Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
A Bodrogon a folyószabályozási munkák a múlt század második felébeen indultak meg. 1900-ig összesen 15 átvágás készült el, amelyekből a magyar szakaszra 8 esik. Ezek összes hossza 8,5 km. A Sajó közép vízi szabályozása érdekében 1945-ig két átmetszés és 32 partbiztosítás épült meg, 1945 után pedig ismét két átmetszés és tizenkét partbiztosítás, 1943-ban a folyó 40 km-es alsó szakaszán megkezdődtek a csatornázási munkálatok. A Hemádon 1910-ben indultak meg a folyószabályozási munkák. A folyó magyarországi szakaszán 1945-ig 7 átmetszés készült el, s azóta ismét 3 helyen épült átmetszéses, 16 helyen épült partvédőmű. A Laskó és Hejő patakokon jelentősebb karba- helyezési munkák folytak 1894—1899-ig. 1928 és 1941 között jókarbahelyezésd munkát végeztek a Ronyván és ismét a Hejő patakon. Jelentősebb szabályozási, illetőleg mederrendezési munkálatok voltak 1948 és 1958 között a Bársonyos malomcsatomán, a Csincse Laskó és a Szüha patakokon. A borsodi hegyvidékről lefutó vizek összegyűjtésére 1948-ban megépítették a Csincse-övcsator- nát. Halászati vonatkozásban feltétlenül említésre méltó, hogy 1933-ban pisztrángos tógazdaságot rendeztek be Lillafüreden a Garadna patak partján, és pedig halköltő házzal Hazai viszonylatban ugyan kevés a pisztrángtenyésztésnek az élettere, azonban a felsőbb szintű patakszakaszok utánpótlása szükségessé tette, s ez az egyetlen ilyen halászati létesítményünk az országban. Viszonylag későn indult meg a területen a közműves ivóvízellátás és csatornázás építése. Első volt Sátoraljaújhely vízmüve 1906-ban, Miskolc előbb szennyvízlevezetőt épített 1910-ben, s rá két évre építette a vízmüvet. 1927-ben épült Eger, s csak 1954-ben Özd vízmüve. 1952-ben épült Kazincbarcika közüzemi csatornaművé, s 1958-ban üzembe helyezték a II. számú vizműtelep főnyomóvezetékét. Ezek természetesen csak a jelentősebbek, mert a területegység ipari fejlettségének megfelelően e vonatkozásában aránylag jó helyet foglal el. Vízerőhasznosítás tekintetében szintén vannak eredményeink. Már 1904-ben üzembe helyezték a Hemádon a Gibárti vízierőművet, s két év múlva ugyancsak á Hemádon elkészült a felsődobszai vízierőmű első turbinája. Ezekhez járult 1945-ben a Tiszán a kesznyétemi vízierőmű. Mint hazánkban általában, úgy Észak-Magyar- országon is az utóbbi (vízellátási, vízerőhasznosí- tási) feladatok a- tulaj donképpeni vízügyi szolgálattal a felszabadulásig meglehetős laza kapcsolatban voltak. Azokat a különböző szakminisztériumok felügyelete alatt maguk az érdekeltek (a városok, gyárak, áramszolgáltató vállalatok) üzemeltették. Mint az eddigiekből látható, a felszabadulásig a vízügyi szolgálat a következő jellegzetes szakágazatait formálta ki: (Vázlatosan az 1. sz. táblázat tünteti fel.) 1. A folyamszabályozást a folyók elfajulásának, a mederváltozásokból és partszaggatásokból eredő kártételeknek elhárítására, a hajózható folyószakaszokon a hajózási vízmélység biztosítására. Észak Magyarországon illetékes folyamszabályozási hivatal 1948-ig a sátoraljaújhelyi volt. Hatáskörébe tartozott a Tisza Tokajtól Tiszafüredig, a Bodrog a torkolattól az Országhatárig, a Sajó a torkolatától Sajóhídvégig. 2. Különféle vízitársulatot, mint ármentesítő társulatokat az árvizek elieni védekezésre, belvízrendező társulatokat a belvízkárok elhárítására, különféle vízhasznosító társulatokat a vízierő, az öntözővíz kihasználására. A nagyobb és saját műszaki és segédszemélyzettel működő társulatok voltak: a) A volt Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat Sárospatak székhellyel. A társulat feladata a TiszaBodrog közének ármentesítése és belvízrendezéés volt. b) A volt Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat Debrecen székhellyel, amihez — mostmár egészen különösnek tűnik fel — hozzátartozott a Takta és Tisza közének ármentesítése és belvízrendezése. c) Előbbi kettőnél jóval fiatalabb alakulás volt az ún. Délborsod Hevesi Ármentesítő Társulat. Székhelye Miskolcon volt. Feladatát képezte a Hejő alsó szakaszától a Heves megyei Laskó torkolati szakaszáig terjedő Délborsodi és Délkelethevesi területek árvédelmének és belvíz- rendezésének kiépítése. Az alábbi vízitársulatoknak — saját szakszemélyzetük nem lévén — mint említettük a műszaki irányítását a volt miskolci Kultúrmérnöki Hivatal látta el. Ilyenek voltak: Kishemád—Bársonyos Vízhasznosító Társulat Eger csatorna Vízihasznosító Társulat Makiári Rétöntöző Társulat Nagytályai öntöző Társulat Hejővölgyi Vízrendező Társulat Alsólaskóvölgyi Vízrendező Társulat Alsóegervölgyi Vízrendező Társulat Barsodnagymihályi Vízi Társulat Vadász és Vasonca Vízrendező Társulat stb. A felsorolást még folytathatnánk, mert számos olyan kis társulat alakult, amely az érdekelt vízimunkák önerejéből való elvégzését tűzte ki célul 3. Egyik legfontosabb vízügyi intézménynek 1948-ig is a kultúrmérnöki intézmény maradt. Észak Magyarországra a miskolci (és 1938—45 között a kassai) Kultúrmérnöki Hivatalok voltak az illetékesek. Feladatuk kiterjedt a kis és középvízfolyások rendezésére, a talajjavítások, lecsapolá- sok, öntözések készítésére — mint említettük — a saját műszaki gárdával nem rendelkező kisebb társulatok irányítására. Említettük, hogy 1948 előtt a többi vízügyek, mint az ivó- és ipari vízellátás, a szennyvízkezelés, vízerőművek a szorosabban vett vízügyi szolgálattal még meglehetős laza kapcsolatban voltak. A kapcsolatot némiképp köztük az 1885. évi vízjogi törvényszabta hatósági eljárás, illetve annak 26