Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
tosítja a Kiskunfélegyháza környéki öntözőrendszerek kiépítésének megkezdését. A harmadik szakaszban megtörténik a csatorna bekötése a Tisza vízhálózatába és 50 m’/s azonos teljesítmény mellett kiépül az egyjáratú hajózó- út, valamint 21 MW kapacitással a Nyárlőrinci Hidraulikus Energiatározó és erőtelep első fokozata. A negyedik építési szakaszban a végleges méretűre bővített DTCS vízszállítása már 200 m’/s, mellyel az összes lehetséges öntözéses terület vízigénye és az ipar vízigényei maradéktalanul ki- ' elégíthetőek lesznek. Ebben a szakaszban a Tisza- völgyébe átvezetett öntözővíz mennyisége 160 m’/s, a hajózóút kétjáratú, a hidraulikus energiatározók és vízerőművek 113 MW kapacitásúak lesznek. A DTCS kiépítési költsége az első ütemig 558, a másodikig +719, a harmadik ütemben +725, a végső ütemben +2348, összesen 4350 millió Ft. A DTCS, mint hajózóút 1350 tonnás hajók közlekedését biztosítja előbb egy, később kétjáratú forgalomban, 85x12x3,5 m méretű kamarazsilipei- vel nemzetközi belvízi hajózóúttá minősül. A DTCS felső energiatermelő tározója, a nyárlőrinci tározó 0,5 m napi vízszintingadozáson belül 18 órán át feltöltve napi 6 órán keresztül apad le a csatorna vízszállítóképességének megfelelő vízhozam mellett. Ez a tározók alatt éppen az energiatermelés érdekében a III. ütemben 120 m’/s, a IV. ütemben 640 m’/s vízszállítást jelent. Öntözési idényen kívül a nyárlőrinci hidraulikus energiatározó akár a Duna felől, akár a reverzibilis turbinaszivattyúkon keresztül az alpár—bokrosi tározó, illetve a Tisza felől feltölthető. A nyárlőrinci tározó üzemi vízszintje 109,42 m A. f., a vízerőtelepek vízemésztése a III. ütemben 120 m’/s mellett napi 2,0 millió m’, a IV. szakaszban a vízemésztés 640 m’/s-re a vízforgalom napi 10,5 millió m’-re növekszik. A DTCS-vel kapcsolatos vízerőtelepek kizárólagos célja a csúcs- és szabályozóenergia termelése. A DTCS-vel kapcsolatos munkálatok méreteire jellemző, hogy az I—III. szakaszokban 26 millió m3, a IV. szakaszban további 38,6 millió m" földmunka elvégzésére van szükség. A csatorna bővítési munkáinál előtérbe kerül majd a hidromeoha- nizációs munkamódszer alkalmazása. A DTCS létesítményeihez tartozik a torkolatánál az alpár—bokrosi tározóba vezető hajózsilip és a tározóból a Tisza Csongrád—Kisköre közötti bögéjébe utat nyitó hajózsilip is, mely a DTCS többi zsilipkamrájával azonos méretekben épül majd meg. 2.23 EGYÉB TÖBBFELADATÜ NAGYCSAPÉNAK A Hármas-Körös balpartján fekvő területek és az Orosházi fennsík vízigényeit a Körösök vízgyűjtőjéből nem lehet ellátni és a távlati fejlesztés arányai miatt a helyi vízpótlások sem elégségesek. E területek részére ugyancsak a Duna—Tisza országos vízpótló rendszerből kell vizet biztosítani. A szükséglet kb. 60 m’/s, mely a Körös-vidék egyéb részein szükséges vízigénnyel együtt 90 m’/s-re emelkedhet. A szükséges pótvízmennyiséget a csongrádi Tisza III. Vízlépcső feletti rendszerből a Köröszugot átszelő 9,72 km hosszú összekötő csatorna továbbítja a Hármas-Körös bökényi duzzasztóművé feletti bö- gébe 81,07 m A. f. érkező vízszinttel. Az összekötő csatorna a 8. sz. (Közép-Tisza és Mátravidék) TVK területén fekszik, részletes leírása is ott található a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén is jelentős területeket lát el. A Tisza—Körös összekötő csatorna, továbbá a 12. sz. (Körösvidék) TVK területén kiinduló Orosházi Főcsatorna kizárólag vízpótlás céljából létesül, azon sem hajózás, sem energiatermelés nincs előirányozva. Nagylétesítménynek nem számít a Maros Fe- rencszállási Vízlépcsője, mely energiatermelés céljából a messzi távlatban létesülhet. Ismertetése a X. Vízerőhasznosítás című fejezetben található. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK nagylétesítményednek építési sorrendjét részint a szükséglet, részint az anyagi lehetőségek korlátái határozzák meg. így országos szinten a csongrádi Tisza Ш. Vízlépcső megépítését megelőzi a Tisza II. Vízlépcső létesítése, valamint a dunai nagymarosi és a felsődunai vízlépcső. 2.31 A TISZA VÍZGYÜJTÖTERtlbETÉN A NAGYEÉTSÍTMÉNYEK SORRENDJE ÉS A SORREND ÏNDOKOE ÄSA Területünkön legelőbb a csongrádi Tisza III. Vízlépcső duzzasztóművének megépítése indokolt. A vízhiány a fejlesztés ütemét figyelembe véve a Körösök környezetében egy-két, éven belül érezteti hatását, az egész 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területét illetőleg, pedig legkésőbb az 1973. évben olyan méreteket fog ölteni, hogy a vízpótlást feltétlenül meg kell oldani. A vízpótlás elsősorban a csongrádi vízlépcső medertárolásánál lesz biztosítható. A következő létesítmény a Tisza III. Vízlépcsőhöz kapcsolódó Alpár—bokrosi tározó, mely a vízpótlás továbbfejlesztése végett szükséges. A Duna—Tisza köze öntözéseinek nagyarányú kiépítéséhez szükség van a Duna—Tisza Csatorna második ütemének megvalósítására. Az előirányzott öntözésfejlesztés ugyanis szükségessé teszi a Kecskemét—kiskunfélegyházi területek öntözéses berendezését. Ezeken a területeken a kis fajlagos vízhozam miatt a felszínalatti vizek csak csekély lehetőségeket nyújtanak, az öntözési kedv pedig igen nagy. A vízigény további növekedésével és a hajózó- úttal kapcsolatos további kívánalmakat a DTCS III. és IV. ütemével már csak távlatban az 1980. év után tudjuk kielégíteni. Ebben az időszakban már minden lehetőséget ki kell majd használni az öntözéses területek kiterjesztésére. 331
