Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

talajvízszintnek optimális mértékre való emelését, melyek szükségessége belvízrendszeren belül vagy azon kívül egyaránt előfordulhat.

A tőzeges és lápterületeken igen nagy a talajvízszint-szabályozás jelentősége. E nélkül ilyen területeken mező- és erdőgazdálkodás él sem képzelhető.

A talajvízszint-szabályozás nyílt árokháiózattal és alagcsövezéssel (drénezéssel) történik. Nyílt árokhálózat esetén a művek a belvízrendezés műveivel azonosak, de sűrűbb zsilipezési lehetőséget kell biztosítani. Alagcsövezés a terep szintje alá elhelyezett alagesőhálózatból és annak tartozékaiból áll.

Az előzőek alapján a TVK-ban a IV. Fejezet az alábbi csoportosításban kerül ismertetésre:

a) Belvízgazdálkodás,

b) belví zvéd ek ezés.

c) talajvízszint-szabályozás.

Az öntözésnél keletkező csurgalékvizek elvezetésével mint üzemi feladattal ab) alatt kell foglalkozni.

1.2 A múlt és jelen

1.21 A BELVlZGAZDÄLKODÄS MÚLTJA ES JELENE

Leírásunkban az OVF által készített nyilvántartásban 22., 23., illetve 24-gyel jelölt Bodrogközi, Taktaközi és Hejő—Csincse—Laskó belvízrendszerekkel foglalkozunk.

A Bodrogközi belvízrendszer az o) Bodrogzugi,

b) Kenézlői,

c) Törökéri,

d) Füzeséri.

e) Vajdácska—Karosi,

f) Berecki,

g) Tiszakarádi,

h) Ricsei,

a Taktaközi belvízrendszer az

a) Inérháti,

b) Tiszalucá,

d) Harangodi,

c) Harangodi,

d) Harkányi,

e) Tiszadobi,

f) Taktaföldvári,

g) Prügyi;

a Hejő—Csincse—laskó belvízrendszer az

a) Laskói,

b) Báberei,

c) Rimái,

d) Tiszavalki,

e) Sulyomi,

f) Rigósi,

g) Hejői,

h) Sa józugi

belvízöblözetre tagozódik.

A felsorolt belvízrendszerek öblözeteinek nagy része csalc a közelmúltban került rendezésre. Egyes öbiözetek jelenleg is ősállapotban vannak. A belvízrendezés hiánya legtöbb öblözetben akadályozta a belvízhasznosítás, illetve a mezőgazdasági víz- hasznosítás bevezetését. Ezért területünkön a belvízhasznosítás csak nyomokban lelhető fel.

A belvizes területek rendezésének múltja és jelene.

Bodrogközi belvízrendszer. (22. sz.)

Az ármentesítés első korszakának lezárulása (1860) után, amikor a tiszai és bodrogi védtöltések az akkori viszonyokhoz képest a két folyó árvizei ellen már hatásos védekezést nyújtottak, az érdekeltek figyelme mindinkább a belvízrendezés felé irányult. A kezdeményező lépések közé tartozik a törökéri zsilip és a hozzávezető csatorna torkolati szakaszának megépítése az 1862. évi .közepes árvíz után. Az első tervek szerint ez a zsilip lett volna hivatva az összes belvizek levezetésére.

A belvízrendezés tervét 1881-ben Révy Géza társulati mérnök átdolgozta. A Révy féle terv a belvízrendezést a tiltók rendszerére építette fel. A befogadó magas vízállása idején a belvizeket a terv szerint „víztároló medencékben”, e célra kijelölt tavakban kell összegyűjteni, és csak a torkolati zsilipek felnyitása után lehet leereszteni. A tervhez csatolt műszaki véleményben azonban a tervező már utalt a csatornarendszer fejlesztésének és a szivattyútelepek létesítésének szükségességére. Tervei alapján megépült a karádi zsilip, elkezdődött a tiszakarádi főcsatorna kiépítése, elkészült az ősz- szekötő csatorna, a Karcsa-felsőberecld. zsilipes csatorna, a kenézlői csatorna és zsilip, a Karcsá- vajdácskai és a füzeséri csatorna. A századforduló idején megépült a törökéri, tiszakarádi, felsőbe- recki, és a ricsei gőzüzemű szivattyútelep. A belvízrendezés munkái a belvizektől gyakran mocsárrá, járhatatlan ősrengeteggé váló Bodrogközt mintegy három évtized alatt fejlett mezőgazdasággal, vasúttal, utakkal rendelkező területté változtatták át.

A belvízrendezés összefüggő fejlesztési terve a Révy féle elképzelések elfogadásával 1930-ban készült el. E terv alapján az 1940-es belvizes időszak után az új csatornák egész sora épült ki olyan mértékben, hogy három év alatt a csatornahálózat hossza megkétszereződött. A fejlesztés feladatai között már szerepelt a törökéri, tiszakarádi, ricsei szivattyútelep bővítése és a füzesén öbölzet sárospataki szivattyútelepének építése is.

A fejlesztési programnak egy része a felszabadulás előtt, egy része pedig utána valósult meg. A tiszakarádi szivattyútelep korszerűsítése és a sárospataki szivattyútelep megépítése a közeljövő feladatai közé tartozik.

A füzeséri öblözetben az 1950-es évek elején 350 ha területen öntözőtelep létesült, amelyhez az öntözővizet jelenleg a Holt-Bodrogból gépi emeléssel veszik ki. A tervezett sárospataki szivattyútelep kettős működése esetén a már meglévő telepen kívül további 1 270 ha-nyi, területen lehetne öntözéses gazdálkodást folytatni.

150