Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása

XIII. FEJEZET Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböz­tetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben el­határolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesz­tési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyó­gyászati felhasználását, az egyéb célokra történő hasznosításon belül a melegvízellátást, a fűtést, az ásványi só és a gáz kitermelését, valamint a több­rétű felhasználás összekapcsolásából származó komplex hasznosítást tartalmazza. Az igények ki­elégítéséhez szükséges ásványvíz, gyógy- és hévíz számbavétel, a feltárási munkák és a víztermelő létesítmények szintén a fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges melegvizek (felmelegedett hűtővíz stb.) hasznosítását. Ásványvíz — a hőmérséklettől függetlenül — az a természetben előforduló víz, amely több mint 1 g/1 oldott szilárd alkatrészt vagy más meghatá­rozott mennyiségű különleges alkotórészt (bróm, jód, stb.) tartalmaz. Gyógyvíz olyan ásványvíz, amely vegyi összeté­telénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógy­hatású. Hévíz minden 26 C' -nál magasabb hőmérsékletű természetes eredetű víz, tekintet nélkül vegyi ösz- szetételére. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoporto­sítása a következő: 1. egyszerű hévíz 2. egyszerű szénsavas (savanyú) víz 3. alkálihidrogénkiarbonátos (alkáHkus) víz 4. kalcium-, magnéziumhidrogénkarbonátos (föl­des-meszes) víz 5. kloridos (konyhasós) víz 6. szulfátos (keserű) víz 7. vasas víz 8. kénes víz 9. jódos, brómos víz. 10. rádioaktív víz. 1 Megjegyzés: A vizek besorolása — a kémiai elemzések alapján — az Országos Közegészségügyi Intézet, a vizek gyógyhatásának hivatalos megál­lapítása az Országos Balneológiái Kutató Intézet feladata. 1.2 A múlt és jelen 1.21 AZ ÁSVÁNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK MŰLTJA ÉS JELENE Az Alsó-Tiszavidék TVK területén kizárólag gyógyászati hasznosítás nincs. 1.22 AZ ÁSVÁNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK EGYÉB HASZNOSÍTÁSÁNAK MŰLTJA ÉS JELENE BACS-KISKUN megye Kiskunfélegyháza Fürdő kútja, 1960-ban készült, pozitív, 1 típusú, 48 C° hőfokú, napi 475 m5 vizet ad. A vízmennyi­ségből a nyári szezonban (V—IX) hónapokban strandfürdő részére naponta a teljes mennyiséget igény be veszik. Kiskúnhalas Fürdőkútja, 1957-ben készült 988,7 m mély. A kút negatív vízszintű (— 21 m ny. v. sz.), 9 tí­pusú, 48 C° hőfokú, napi 972 m* vizet ad. A ku­tat a mély vízszint miatt nem üzemelik. BÉKÉS MEGYE Csanádapáca Fürdő kútja, 1904-ben készítették. A kút pozi­tív, 1 típusú, 32 C° hőfokú, napi 130 m vizet ad. A vízmennyiségből napi 40 m"-t a tisztasági für­dő, és napi 90 m’-t üzemi melegvízellátásra hasz­nálnak fel. Mezőhegyes Dózsa parki kút, pozitív, 1 típusú, 33 C° hőfokú, napi 86 m’ vizet ad. A teljes vízmennyiséget ivó­vízként hasznosítják. 291

Next

/
Oldalképek
Tartalom