Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
’ 1 ...... Sorszám A gázló neve A gázló helye skm között 1 A gázló hossza skm A gázló rendezésre előirányzott összeg mFt í. Maros torok alatti 173,4—174,6 1,2 5 000 2. Lúdvári 193,1—193,3 0,2 500 3. Ányási 207,5—208,2 0,5 320 4. Mindszenti 212,5—212,7 0,2 — 5. Csanyteleki 221,0—221,5 0,5 320 6. Csanyteleki felső 225,0—225,4 0,4 — 7. Súlymostói 227,7—227,9 0,2 — 8. Felgyői 231,0—232,0 1,0 — 9. Szentes szigeti 234,6—234,9 0,3 320 10. Csongrádi telelő 244,4—244,6 0,2 270 11. Ellesi alsó 245,7—246,3 0,6 580 12. EUési felső 247,0—248,6 1,6 760 13. Márnái 250,0—251,5 0,5 — összesen: 7,4 8 070 A fenti gázlók közül a III. fejezetben csak az 1—3, 5., 9—12. sorszám alatti 8 db gázló rendezését irányoztuk elő, mert a többi 5 gázló részben az időközi beavatkozás miatt megjavult, vagy csak a rendkívül alacsony, —2,00 m szegedi vízállás alatt van szükség kisvízi hajóút kitűzésre. A kisvízi folyószabályozás költségeit a III. sz. fejezet tartalmazza. Amint a 2.123 alatt kimutattuk, a kisvízi hajózást mielőbb napirendre kell tűzni annál is inkább, mert a szeged—csongrádi szakaszra a Tisza csatornázás nem terjed ki, a Növi Becse-i duzzasztómű üzeme pedig eddig nemzetközi megállapodásokkal nem rögzített üzembehelyezési időpontja ismeretlen, a hajóútra gyakorolt hatása pedig mindeddig nem tisztázott. A kisvízi hajóút megjavítását 1976—80-ra, vagyis a Duna—Tisza Csatorna hajózás szempontjából való üzembe helyezésének időpontjára be kell fejezni, mert erre az időre a hajózást akadályozó gázlónak a Tisza Szeged—csongrádi szakaszán nem szabad lennie. A kisvízi folyószabályozás a Tisza folyó csatornázásával is szoros összefüggésben van, mert ha a III. sz. Csongrádi Vízlépcső megépül, azzal a felsőtiszai hajóforgalom lényegesen megjavul és a DTCs is megkaphatja mindazt a forgalmat, amit a felsőtiszai feladóállomásoktól a vasútról víziútra való forgalom átterelés során kaphat. A tiszai víziutat igen kedvezőtlenül fogja befolyásolni a Tiszából öntözési célra tervezett vízkivételek üzembe helyezése. A hajóút általában abban az időben van a legkritikusabb helyzetben, amikor a nyári szárazságok miatt legtöbb öntöző vízre van szükség. A Vízrajzi Évkönyv 1959. évi számában 1949—58. évek alatt előfordult, hogy júniusban 160 mVsec, júliusban 107 mVsec, augusztusban 103 mVsec, szeptemberben 105 mVsec és Októberben 124 mVsec volt a legkisebb vízhozam, amely a Tisza szegedi vízmércéjénél levonult. Ebből is érzékelni lehet, hogy a Szeged feletti vízkivételek teljes üzeme esetén a Tisza időnkül t úgyszólván víz nélkül marad. Ezek a rendkívül alacsony vízhozamok a —2,00— —2,20 m-es rendkívül alacsony vízállások mellett következnek be, amely vízállások tartóssága 1931 —40-ben csak 5 napi átlagra, 1949—58. éveikben pedig cca 21 napi átlagra tehetők. Előre látható tehát, hogy az öntözővíz fokozott kivétele esetén a Tisza kisvízi szabályozása után is lesznek olyan időszakok, amikor számolni kell a hajózási szünetekkel, azonban ez a hajózási kényszerszünet az évi hajózási napok számára nem lesz jelentősebb kihatással, mert a jégzajlás miatti hajózási szünetek nem minden évben jelentkeznek 105 napos átlaggal. A 2.122 alatt részletesen kidolgoztuk a hajózás fejlődésének a lehetőségét. Kiindulási adatként a hajózás tényszámait és becsült értékeit, valamint a vasútról víziútra átterelhető forgalom adatait vettük alapul. Ennek eredményeképpen azt kaptuk, hogy a Tisza forgalma, valamint a Maros és Duna—Tisza csatorna forgalma 1960. és 1980. között az alábbiak szerint fog alakulni. 34 t TVK 265
