Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
rás a szélesebb környezetre is jellemző, addig amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon — elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izométrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét, vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben homok rétegben finomhomok-iszapos homok rétegben agyagos homok-vályog rétegben agyag rétegben 200—300 lit/m3 220—250 lit/m* 170—190 lit/m3 130—150 lit/m3 130 lit/m3 A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. Számbavételénél a mozgás- állapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan utánpótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadó rétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. A „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a térképen feltüntetett vízvezetőrétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. Az laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze: 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, D átl > 2 mm. A beszivárgási tényező, k>6XlO—1 cm/s. H=10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q>2000 1/perc/f m. 2. Kavicsos homok. D 4tL =1,5—2 mm. k=3X 10"1—6X1 O^crn/s. A fajlagos vízhozam, q=1000—2000 lit/perc/fm. 3. Murvás durva homok, durva homok. D Atl =0,5—1,5 mm. k=6Xl 0-2—3X10_1cm/s. A fajlagos vízhozam, q=200—1000 lit/perc/fm. 4. Homok. D ди —0,2—0,5 mm. k=l'Xl0-2— 6ХЮ-2 cm/s. A fajlagos vízhozam, q=50—200 lit/perc/fm. 5. Finom homok. Dáu. <0>2 mm. k<lXlO~2 cm/s. A fajlagos vízhozam, q<50 lit/perc/fm. A vízadó rétegek elhelyezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy az ország különböző területein milyen talajvízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területeken, ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszerűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A sztatikus talajvízkészlet nagyságát, mivel a vízadó rétegek geometriai méretei kielégítő pontossággal még nem ismeretesek, nem foglaltuk össze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk ösz- sze, a „Talajvízkészlet” с. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízsziningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhez kötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi utánpótlódásból származó víztérfogatnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogat-csökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlop- magassággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmenti sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyobb, talajvíz- sziningadozás nem mutatkozik, és így periodikus víztérfogatváltozás sincs. Ez a vízforgalom termé86
