Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
hidraulikus energiatárzás művei és végül a tározómedencét keresztezve a tisza-völgyi vízpótlás legfontosabb főműve a Duna—Tisza Csatorna. (DTCS). A duzzasztómű 5x26 m széles mozgatható zsilipkapukkal felszerelt vasbtonépítmény, mely normális üzemi viszonyok mellett a vízerőhasznosítás céljára 82,00 m Af vízszintet tart a folyóban. Kis- vizek idején a medertározásos vízpótlás céljából a duzzasztott vízszint időszakosan 83,50 m Af magasságban tartható. Ez a vízjáték a hullámtéren és a mederben mintegy 40 millió m* víz tározását teszi lehetővé. A kb. 1000 mVs-nél nagyobb vízhozamok esetén a duzzasztást egy vagy több zsilipkapu nyitásával a természetes lefolyási szinteknek megfelelően csökkenteni kell. A vízerőtelep 400 ms/s vízemésztés mellett 18 MW kapacitású és évi teljesítménye 80 millió kWó. Az energiatermelés időszakos, mert árvíz esetén szünetel. A víztelenítőtelep célja a napi felfutási és rövidebb energiacsúcsok kielégítése. A vízerőtelep gépei esetleg turbinaszivattyuk, melyek nemcsak energiatermelésre alkalmasak, hanem az alsóbb vízszintből kisterhelésű órákban vizet emelhetnek a duzzasztómű fölé és esetleg a vele kapcsolatos hidraulikus energiatározóba is. A vízlépcső hajózsilipé 1350 tonnás uszályok számára 85x12x3,5 m hasznos méretű zsilipkamrákkal épül. A csongrádi Tisza III. Vízlépcsőnek a TVK te- xületére eső létesítménye az alpár-bokrosi tározó. A tározó jelenleg nyárigáttal védett mezőgazdaságilag hasznosított terület. A nyugati oldalon húzódó magaspart homoktalajai főként szőlő és gyümölcstermelésre alkalmasak, és a szomszédos községek szántóföldi termése kizárólag erről a területről származik, melyet öntözésre kezdenek berendezni. A terület fekvésénél, s domborzati viszonyainál fogva mintegy 131 millió ms hasznos víz tárolására alkalmas és ezért országos jelentőségű eleme a tiszavölgyi vízpótlás rendszerének. A terület nagyobb részének tározás céljára mintegy 20 éves távlatban várható kiépítéséig csak olyan öntözőberendezéseket szabad itt építeni, melyek könnyen áttelepíthetek, illetve a közbenső időben amortizálódnak. A szomszédos községeket öntöző- rendszerek kiépítésénél kárpótolni kell az elveszett termőterületért. Ezeknek a berendezéseknek a költségét a tározóval együtt kell előirányozni. 9 tározó üzemi vízszintje 88,00 m Af, területe 3500 ha. A tározómedencét nyugati oldalán természetes magaspart határolja, míg a Tisza felől 90,00 m Af koronamagasságú mesterséges töltést kell építeni. Az áteresztő altalaj miatt itt komoly szigetelési nehézségekkel kell számolni. A tározó nemcsak az öntözővíz-pótlást, hanem a napi csúcsenergia-tározást is szolgáltatja, a feltöltésre alkalmas szivattyú-vízerőtelep és vízlépcső 120—640 m*/s teljesítményű turbináinak egyhar- madrésze, tehát 40—210 m‘/s szivattyúkapacitás felhasználásával. Ezek a művek már a DTCS-hez tartoznak. A tározó két irányból tölthető, a vízlépcső felett a Tiszából szivattyús emeléssel és a DTCS-ból gravitációs úton. A napi csúcsenergiatermelés 2x3 óra alatt max, 8,4 millió m‘ víz mozgatását jelenti, ami 3—3,5 m mélységű tározónk 3500 ha vízfelületén legfeljebb napi 224 cm víz- szintingadozást eredményez, feltéve, hogy a DTCS felől újabb vízmennyiség nem érkezik. A tározóhoz csatlakozó DTCS torkolatánál a víz- szintesés kihasználására ugyancsak létesülhetnek csúcsenregiatermelő vízerőtelepek. Ezeknek gazdasági szerepe még nem tisztázott és költségeik nem szerepelnek sem a Tisza-csatomázás, sem a DTCS itt megadott költségei között. Az alpári tározó a Tisza jobbpartján a 252—264 sodor km szelvények között fekszik. 3.32 A DUNÁT A TISZÄVAL ÖSSZEKÖTŐ VlZGAZDÄLKODÄSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEK A tiszai vízpótlás megoldásának leghatékonyabb és legfontosabb létesítménye a Duna—Tisza Csatorna lesz. A DTCS-t teljes részletességgel a 7. sz. (Alsó-Dunavidék) TVK XV. fejezete tárgyalja. Itt csak rövid ismertetést adunk. A DTCS gondolata mintegy 200 éve merült fél először és azóta mély és magasvezetésű változatok, egy és többfeladatú megoldások számos formái szerepeltek. Az 1947-ig felmerült és kizárólag a hajózást szolgáló változatokat a Lampl—Hallósi „A Duna—Tisza Csatorna” című kiadmány összefoglalóan ismertette. A hároméves terv keretében a Dunaharaszti—Sári között csökkentet fenékszélességgel és hidak nélkül kiépült 22,5 km hosszú szakasz is lényegében ezek szerint az elgondolások szerint készült el. Az újabb DTCS-tervek már többcélú hajózó- öntöző-vízerőtermelő komplex csatornát irányoznak elő. Az 1954. évi vízgazdálkodási kerettervvázlat még a Hallósi féle 90 lépcsős hajócsatomá- val számolt, kerettervünkben már kétlépcsős komplex célú megoldás szerepel. A DTCS induló vízszine a Soroksári Dunaágban 96,90 m A. f. A csatorna gerinctartánya a 83,2 km szelvénynél lép a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területére. Az itt tervezett üzemi vízszint 110,4— 110,0 m A. f. és ez tette lehetővé az ún. kiskun- halasi öntözőrendszer előirányzását. A DTCS egyébként területünkön végső kifejlődés után 167 000 ha öntözött terület részére fog 52,7 m'/s öntözővizet biztosítani. A gerintartány után az érkező vízszint csúcsenergiatermelő telepeken keresztül 88,00 m A. f. szinten csatlakozik az alpár— bokrosi tározóhoz. A DTCS kiépítését négy ütemben irányoztuk elő. Az első szakaszban 20 m8/s öntözővíz szolgáltatására alkalmas csatorna épül, mely csak a Duna- völgyi vízigényeket elégíti ki kb. 558 millió Ft költséggel. Ez a szakasz a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területét még nem érinti. A második szakaszban már 50 ms/s teljesítményre bővített és meghosszabbított, de a Tiszába még be nem kötött csatornaszakasz épül, melynek vízhozamából 30 m'/s átkerül a vízválasztó keleti oldalára. Ez a vízmennyiség megoszlik és fele, 15 mVs a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén biz330
