Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre ki­terjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helye­ken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szem­cséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvíz­ként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig te­kintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyo­másviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresz­tül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A víz­szín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezke­dik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajviz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozá­sokkal érintett területek, ahol a természetes egyen­súly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelke­dési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllye­dési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bi­zonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a mű­szaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a ket­tő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapa­dékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően több féle talajvíztípust külön­böztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táp­lálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége sze­rint különböztetünk meg különféle talajvíztípu­sokat. A folyóvizek és állóvizeik által befolyásolt terüle­tek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízsziniészlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 10. sz. vízgazdálkodási területegységen jelen­leg 71 db országos hálózati és 73 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvízmegfigyelés. A legtöbb kútnál hosszabb adatsor áll rendelkezé­sünkre. Az országos hálózat kisebb kiegészítése (mintegy 20 db kút) kívánatos. Üj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálko­dási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talajvízviszanyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével a terület talajvízviszonyainak fő jel­legzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 mé­retarányú térkép tartalmazza. Ezen a talajvíz­állás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A fo­lyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztü­kör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talaj­víztípusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a mellékelt táblázat (27. sz. táblázat) fog­lalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kútakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon — első­sorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—1960) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izométrikus vona­lakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvíz­állás közelítő értékét kapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzá­adjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csu­pán hegyvidéki tájakon vannak olyan területré­szek, ahol idősebb képződmények tárolják a talaj­vizet. A talajviz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különb­ség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegeik víz­zel telítettek és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben homok rétegben finomhomok- iszaposhomok réteg­ben agyagos homok, vályog rétegben agyag rétegben 200—300 lit/m* 220—250 lit/m* 170—190 lit'nr 130—150 lit/m* 130 lit/m* A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet szám­bavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző víz­vezető rétegek fizikai tulajdonságai mind termé­szetes állapotban, mind mesterséges beavatkozás­nál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízki­termelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkész­letet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezke­désének ismerete víztermelő berendezések telepí­tési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kútak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jel­lemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan után­100

Next

/
Oldalképek
Tartalom