Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

2. A VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPELVE 2.1 A csatlakozó vízgyűtőterület-részek egységének kérdése A vízgyűjtőterület bármely részen foganatosí­tott, a víz természetes lefolyását befolyásoló be­avatkozás többé-kevésbé kihatással van az egész vízgyűjtőterületre, vagy legalább is annak egy ré­szére. A beavatkozás többnyire vízfolyás szerint felülről lefelé haladó irányban érezteti hatását, bár vannak alulról felfelé irányuló kihatások is (víz­lefolyás megakadályozása, duzzasztás stb.). Ebből a szempontból az Alsó-Tiszavidéken ro­mán vonatkozásban a magyar félnek, míg jugosz­láv viszonylatban a jugoszláv félnek, mint vízfo­lyás szerint alsóbb területnek, a helyzete a hátrá­nyosabb. Az alsóbb fekvésű területekre irányulnak a kárt- okozó árvizek és a belvizek. Az Alsó-Tiszavidék keleti részének árvíz- és belvízvédekezési biztonsá­gát a Maros folyónak a határon túl fekvő hegy­vidéki vízgyűjtőiben megtett intézkedések befolyá­solják. Ugyanez áll a Tiszára nézve is jugoszláv kapcsolatban. A Maros és Tisza alsóbb szakaszán a vizek tisz­tasága, tehát azok felhasználhatósága, továbbá a víz szennyezettségével összefüggő különféle káro­sodások függenek a felsőbb szakaszon bekövetkező vízszennyezésektől; illetőleg a víz tisztasága érde­kében foganatosított intézkedésektől. Mindezek a tényezők döntően befolyásolják az Alsó-Tiszavidék vízgazdálkodását. A felsorolt példák kimerítően szemléltetik és bi­zonyítják annak szükségességét, hogy az Ország­határ által megosztott Alsó-Tiszavidéki vízrendsze­reken az érintett országoknak vízgazdálkodási te­vékenységük kifejtése során egymás érdekeire te­kintettel kell lenniök. Gyakorlatilag ez úgy valósítható meg, hogy a kölcsönös vízgazdálkodás biztosítása érdekében az érintett vízfolyások csatlakozó vízgyűjtőterület-ré­szei az állami határoktól függetlenül egységesnek tekinthetők. 2.2 A jelenlegi helyzet vizsgálata Az előző pontban felsorolt összefüggések meg­követelik, hogy Magyarország és a szomszédos ál­lamok között az Alsó-Tisza völgyére vonatkozóan a vízügyi együttműködést olyan megállapodások szabályozzák, amelyek a természetes vízrajzi egy­ség adottságát és az ezáltal támasztott együttmű­ködés követelményét figyelembe véve, az alapvető érdekeket kellőképpen biztosítják. A magyar—román vízgazdálkodási kapcsolatok tárgyalása során több ízben jutott kifejezésre, hogy a közös érdekű vízügyi problémák megoldásának elbírálásánál, a felek úgy járjanak el, mintha or­szághatár nem léteznék és a szóban forgó vízrend­szert egységesnek tekintik. Az Alsó-Tiszavidék — jugoszláv kapcsolatokat illetően — a közös érdekek tárgyalásának alapját képezte, hogy a kérdések megoldásának módját a két fél közösen határozza meg. A határmenti víz­gyűjtők vagy árvízvédelmi szakaszok közös érde­ket érintő területei külön-külön megállapodás tár­gyát képezték. 3. AZ ALSÓ-TISZAVIDÉK NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE 3.1 Román viszonylatban Az Alsó-Tiszavidék és csatlakozó szomszédos ro­mán területi része közötti vízügyi kapcsolatot az érdekek és szerzett jogok védelmében a Trianoni Békeszerződés állapította meg, az államok közötti vízügyi együttműködés alapelveinek megfelelően. Ezekre figyelemmel jött létre az Alsó-Tiszavidék vízügyi viszonyainak szabályozása, a magyar—ro­mán határ által ketté szelt árvíz- és belvízmente­sítő társulatok felszámolása tárgyában, Bukarest­ben 1924. április 14-én aláírt magyar—román víz­ügyi egyezmény keretében. Ennek az egyezménynek az alapján rendezésre kerültek a Szárazéri Belvízlevezető, valamint a Felső-Torontáli Árvízmentesítő és Belvízlevezető társulatok személyi és dologi ügyei, a megosztott társulatok további együttműködésének a szabályo­zásával. A második világháború kezdetén egy időre a magyar—román vízügyi kapcsolatok megszűntek. Űjrafelvételük 1947-ben indult meg. A vegyesbi­zottsági ülésszakok az 1950-ben megkötött új egyezményig a Maros folyó menti árvízvédelmet, a Szárazéri belvízlevezetést és a mezőhegyesi cu­korgyárnak az aradi vízkivétel útján való ipari vízellátás kérdéseinek egyes részleteit tárgyalta. Az új egyezményt 1950. évi december hó 5-én írták alá a felek meghatalmazottai Bukarestben. Az Alsó-Tiszavidék vízügyi kapcsolatait illetően az egyezmény többek között megállapította a me- zőhegyesi cukorgyár vízhasználati jogát a Maros­ból az Aradi szivattyútelep és Szárazéri csatorna közbenjöttével. A szolgáltatott vízért a vízhaszná­lat élvezője a román félnek vízdíjat fizet. Az egyezmény alkalmazását a magyar—román vízügyi műszaki vegyesbizottság eszközli, rendes évi ülésszakai keretében. Az Alsó-Tiszavidéki közvetlen kapcsolatot a te­mesvári Kerületi Talajjavító Hivatal aradi szakasz­338

Next

/
Oldalképek
Tartalom