Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A kerettervnek ez a fejezete felhívja a figyelmet a kisvízfolyások rendezésének szükségességére és hasznosságára. Az előirányzott mederrendezési munkák elvégzése és a medrek állandó jókarban tartása esetén a mezőgazdasági és belső sági területek, valamint a közlekedési létesítmények mentesülnek a gyakori árvízkároktól. A belsőségi mederszakaszok — a mellett, hogy az árvizek levezetésére alkalmassá válnak — az esztétikai és közegészségügyi követelményeket is ki fogják elégíteni. A vízfolyások rendezése módot nyújt még a vizenyős területek lecsapolására is. A talajvízszintszabályozás kérdésével szintén ez a fejezet foglalkozik. A tervezett vízmosáskötések végrehajtása a vízmosások továbbfejlődését — és ezzel a közlekedési vonalak és belsőségek iszappal való elöntését, valamint a vízfolyások gyors feliszapolódását — akadályozza meg A tervezés során első ízben került sor az eróziós viszonyoknak ilyen nagy kiterjedésű területen történő egységes vizsgálatára. Talajvédelmi tervünkben ismertetett módszerekkel és eljárásokkal az évi talajpusztulás mennyiségét kívánjuk a lehetőség határain belül csökkenteni és ezzel együtt azt a károsodást, amit a lepusztult termőtalajban lévő ásványi és szerves anyag (humusz) értéke képvisel. Tervünkben a talajpusztulás felső határát 15 to/ha/ év értékben állapítottuk meg és a védelmi berendezéseket ennek megfelelően irányoztuk elő. Ez pedig — fi gyei em be véve. hogy védelem nélkül 1 ha területről évenként mintegy 35—42 to talaj sodródik le, a talajpusztulás évi mennyiségének majdnem az egyharmadára való csökkentését jelen*!. Ennek a jelentőségét akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha meggondoljuk, hogy országos viszonylatban a talajerő gazdálkodás területén ily módon mintegy 330 millió forint megtakarítás érhető el. A talajpusztulás csökkentésének további eredménye még az is, hogy a kisvízfolyások feltöltődé- sének üteme lelassul és így a medertisztogatási, jókar bahelyezési, szabályozási munkák élettartama mintegy háromszorosára nő. A hegy- és dombvidékek talajvédelmi berendezése természetesen járulékos beruházásokat is jelent. Az elvégzett vizsgálatok szerint azonban ezek a beruházások minden esetben gazdaságosnak mutatkoznak. A talajvédelemre berendezendő területek sürgősség és fontosság szerinti rangsorolása elsősorban objektív tényezők alapján történt. A tervezés eredményeképpen meghatároztuk a hegy- és dombvidéki területek lejtőkategóriánkénti megoszlását, ami módot nyújt arra, hogy biztosítani lehessen ezeken a területeken a természeti viszonyokhoz mért növénytermesztési arányokat és a sajátos üzemi gépesítést. A terv megvalósításával, a helyes hegy- és domb- vidéki gazdálkodás megteremtésével a további terméskiesés nagyrészt megszüntethető, sőt a mai szinthez képest 30—50% termésmövekedés érhető el. A kisvízfolyásoknak és vízgyűjtőiknek rendezése, továbbá a talajvízszint szabályozás összesen kereken 6 626 km* kiterjedésű területet érint. Az egyes vízrendszerekre előirányzott költségeket az 5. sz. szövegközti táblázat tünteti fel. (A táblázat harmadik oszlopában az egyes vízrendszerekre vonatkozó három összeg közül az első a vízfolyások rendezésének, a második a vízgyűjtő rendezésének, a harmadik pedig a talajvízszánt szabályozásának a költségét jelenti.) A fajlagos beruházási költség a 10. sz. Északma- gyarországi Területi Vízgazdálkodási Keretterv teljes területére: 1 606 719 000 6 626 = 242 487 Ft/km* Feladatok szerint a fajlagos beruházási mutató a következőképpen alakul: 1. Kisvízfolyások rendezése 348 076 000 80 923 = 4 320 Ft/ha 2. Talajszint szabályozás 10 280 000 3 318 = 3 098 Ft/ha 3. Vízgyűjtőterületek rendezése 1 248 363 000 6 626 = 188 555 Ft/km*. Fenntartásra az építési költségek 4%-át. kell évenként előirányozni. A közölt adatokból megállapítható, hogy a vízügyi szolgálatra háruló feladatokat csak abban az esetben lehet megfelelő idő alatt elvégezni, ha a beruházásokra fordítható évi összegek az eddigieknél lényegesen nagyobbak lesznek. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Ismeretes, hogy még a kevés hordalékot mozgató kisvízfolyások medre is 8—15 év alatt ismét fel- iszapolódik. A feliszapolódást elsősorban a mederben és rézsűkön gyorsan elburjánzó növényzet segíti elő. A növényzet rendszeres irtása a légi módszerekkel a jelenlegi körülmények mellett szinte lehetetlen. A munkát csak vegyszeres gyomirtással lehet elvégezni. Erre a fenntartási hitelekből megfelelő keretet kell biztosítani. A vegyszerek szórására a csatomaőröket ki kell oktatni és gondoskodni kell a szükséges gépek beszerzéséről is. Altalá190
