Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
VI. FEJBZET Öntözés 1. bevezetEs A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg olyan mértékig való kiegészítése, ameny- nyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése azt megkívánja. Az öntözésnél a vizet természetes eséssel, vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területre. A felületen sáncolással, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást (skatulyázást) hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy e módszerek is teremthetnek a növényzet számára kedvező vízellátást. A területen az évi csapadékmennyiség vagy eloszlása az év 58%-ában kevesebb, mint amit a növényzet — optimális fejlődése érdekében — megkíván, és ezen belül az időjárás 66%-ban aszályos, azaz a nyári hónapokban kevés, vagy éppen semmi csapadék nem hull. A helyesen végrehajtott öntözéssel a szárazgazdálkodásnál nagyobb és biztosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyétől és a talajok esetleg rossz vízgazdálkodási adottságaitól, továbbá elősegíthetjük a mezőgazda- sági termelés átalakítását, a termelés belterjesebbé tételét, a szárazgazdálkodásban kipusztuló nagy vízigényű növényeket (pl. rizst) termelhetünk, fejleszthetjük az állattenyésztést és korszerű talajjavítást is végezhetünk. Az öntözést a mezőgazdasági és műszaki szempontok legtökéletesebb összhangjával kell megvalósítani. Az öntözés, mint a vízhasznosítás egyik ága, hazai viszonyok között nagy jelentőségű, mert az egyik legnagyobb vízfogyasztó, ezenkívül az öntözésre igénybevett vizek legnagyobb része a növény testét építi, elpárolog, vagy a felső talajrétegben marad és így a felszíni vízkészletet nagymértékben csökkenti. Az öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki ténykedések a következők: A vízkészlet és öntözővízszükséglet meghatározása, a vízszükséglet biztosítása, a víz tarozása és kivétele, a víz vezetése a felhasználás helyére, a víz szétosztása, a felesleges vizek elvezetése, továbbá a talajvízszint szabályozása. E ténykedések az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési, szervezési és hatósági tevékenységet kívánnak. Az öntözővíz adagolásának módja szerint az öntözések felosztása az alábbi: — a felületi öntözés, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztással, csörge- deztetéssel, vagy áztatással nedvesíti; — az altalaj öntözés, melynél a talajba helyezett csövekben, vagy mélyvezetésű nyílt csatornákban vezetett víz aktív termőréteget, a talaj kapilláris erőhatásával nedvesíti, végül — az esőszerű öntözés, melynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével, szórófejeken keresztül, mesterséges csapadék alakjában hull a növényekre, illetve a talajra. Az öntözővíz beszerzése történhet: felszíni vizekből (vízfolyások, tavak), felszín alatti vizekből, szennyvizekből. A Keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontosabb fogalom értelmezése a következő: — az öntözőrendszer általában egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyok által meghatározott és csatornarendszerrel ellátott legmagasabb rendű, nagykiterjedésű vízgazdálkodási és üzemelési egység. Az öntözőrendszer kisebb önálló egységei az öntözőfürtök; — rendszeren kívüli öntözött területek a jelentősebb számú helyi vízkivétellel öntözött és csak a telepeket tartalmazó, de öntözőrendszerbe nem tartozó területek; — öntözésre berendezhető, vagy öntözhető terület, az öntözőrendszer öntözésbe távlatilag maximálisan bevonható területe, melyet úgy kaphatunk meg, hogy az öntözőrendszer bruttó területéből levonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek, stb.), továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műsza147
