Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

megkezdte. A kiviteli munkálatok az első világhá­ború kitörése előtt indultak meg. A világháború kitörésekor azonban a munka megszűnt és csak a második világháború alatt indult meg újból, de a háború miatt ismét megakadt. A múltban — 19504g — a folyó alsó 29,450 km-es szakasza, — a Hemád folyó torkolatáig — a sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatalhoz tar­tozott, míg a felette levő folyószakasz az országha­tárig a miskolci kultúrmérnöki hivatal kezelésében volt. 1950 óta a folyó magyarországi szakasza 132 km, melyből kereken 1 km magyar—csehszlo­vák közös szakasz — az Északmagyarországi Víz­ügyi Igazgatóság, (illetve jogelődjei) kezelésében van. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság 1958-ban megrendelte a Sajó folyó Miskolc ország­határ közötti szakaszának rendezési tervét, amit 1959. év végére a VlZITERV el is készített. A Hemád folyón 1950. év végéig igazi értelem­ben vett folyószabályozás nem történt. Az első és egyben egyetlen összefüggő folyószabályozási ter­vet a volt kassai kultúrmérnöki hivatal készítette — 1944-ben. Az azóta létesített partbiztosító mű­vek és mederrendezések közelítőleg beleilleszked­nek az említett terv által előírt vonalozásba. A második világháborút megelőző időben létesí­tett partvédőművek építtetői a miskolci, majd a kassai kultúrmérnöki hivatal, a MÁV, a közúti ha­tóságok, egyes községek és magánosok voltak. A nagyobb volumenű műveket a kultúrmérnöki hi­vatalok építették állami erőforrásokból. Az átmetszéseknél a leendő meder egyharmadát emeljük ki vezérárokként, eltolva a domború part felé, a homorú partot viszont még a vezérárok ké­szítése előtt biztosítjuk. Ez a biztosítás régebben kővel bélelt rőzsehengerekkel történt. Jelenleg minden esetben süllyesztett kődepóniát helyezünk el, a part magasságától függően 2—-3 m3/fm meny- nyiségben úgy, hogy a depónia fenékvonala párhu­zamos a vízszín esésével. A folyón eddig elkészült átmetszések összes hossza 3 km. 1960. XII. 31-ig a Hernód magyarországi szakaszán összesen 13 km hosszban végezték mederszabályozást. A folyóba a hemádpusztai a gibárti a dobszai és a belsőbölcsi duzzasztók épültek be, részben elek­tromos energia nyerés, részben pedig öntözővíz szolgáltatás céljából. A partvédőművek anyaga régebben kizárólag rozsé volt. Ezek azonban hamar tönkrementek. A kultúrmérnöki hivatalok vegyes műveket építet­tek kőszórásra támaszkodó lábazati kőrakatot, majd a rézsűn rőzseterítést alkalmaztak. Ezek tar- tósaibbaknak bizonyultak. Újabban a partbiztosí­tások teljesen kőből készülnek. A partbiztosításoknak a középvíz fölötti magas­sága 50 cm. A szükséges kőmennyiség 3 m3/fm. Kisvízi szabályozásra a Hemád folyón nem volt szükség. A folyó 119 km hosszú magyarországi sza­kaszát — amelyből 10 km magyar—csehszlovák közös határszakasz — teljes hosszában az Észak­magyarországi Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. 1.31 AEVIZMENTESÎTÊSI ÉS ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A bodrogközi, taktaközi és délborsod-hevesi véd­vonalak fejlesztésének szükségessége elsősorban abban jelentkezik, hogy a védtöltéseknek a szük­séges keresztmetszeti méretekkel szemben mutat­kozó hiányait meg kell szüntetni, magassági és szé­lességi értelemben azokat meg kell erősíteni. A szivárgó altalajra épült töltésszakaszokat (Tisza- tarján határában, Ároktő határában) a talajtörés ellen a mentett oldali buzgáros területek leterhe­lésével (földpaplannal) kell biztosítani. Egyes túl­zottan magas szíktartalmú töltés szakaszok föld­anyagát megfelelő minőségű, töltésépítésre alkal­mas földdel kell kicserélni. Végül a védvonalak mentén, helyenként igen hiányosan telepített véd­erdő-állományt, tervszerűen ki kell egészítem A délborsodi védvonalakon mindezeken túlme­nően figyelembe kell venni a második tiszai víz­lépcső üzembehelyezése után előálló új helyzetet. Ugyanis a duzzasztott vízszint hosszú szakaszon a hullámtéri terep átlagos magassága fölött, a véd- töltések rézsűjén fog elhelyezkedni. Ennek meg­felelően a töltések erősítése és biztosítása válik szükségessé. Ez utóbbi munkákat azonban — tekintettel arra, hogy azok a Tisza II. vízlépcső bögevédelmi mun­kái, annak költségvetését terhelik — itt nem tár­gyaljuk. A Sajó és eHrnád völgyében elsődleges feladat­ként meg kell szüntetni a védvonalak folytonos­sági hiányait, tehát ki kell építem a meglevő töl­tésszakaszok közötti nyílt árterületek védtöltéseit. A meglevő, de hiányos méretű védtöltéseket a mértékadó árvízszintnek megfelelő mértékben fo­lyamatosan meg kell erősíteni. A bodrogzúgi nyárigát felújítása 1956—1959. fo­lyamán lényegében megtörtént. A fejlesztés során, a közeljövőben csupán a műtárgyak — zsilipek, kulisszák — záró ill. nyitó szerkezetének korsze­rűsítése fog megtörténni. A távolabbi jövőben be­hatóan meg kell majd vizsgálni az öblözet teljes ármentesítésének lehetőségét. A délborsodi, valamint a hevesi nyárigátak fej­lesztésének kérdése nagymértékben összefügg a második tiszai vízlépcső üzembehelyezése után elő­álló helyzettel. Valószínűnek látszik, hogy ezekben a hullámtéri öblözetefcben a duzzasztás után a me­zőgazdasági termelés megszűnik. Ezért a gátak fej­lesztése tekintetében csak nagyon gondos gazdasá­gossági vizsgálattal ellenőrzött és rövid idő alatt térülő beruházási munkák jöhetnek szóba. Az árvízvédelem szervezeti felépítése kielégítő. A védelmi berendezések fejlesztése kapcsán meg kell említeni a távbeszélő hálózat folytonossági hiányainak (Sajó, Hemád mentén) megszünteté­sét és a lehetőségek szerint korszerű hírközlő be­rendezés (rövidhullámú adó- és vevő) alkalmazá­sát. 1.3 A fejlesztés szükségessége 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom