Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
a) települések ivóvízellátása b) mezőgazdasági vízhasználatok (mint öntözés, halastógazdálkodás stb.) c) ipari vízellátások d) szennyvízelvezetés A vízgazdálkodás két csoportját mindjobban összefonódva, komplexen kell alkalmazni. Az elméleti ismeretek s a gyakorlati módszerek lehetőséget adtak arra, hogy a vízgazdálkodás fogalma és gyakorlata létrejöjjön s a fejlődés során megtalálja a kapcsolatot a népgazdaság ágazataival. Közte és azok között kialakuló kölcsönhatás alapján olyan eredmények szülessenek, melyek a társadalmi viszonyok szocialista formáját a társadalom javára az emelkedő kulturális és szociális, valamint gazdasági tartalommal töltsék meg. A vízgazdálkodás célja tehát: 1. vízkészletgazdálkodás 2. vízminőségszabályozás 3. biológiai vízgazdálkodás 4. vizerőgazdálkodás 5. víziút és vízmélységszabályozás. Az előadottak ismeretében könnyű megtalálni a közvetlen összefüggéseket a vízgazdálkodás és a népgazdaság között. A vizek szabályozása, kártételeinek elhárítása teszi csak lehetővé egy bizonyos területen a mezőgazdasági termelést, csak a szabályozott folyók adhatnak különféle vízépítési munkálatok elvégzése után energiát az iparnak. Az ipar szabályozatlan és bizonytalan termelési lehetőség mellett nem fejlődik. A bányászat, a nehézipar, a könnyűipar, nem fejlődhet a vizek szabályozása nélkül. Ha nincs nehézipar, nincsenek szocialista termelési viszonyok, a könnyűipar fejlődése nélkül nincs termékbőség. A lakosság vízellátását jó víz nélkül nem lehetett biztosítani. Víz nélkül megáll az élet, nincs fejlődés. A megtermelt áruk forgalma a vízi szállítás megszervezését is megkívánja. Az elosztás sem történhet meg a vizek szabályozása nélkül. A vízgazdálkodás fejlesztése nehézkes, vagy nem lehetséges a történelmi múlt ismerete, a tudományok művelése nélkül. Az emberi élet kiszikkad, elpusztul, víz híjján! A helyes vízgazdálkodás lehetőséget ad a társadalom fejlődésére, a termékek bőséges előállítására. A vízgazdálkodás feladata tehát, hogy a rendelkezésre álló vízkészletet úgy ossza be tervszerűen, hogy minden népgazdasági ágazat megkapja a fejlődéshez szükséges vízmennyiséget a megfelelő minőségben. Ebben a szabályozó tevékenységében a népgazdasági ágazatokkal fennálló kölcsönhatás alapján a fejlődő ipar vízigénye a korlátolt készlet miatt végső soron egy meghatározott területen már nem elégíthető ki. Ez esetben a szomszédos terület (ország, országrész, vízgyűjtő) felesleges vízmennyiségét kell számításba venni. Ugyanez az eset áll fenn a mezőgazdasági ágazatban is. Ha nincs víz, nincs többlettermék, ha nincs többlettermék, nem növekszik az életszínvonal, megáll az élet, nincs fejlődés. Mindezekből az is következik, hogy a népgazdasági ágazatok arányos fejlesztésének törvénye megköveteli a megfelelő vízgazdálkodási ágak megfelelő arányos fejlesztését. A népgazdasági tervezés tehát, nem hagyhatja figyelmen kívül a vízgazdálkodás egységes fejlesztését a legszorosabb kapcsolatban az iparral, mezőgazdasággal, kereskedelemmel, tudománnyal és rajtuk keresztül az élettel. Az életszínvonal emelkedése nemcsak árubőséget, kultúrát, tudományt, több lakást jelent, hanem több közművet, kényelmet, több és jobb ivóvízellátást, gyors és gazdaságos szennyvízelvezetést is. A társadalmi bővített újratermelés többlettermékében benne van a vízgazdálkodás által biztosított többlettermék is. A kölcsönhatás tehát állandó, folyamatos. Megáll a fejlődés, vagy törés származik abból, ha nem helyesen ütemezett a vízgazdálkodás, ha a vízi építkezések tartósan meg- romlanak, vagy szükség szerinti újakat a népgazdasági beruházásokon át nem hozunk létre. A népgazdasági ágazatok fejlesztése csak megfelelő népgazdasági tervekben lefektetett szabályok szerint történhet. Ehhez az kell, hogy az elengedhetetlen víz arányos felhasználásának nép- gazdasági tervezése a legszorosabban kísérje, egyes esetekben meg is előzze az ágazati tervezést. A vízgazdálkodás arányos készlet felhasználást tervezhet csak. Nem elég tehát közeli rövid időszakokban tervezni. Az eredményesség érdekében feltétlenül szükséges a vízgazdálkodás távlati tervezése is. Elengedhetetlen az, hogy egy országos terven belül országrészek, vidékek, tájak, vízgazdálkodási tervezése is megtörténjék. Ezekben a területi vízgazdálkodási tervekben egy-egy meghatározott terület vízgazdálkodását tervszerűen kell előírni és azt a legszélesebben kell összekapcsolni a terület népgazdasági ágazatainak igényével. 22
