Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Itt jegyezzük meg, hogy a Hejő—Csincse—Lasikó belvízrendszert a 2. és 3. pontban a délborsodi belvízrendszer néven tárgyaljuk, mivel a Lasikó és a Rima öbölzetét az Országos. Vízügyi Főigazgatóság a kisvízfolyások vízgyűjtő területei közé sorolta. Ezért az utóbb említett öblözetek fejlesztésével az V. fejezet 2. és 3. pontjában foglalkozunk. A belvízhasznosítás múltja és jelene A vizsgált területen céltudatos belvízhasznosítás nem történik. A belvízrendszerek vontatott, helyenként korszerűtlen kiépíése, ill. a rendezés elmaradása gátat vetett a belvíz hasznosításának. A legtöbbször kártételek mellett létrejött természetes víztározódás a vizek elvezetésére ösztönözte az érdekelteket. Minthogy azi ország gazdasági helyzete, az érdekeltség anyagi ereje a vízkárok megszüntetéséhez szükséges anyagi fedezetet nem tudta biztosítani, a hasznosítási lehetőségek kiaknázására még csak gondolni sem lehetett. Ezért az összegyülekezett belvizek a kiépített öblözetekből gravitációs úton vagy szivattyútelepeken keresztül, a kiépítetlenekből pedig tetemes károk előidézése mellett jutottak a befogadóba, illetve tartották víz alatt a semmilyen formában sem hasznosított területeket. Vízhasznosításra csak a külvizeket szállító vízfolyásokkal rendelkező öblözetekben került sor. Az érdekeltség — próbálkozások eredményeit, látva — egyes helyeken nagyobb anyagi áldozatot is hozott a külvizék hasznosítása érdekében pl. az Eger csatorna mentén. Tározás azonban a külvizeket illetően sem történt, eltekintve a vízfolyások medrében történő víztározástól. A belvízi öblözetekben létesített öntözőrendszerek általában függetlenek, a belvízi művekkel nem állnak közvetlen összefüggésben. 1.22 A BELVÍZVÉDEKEZÉS MÜLT.TA ÉS JELENE A területünkön a belvízvédekezés fejlettségi foka az egyes öblözetek kiépítettségének mértékétől függően öblözetenként eltérő. A fellelhető védelmi tervek a belvízárteret a tájegységek szerint általában három az utóbbi években négy belvízvédelmi szakaszra osztják. Az eltérés a Délborsod-hevesi belvízöblöztek összevonásából, ill. elkülönítéséből ered. Az I. sz. védelmi szakasz a Laskó, Rima és a tiszavalki öblözeteket foglalja magában. Végleges belvízmentesítési munkálatai az 1930-as években indultak meg. Belvízmentesítése a belvíztér 60%-ára terjed ki. A védelmi szakaszon 12 csator- naőrjárás van. A csatomaőrök saját lakásukban laknak, a szertárak bérelt helyiségekben vannak elhelyezve. Az árvízvédelmi telefonhálózatba egy csatomaőrtelep van bekötve A II. sz. védelmi szakasz a Sulymos, Rigós, Hejő és a sajózugi öblözetekre terjed ki. A belvízmentesítési munkálatai szintén az 1930-as években indultak meg, de a belvízmentesítés itt a belvízártérnek mindössze 30%-ára korlátozódik. A védelmi szakaszon egy 2,0 m3/s teljesítményű diesel szivattyútelep (tiszabábolnai), 7 csatornaőr járás 4 csatomaőrtelep és 3 belvízvédelmi szertár van. A csatomaőrök négy kivételével saját lakásukban laknak. A csatornaőrtelepek az árvízvédelmi telefonhálózatba be vannak kapcsolva.. A III. sz. védelmi szakasz az inérháti, tiszaluci, harangodi, hárkányi, tiszadobi, taktaföldvári és prügyi öblözetekre tagozódik. Az ár- és belvízmentesítési munkálatok itt az évszázad első évtizedében kezdődtek meg. Belvízhálózata — az átlagos csatomasűrűséget tekintve — kielégítő volna, a hálózat vízszállítása azonban rendkívül kevés. A szivattyútelepek összteljesítménye a szükségletnek mindössze az 54%-a. A védelmi szakaszon 6 csa- tornaőrjárás, 8 belvízvédelmi anyagraktár, 3 szivattyútelep (Taktaföldvár 3,0 m3/s Inérhát 1,2 m3/s, Tiszadob 1Д m3s) van. A csatomaőri teendőket 3 esatomaőr kivételével a gátőrök látják el. Az árvízvédelmi telefonhálózatba csak a gátőrök telepei vannak bekötve. A IV. sz, belvízvédelmi szakasz a bodrogzugi, kenézlői törökéri, füzeséri, Vajdácska-karosi, te- recki, tiszakarádi és a rácséi öblözeteket foglalja magában. A belvízmentesítési munkálatok — a bodrogzugi öblözettől eltekintve, mely csak a legutóbbi években indult fejlődésnek — a múlt század közepén kezdődtek meg. Csaknem teljesen kiépített és kielégítő vízszállítású belvízhálózattal rendelkezik. Szivattyútelepeinek összteljesítménye — a bodrogzugi öblözet szivattyúszükságletének figyelmen kívül hagyásával — 58%-a a szükségletnek. A védelmi szakaszon négy gőzüzemű szivattyútelep (Törökér 3,8 m3/s, Tiszakarád 5,1 m3/s, Felsőberecki 2,5 m3/s, Riese 2,1 m3/s) 18 csatomaőr- járás, ill. csatomaőrtelep található, belvízvédelmi anyag 15 helyen van tárolva. A csatornaőrök közül négy a saját házában lakik. Hat csatomaőrtelep az árvédelmi telefonhálózatba be van kötve. Az ismertetett védelmi szakaszok védelmi központja Füzesabonyban, Miskolcon, Tokajban, illetve Sárospatakon székel. A szakaszok védelmét a védelem vezetője (vízügyi igazgató) Miskolcról irányítja a védelmi törzsön keresztül. A hordozható és stabil szivattyúk üzemeltetését a Vízügyi Igazgatóság Gépészeti Üzemelési Csoportja végzi. Az eredményes védekezést a jelenlegi kiépítettség mellett az előírtnál jóval kisebb mennyiségben rendelkezésre álló védelmi anyag, továbbá a csatomaőrtelepek, szertárak és a hírközlés hiánya gátolja. Területünkön a felszabadulás előtt az Alsó-Las- kóvölgyi, Alsó-Egervölgyi, Délborsod-Hevesd, Me- zőnagymihályi, Alsó-Szabolcsi, és a Bodrogközi Társulat működött. A felszabadulás után 1960-ban alakult meg Ti- szabábolna székhellyel a Belvízrendező Társulat, melynek fő feladatát a 12 574 ha kiterjedésű tiszavalki öblözet belvízi mellékcsatoma-hálózatának a kiépítése képezi. A múltban előfordult belvízi elöntések közül a taktaközi és a bodrogközi öblözetben az 1941—42 évi belvizek emlékezetesek. A belvízáradást rend152
