Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
A vízkészlet s az ipar igényének ismeretében —^veendő számításba. A folyó csatornázása után még már most megállapíthatjuk, hogy az ipart is el bizonyos fejlesztési lehetőség lesz a területen. lehet látni a terület vízkészletéből, mert a fejlesz-1 tés összes vízigénye 5,2 millió mVnap, (60 m8/s). Ennél a nagy vízmennyiségnél feltétlenül meg kell oldani — ahol lehet és az gazdaságos — az elfolyó szennyvizek hasznosítását a mezőgazdasági üzemekben. Az iparban elsősorban a nehézipar, majd a könnyűipar, a mezőgazdasági iparok s végül az egyéb ipar vízellátását kell biztosítani. Ennek az előírásnak a realizálásához az is hozzátartozik, hogy az ipartelepítéseket a munkaerő stb. igények elbírálása mellett elsősorban a vízigény megállapítása után szabad megvalósítani. Az alsó-tiszavidéki terület mezőgazdaságának vízigénye ma mintegy 20 mVs. A fejlesztés során az intézményes öntözővízzel ellátandó terület igénye, mintegy 5,6-szorosra növekszik (114 m*/s). Ezt a vízmennyiséget biztosítani kell, mert a terület egyéb mezőgazdasági adottsága — talajerő, napfénytartam stb. — ezt megkívánja. A fejlesztés tehát ezen a területen is megvalósítandó. A mezőgazdasági üzemek, majorok, települések vízellátását egy részben a lakosság vízellátásával, valamint az üzemek, iparteleriek vízellátásával együtt kell megoldani. A mezőgazdasági települések többi részét, melyeket sem az említett módon, sem az öntözővízből jó vízzel nem lehet, vagy nem célszerű ellátni, külön figyelembe kell venin és számukra a vízkészletből a szükséges ártézi, vagy más mélységi- és rétegvizet biztosítsunk üzemvíz, illetve itató víz ellátása végett. A mélységi termál vizeket növényházak hőellátására biztosítani kell. Természetesen csak olyan mértékben, mely a lakosság gyógy- és fürdővíz igényét nem zavarja. A részletek a XIV. fejezetben megtalálhatók. A szomszédos területek fejlesztésénél feltétlenül figyelembe kell venni az elmondottakat s e terület vízigényét biztosítani kell. Ennek különös nehézsége nincsen, mert pl. Bács-Kiskun megye nyugati felének (7. sz. [Alsó-Dunavidék] TVK) vízellátása mellett a Duna—Tisza Csatornával a hátsági rész is ellátható. Az északi részen Lajosmizse vízellátása mellett a szomszédos peremterületeket is el kell látni (8. sz. [Közép-Tisza- és Mátravidék] TVK) vízzel. A keleti részek a 9. sz. [Alsó-Tisza- vidék] és 12. sz. [Körösvidék] TVK-ekkel kapcsolatban részletekben közvetlenül is össze vannak hangolva, A jugoszláviai vízgazdálkodás el fog jutni a becsei vízlépcső megépítéséig. Ezzel a Tisza folyó csatornázása be fog fejeződni s az Alsó-Tiszavidék vízellátása — ha mennyiségileg nem is — minőségileg véglegesen rendeződik. A Romániából átfolyó vizek kérdését is nemzetközi egyezmény szabályozza, mely szerint a min. 200 lit/s és max. 3500 lit/s vízforgalmat kell a Szárazér rendszerében biztosítani. A Maros folyónak még a szabályozása sem kezdődött el a román területen, tehát a vízigények biztosítása szempontjából ez csak mint helyi víz 1 A területi vízgazdlákodási keretterv készítését a fejlődő népgazdaság különféle ágazatai által tervezett és a kivitelt mind sűrűbben követelő vízigények tették szükségszerűvé. A tervgazdálkodás szabályai, a tervszerű arányos fejlesztés gazdasági törvényének érvényesülése megkívánta, hogy a népgazdasági ágazatok vízigényét akár egy adott időpontban, akár — ütemezve — a jövőre nézve megadjuk. Ehhez szükség van a terület vízkészletének meghatározására, valamint az igényeket felülbíráló és határoló vízmérleg elkészítésére. A terület vízgazdálkodási keret-tervezés a tájtervezés egy formája. Mivel tartalma a vízgazdálkodás, ezért jellege alapvető. Ezek alapján az is világos előttünk, hogy mint alapvető tényező a tervgazdálkodásban, attól semmiféle népgazdasági ágazat tervezésében eltekinteni nem lehet. Az ösz- szefüggések és kölcsönhatások, melyek a tervezés során jelentkeznek, mindig arra utalnak, hogy a víz, a vízkészlet gazdaságos, mérlegszerű használata nélkül nem lehet eredményes és gazdaságos tervgazdálkodást folytatni sem országos, sem pedig helyi méretekben. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokon a helyeken, ahol pl. a lakosság vízellátása ártézi kutakból nyert vízzel általában megoldott, ott éppen ez alacsony-nyomású kutak üzeme miatt mértéktelen vízpazarlás van (Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó stb.). A különböző vízkivételekből szétszórtan 35 000 kh-on öntöznek, ugyanezen vízkivételekből nyert vízmennyiség akár 60 000 kh-t lehetne öntözni. A szertelen igények, a szértszórtság a meglévő vízkészlet gazdaságos kihasználását sem engedi meg. Természetesen a beruházások összpontosításáról beszélni sem lehet. A Terület Vízgazdálkodási Keretterv segítségével tudjuk ezeket a hibákat kijavítani s a távlatok népgazdasági igényét ismerve tudunk a népgazdasági ágazatoknak segítséget adni minden fajta vízigényükre nézve. A vízkészlet s a vízmérleg határai között felismert összefüggések és kölcsönhatások fogják a víz gazdaságos felhasználását megszabni a népgazdaságban. A Vízgazdálkodási Területi Keretterv, mely a fentiek szerint is látható módon a vízkészlet gazdálkodáson át nyújt lehetőséget a nép- gazdasági ágazatok tervszerű, arányos fejlesztéséhez, legfontosabb feladatának tartja a lakosság ivóvíz, és háztartási vízigényének a kielégítését. Ez után az ipar és a mezőgazdaság igényeit, majd végül egyéb vízigényeket kell kielégíteni. A Keretterv feladata a vízkészlet felmérése után a jelentkező igények minőségi és mennyiségi kielégítése. Először a fejlesztés arányát kell meghatározni, majd ahhoz további és állandó adatgyűjtéssel minél nagyobb, tágabb lehetőséget kell biztosítani. Egy másik fontos alapelv, a kiinduló vízkészlet és vízigény meghatározása, majd a fel- használásnak a rendszerbe foglalása. 2»
