Ezen kívül további 511 000 m3 vízmennyiséget mesterséges tavakban tárosnak. Az ipari víz szállítására szolgáló nyomócsőhálózat hossza 450 km.

Miskolc

A Lenin Kohászati Müvek vízellátását a rekonstrukciós időszak előtt a Szánva patak biztositottai, melynek kisvízi hozamát a Hámori-tó egészítette ki. Jelenleg az ipari víz nagyobb részét a Sajóból szerzik be, továbbá a már egyszer felhasznált ipari vizet tisztítják és visszaforgatják. Természetesen elsősorban a Szinva vizét igyekeznek felhasználni, minthogy ennek az igénybevétele jár a legkevesebb üzemköltséggel.

Az ipartelep ezek szerint tulajdonképpen három — „Ä”, „B”, ,.C” jelű — víznyerőhellyel rendelkezik. A Sajóparton épült „A” telep a Sajónak fenék- gáttal felduzzasztott vizét termeli, melyet ülepítés után' — a városon áthaladó csővezetéken keresz.- tül — szivattyúzással a „B” és ,,C" telepekre szállít. A „B” telepen a Szinvából veszik ki gravitációsan a vizet, amit a Sajó-vízzel együtt közös medencében tárolnak és ülepítenek, majd — a minőségi igényeknek megfelelően — a fogyasztói hálózatba, illetve a magaslati ellennyomó medencébe, vagy pedig a „C” telepre szivattyúznak. A „C” telep az egyik csatornarendszer által összegyűjtött, egyszer már felhasznált ipari vizet tisztítja és táplálja vissza a fogyasztói hálózatba. Egyenletes üzemeltetése érdekében az ideszállított ingadozó meny- nyiségű szennyvizet a szükségletnek megfelelően az „A”, vagy a „B”, vagy mindkét telep felől érkező Sajó-, illetve Szinva—Sajó kevert vízzel egészítik ki. A fogyasztói hálózatot közvetlenül csak a ,,B” és „C” telep táplálja.

A Lenin Kohászati Művek a Sajóból és a Szinvából 47 500 m3/nap vízmennyiséget vesz ki, amiből 5 180 m3-t a szomszédos DIMÁVAG Gépgyár és a Könnyűgépgyár részére ad át. Az ipartelep naponta 354 000 m3 vizet forgat. A városi vízműtől napi 7 640 m3 vizet vesz át, melyből 420 m3-t ugyancsak átad a szomszédos üzemeknek. Ivóvizet ipari célra csak a laboratóriumokban használnak fel, egyes üzemrészeknél még fürdésre is ipari vizet vesznek igénybe. Ennek ellenére az ipartelep ivóvíz-hiánnyal küzd.

A Diósgyőri Papírgyár ipari vízszükségletét a Szinvából és a Királykát forrásból, ivóvízigényét pedig nagyrészt a Királykút forrásból, kisebb részben a városi vízmű által szolgáltatott vízből elégíti ki. A Szinva vizét ülepítőn, majd szűrőn keresztül gravitációsan vezetik a gyárba, illetve szivattyúzással a 240 m3-es magaslati medencébe emelik. A gyár ipari célra naponta 2 710 m3 Szinva- vizet használ fel. A Királykút forrás vizét mesterséges tóban fogják fel, ahonnan szűrés után kb. 2 km-es csővezetéken át gravitációsan juttatják az üzem területére. A forrás átlagos vízhozama 290 m3.

A Miskolc-kömyéki bányatelepek közül az Anna- aknát, Márta-aknát és Pereces bányatelepet a városi vízmű látja el naponta 900 m3 vízzel. Lyukó- bányán bányavíz felhasználásával önálló vízmű üzemel. A vízmű részére a bányában a víztelenítő zsompoktól elkülönített víznyerőhelyet létesítettek, ahonnan napi 80 m3 vízmennyiséget emelnek ki. Ez azonban a szükségletet nem fedezi. A vízhiány kb. 120 m3/nap. Ugyanakkor a 4 bánya víztelenítése céljából naponta 6 800 m3 vizet emelnek ki, mely felhasználás nélkül folyik a Szinváha.

Miskolc többi ipari üzeme közül is igen soknak van önálló ipari vízműűve. A Chinodn gyár és a Krypton gyár Szinva-vizet használnak fürdés céljára. A MÁV fűtőház és rendező pályaudvar ipari vízszükségletének fedezésére a Hejő patak vizét veszi igénybe. A miskolci Hűtőház, az István malom, a kisebb malmok, a Tejipari Üzem, a hejőcsa- bai Cementgyár, a görömfoölyi Téglagyár, a Ce259