Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

1.21 AZ ÁRVlZMENTESÍTÉS, ÁRVÍZVÉDELEM MÚLTJA ÉS JELENE A 10, TVK területén a volt érmentesítő társula­tok, valamint a volt miskolci, sátoraljaújhelyi és kassai kultúrmérnöki és folyammémöki hivatalok, a Tisza, Bodrog, Sajó és Hennád folyókon, vala­mint a közvetlenül beléjük torkolló egyes mellék vízfolyások alsó — a befogadók árvizeinek vissza­hatása alatt álló — szakaszain végeztek árvízmen­tesítési munkálatokat. A TVK-hoz tartozó védvonalak öt tájegységben helyezkednek el éspedig: I. Bodrogközi, II. Takta- közi, III. Dél-Borsod—Hevesi, IV. Hemád-völgyi, VI Saj ó-völgyi öblözetekben. A TVK egyes alfeje- zeteine'k témakörét a következőkben ebben a sor­rendben tárgyaljuk. I. Bodrogközi öblözet A Bodrog torkolatától (Tokaj) északkeletre, a Tisza jobbpartá és a Bodrog balparti védtöltései között északon és keleten a csehszlovák országha­tárig terjed. Armentesítésének kezdete több mint egy évszázadra nyúlik vissza. A Bodrogközi Tisza- szabályozó Társulat — Széchenyi kezdeményezé­sére — 1846-,ban a,lakúit meg, északon a Latorcáig terjedő határral. A Bodrogközi öblözet 90 400 há­nya területéből 34 860 ha csehszlovák, 55 540 ha magyar terület. Az ártér mezőgazdasági jellegű. A kezdetleges méretű védtöltések mind a Tisza, mind a Bodrog mentén az 1857—1859. években ké­szültek el. Az első lépésben kiépített bodrogközi védvonalrendszer a most nyárigáttal védett Bod- rogzíugot is körülölelte. Az 1860—1861. évi árvizek kártételei megmutatták, hogy a, védtöltések méretei nem elégségesek. A fejlesztési munkálatok azonba* a társulat pénzügyi problémái miatt igen lassan haladtak. Időközben Olaszliszka, Bodrogkisfalud, Bodrogkeresztúr, Zalkod és Tímár községek kilép­tek a társulat kötelékéből. Ennek következtében a társult a Zalkod—Tokaj—Viss közötti védvonal megerősítését felhagyta, és helyette a Viss-i „ke­reszttöltést” építette ki. A Bodrogzugot körülövező töltésvonal — a közel egy évszázadon át bekövet­kezett rongálódásoktól eltekintve —- megmaradt az első kiépítés állapotában. E töltésvonal nyárigát méretű helyreállítására és kiegészítésére csak az 1955—1956. években került sor. Az 1888. évi árvizet a társulat már felkészülve várta, és teljes sikerrel le is küzdötte. A további erősítési munkálatok 1905-ben készültek el. Az 1932. évi árvíz, csak egyes helyeken és csak kis mértékben haladta meg a 1888. évi árvíz ma­gasságát. E két nagy árvízből kombinált árvízszint a „mértékadó árszint”. A felszabadulás utáni időkben — a háborús ká­rok és hiányosságok felszámolásán kívül — jelen­tősebb töltéserősítési munkák csupán a bodrogi védtöltés vissi szakaszán és a tiszai védvonalon Tiszakarád belsősége mentén folytak. Megépültek a törökéri és tiszakarádi elavult zsilipek körtöl­1.2 A múlt és jelen tései, melyeknek létesítése árvízbiztonsági okok­ból elengedhetetlenül szükséges volt. Az eddig végzett ármentesítési munkák — az 1932. évi és azt követő árvizek kedvező tapasztala­tai alapján megítélve — hasznosnak és eredmé­nyesnek bizonyultak. Taktaközi öblözet A Sajó torkolata felett a Tisza jobbparti és a Sajó, Takta balparti védtöltései között elterülő ár­tér kiterjedése: 25 416 ha, jellege mezőgazdasági. Az öblözet tászamenti (Tisza jobbparti), kezdetle­ges méretű, a mainál mintegy 2 m-rel alacsonyabb koronamagasságú védtöltéseinek építését 1858-ban fejezte be a volt Alsószabolcsi Társulat. Ebben az időben a Tiszának a Tiszadobnál kiinduló és a mai Saj ó-toroknál véget érő nagy kanyarulata még élőmeder volt. A régi tiszaparíi védtöltések ennek a folyókanyarulatnak a vonalát követték. A „Tak- taköz” elnevezés tulajdonképpen az ettől a vonal­tól északra fekvő, a Tisza számtalan ősi árvízi mel­lékfolyásával (Takta-erek) behálózott területre vo­natkozik. A folyókanyarulat alatti terület (mai „körtöltés­köz”) abban az időben a Tisza baloldali árterületé­hez tartozott. A Tisza dobi átvágással egyidejűleg (1865.) elké­szültek az; átvágás párhuzamos töltései, majd az 1888. évi nagy árvíz után — mint mindenütt a Ti­sza mentén — itt is megemelték és megerősítették a védtöltéseket a kormányzat által javasolt mér­tékben. Ezt követően, a századforduló utolsó évei­ben megkezdődtek a domb vidéki vízfolyások leve- zetéséi'e hivatott Takta felfogó csatorna szabályo­zási munkálatai — a sátoraijaújhelyi folyammér­nöki hivatal tervei alapján, a Felsőszabolcsi Társu­lat kivitelezésében. E munkálatok során épült ki a Takta balparti védtöltése és a jobbparti töltéssza­kasz Taktalharkánvná 1. ugyanakkor készült el a Sajó régi torkolata fölött a Holt-Tisza medrének áttöltése, önműködő szeerkezetű árvízkapu beépí­tésével (kesznyéteni árvízkapu). A taktai védtölté­sek koronamagassága a Takta nagy vizének számí­tott magassághoz igazodott. A felszabadulást követő években a tiszaluci (kesznyéteni) vízerőmű aivízesatomája töltésének megrongálódása miatt a Takta balparti töltése a vízerőmű környezetéig (12 500 sz. töltésszelvény) a visszaduzzadó Sajó árvízszintje fölé lett emelve. III. Délborsod—Hevesi öblözet A cím alatt a Tiszának a Laskó-torok—Saj ótorok közötti jóbbparti töltése és a vele összefüggően épült Laskó, Rima, Csincse töltések alatt álló ár­tér, valamint a Laskó-torok—Zagyvar-torok közötti Tisza jobbparti töltés mögött lévő — zömében a Középtisza és Mátravidéki TVK-nál tárgyalt — ár­tér egy részének ármentesítését és árvédelmét tár­gyalják. Kitérj edése : 38 200 ha, ebből Heves me­gyére 8 270 ha, Borsod megyére 29 930 ha esik. Az ártér túlnyomóan mezőgazdasági jellegű, de benne helyezkednek el — mint országos jelentőségű ipari 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom