Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

Fejlesztésű programunk megvalósítását 20 éves tervidőszakra ütemezzük

A fejlesztés alapjául elfogadott belvízvédelmi terv adataiból kiindulva az öblözetek, rendszerek határát felülvizsgáltuk és a területi adatokat a változásnak megfelelően módosítottuk,

A felsorolt tervek közül a Tiszavalki, rigósi, és bodrogzugi öblözeire vonatkozó tanulmányterveket, továbbá az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság által készített kiviteli terveket találtuk elfogadhatónak. Ezek szerint tehát a tiszavalki, rigósi és a bodrogzugi öblözet kivételével valamennyi öblözetre tanulmányterv szintű tervet kell készíteni, a teljes csatornahálózat megtervezésével.

Területünkön talajvízszint szabályozásra szükség nincsen, így kerettervünkben ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

A belvízgazdálk odás és belvízvédekezés tervezésénél követendő fejlesztési alapelvek a következők:

■— A belvizes területek rendezését és a belvízhasznosításokat a gazdaságosság szem előtt tartáséval kell előirányozni.

— Az egységet alkotó terület belvízrendezését és belvízhasznosítását összefüggő elképzelések alapján kell megtervezni.

— A tervezésnél a fő célkitűzéseket, valamint egyéb népgazdasági, vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt kell tartani, azokkal való összhangot biztosítani kell.

— Biztosítani kell, hogy a téli, koratavaszi belvizeket 26—28 nap helyett 20 éves távlatban 13— —14 nap, 20 éven túli távlatban 7 nap alatt lehessen elvezetni.

— Biztosítani kell, hogy a nyári belvizeket a belvízhálózat, a művelési ág víztűrésének megfelelően, 1—2 nap alatt képes legyen elvezetni.

— A csatornahálózat tervezésénél a 10 éves, a műtárgyaknál a 25 éves gyakoriságú csapadékot kell a méretezés alapjául venni.

— Az I. kategóriájú csatornák munka- és költségadatait vázlatterv, a II. és III. kategóriájú csatornák költségeit normatívák alapján kell meghatározni.

— A belvízvédekezést szervezetileg és technikailag magas színvonalon kell megtervezni.

— A belvízrendszerek, belvízöblözetek távlati fejlesztését lehetőleg oly módon kell előirányozni, hogy az előálló kultúra változások (pl. tározásra alkalmas rét-, legelő terület csökkentése) a belvíz- védekezés során figyelembe vehetők legyenek.

— Biztosítani kell, hogy a hírközlés, közlekedés, szállítás, gyors, a szervezeti felépítés pedig olyan legyen, hogy a belvizek a legkisebb kártétel nélkül legyenek elvezethetők.

— A IV. fejezetben kell az V. és VI. fejezetben előirányzott talajvízszint szabályozási munkákat is összesíteni.

2.2 A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés keretterve:

2.21 A BELV1ZGAZDÄLKODAS KERETTERVE

A 10. sz. Északmagyarországi Területi Vízgazdálkodási Keretterv — mint már említettük — a

22. Bodrogközi, 23. Taktaközi és a 24. Délborsodá belvízrendszerrel foglalkozik. A felsorolt belvízr rendszerek hidrológiája, talajtani adottsága, domborzata eltérő, tájjellegük különböző. A belvízrendezés kialakult módjára a tájjelleg erősen rányomta bélyegét. A földrajzi, hidrológiai viszonyok a rendezési munkák ütemét az érdekeltekre gyakorolt közvetlen hatosukkal fokozták vagy lassították. A belvízrendezés fejlődésétől függtek viszont azok a kísérletezések és próbálkozások, amelyek helyenként a belvízhasznosítás legprimitívebb formájában a termésátlagok növelését céloztok.

Kerettervünk készítésénél — élve a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése révén adott birtokhatárök- kal, egyéni érdelekéi nem korlátozott lehetőségekkel — a belvízrendezés és a belvízhasznosítás szempontjait egybevetve a leggazdaságosabban oldottuk meg a belvízgazdálkodási feladatokat. Ott, ahol ez a lehetőség kínálkozik, a belvízkárok elkerülése érdekében levezetett belvizeket a befogadóba való elhelyezés helyett célszerű helyeken ösz- szegyűjtjük és hasznosítjuk (öntözés, halastó, haltenyésztés), vizsgálataink szerint ilyen értelmű belvízgazdálkodást a bodrogzugi, kenéztôi, törökéri, füzeséri, tiszadobi. taktaföldvári, prügyi, tisza- ladányi, tiszavalki, sulymosi, és a rigósi belvíz- öblözetben lehet folytatni. A belvizek visszatartásával a hasznosítás mellett figyelemre méltó megtakarítást is el lehet érni a szivattyútelepek kapacitásának, valamint a csatornahálózat, méreteinek a megállapításánál.

Az alábbiakban a belvízgazdálkodás kerettervét rendszerenként és öblözetenként ismertetjük.

22. Bodrogközi belvízrendszer

a) Bodrogzugi öblözet

A Tisza és a Bodrog folyó árvizeitől nyárigátokkal védett terület. Levezető zsilipjei a kisbodrogi, zsaróéri, bónyikai, ivánároki és a vissi zsilip, valamint a 16 nyílású tokaji és longi kulissza. Területén rét-legelő gazdálkodás folyik, művelési ág változásra a teljes ármentesítés bekövetkezéséig nem lehet számítani.

A fejlesztés során ki kell építeni a belvízi csatornahálózatot és szivattyútelepet kell létesíteni.

Az öblözet belvizeit két főcsatornával lehet ösz- szegyűjteni. A II. sz. főcsatorna az I. számú főcsatornába torkollik, az utóbbi a zsaróéri zsilipen keresztül juttatja a belvizeket a Bodrog folyóba. A zsaróéri zsilip mellett 3,6 m3/s kapacitású, elektromos üzemű szivattyútelep épül blokk elrendezésben, ferde tengelyű Csfá 650-es szivattyúkkal. A kisbodrogi zsilipnél időnként 0,06 m3/s teljesítményű szivattyút kell üzemeltetni. A szivattyútelepi gépész számára a tokaji hegy lábánál, a Bodrog folyó jobb partján szolgálati lakás épül, to155