Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
üzemzavar esetén egy nem üzemelő telepről a szükséges alkatrész beszerezhető legyen. Szivaty- tyúállásainkat a kívánt helyeken állandósítottuk, s oda általában DIMPT—500 agregátumokat telepítünk szükség esetén. A legtöbb esésnövelő telepünk beépített gépiberendezéssel állandó telepként működik. A ritkábban üzemelő szivattyú- zási helyekre saját szivattyúval, gépállomási bérelt traktorral biztosítunk üzemet. Helybenlakó gépszemélyzet csak nagyobb telepeinken van, kisebb telepeken az üzemelést tápéi gépműhelyünkből kivezényelt szakmunkásokkal látjuk el. Az OÁBSZ rendelettel a belvízvédelem biztonsága lényegesen megnövekedett. Lehetőségünkben áll a közigazgatást, a honvédséget, a karhatalmat, sőt az üzemek és vállalatok eszköz- és anyagkészletét, de még műszaki erejét is igénybe venni a kormánybiztosi működés megkezdésekor. Az árvédelmi összekötő intézmény igen hasznosnak bizonyul, mert a védelemhez kirendelt szervek az Igazgatóság védelmi adottságaival a félévenként tartott összekötő értekezleteken tökéletesen megismerkednek, s adott alkalmakkor érdemben intézkedni tudnak. A belvízvédekezés úgy az ártéren, mint a fennsíkon egy egységes védelmi terv alapján folytatódik, s elkerülhetők mindazok a védelmi hibák, melyek a múltban a két vagy több védekező szerv esetében szinte mindig jelentkeztek. Igazgatóságunk területén 1960. december 31- ével befejeződött a társulat szervezés, s ennek eredményeképpen az Igazgatóság összterülete társulati területté alakult, összesen 27 társulat alakult meg 5900 kh legkisebb és 175 890 kh legnagyobb területtel. A belvízjárást működési területünkön dominálják a tavaszi belvizek. A régi monográfiákból, társulati feljegyzésekből, s az egykorú szemtanúk közléseiből tudjuk, hogy 1871-ben, 1888-ban, 1895- ben, 1910-ben, 1916 őszén és 17-ben, 1919 és 20- ban voltak nagy belvizek. Az 1932. évi nagy Tiszai árvíz idején szintén igen jelentős belvízlevonulás volt. Mindezeket meghaladta és emberemlékezet óta legnagyobbnak, leghosszab'ban tartónak bizonyult az 1940—42 esztendő. Utána az 1953, az 1956, és 1957. esztendő volt még belvízjárásos. Terjedelmükre, főként a vízzel borított területek nagyságára támpontot nem találtunk. Az alább közölt adatok tehát a régebbieket illetően becslésszerűek. 1940—42. Évi csapadék 919 mm, 695 mm, 494 mm. A többévi átlag pedig 562 mm. Az elöntött terület kb. 85 00 kh volt. A szivattyúzott vízmeny- nyiség kb. 80 millió ms. A belvízkárt egyesek 25—30 millió Pengőre becsülték. 1953. Évi csapadék 554,8 mm, de május és június hónapokban 220 mm csapadék is okozott belvizet. Az elöntött terület kb. 26 000 hold volt. A szivattyúzott vízmennyiség 25 millió m\ A kár kb. 8 millió forint. 1956. Az évi csapadék 595,4 mm, azonban a májusi és a júniusi csapadék elérte a 200 mm-t. Az 1955-ös év azonban a maga 675,9 mm csapadé- dékával mái talajvíz felhalmozódást okozott, amit a VITUKI előre is jelzett a Duna—Tisza közére. A március elején elolvadó 50 mm csapadékból belvizek keletkeztek, amiknek legnagyobb kiterjedése a 38 000 kh-, a szivattyúzott vízmennyiség 55 millió ms volt. A belvízkár 51 millió forint. 1957. Évi csapadék 595 mm. Itt tulajdonképpen a májusi csapadékok (158,5 mm) okoztak az esős tavaszon belvízvédekezési helyzetet. A szivattyúzott vízmennyiség 24 millió ms, az elöntött terület 7200 kh, az okozott belvízkár pedig 17 millió forint volt. Ez a magas kárérték tulajdonképpen még az 1956. évi belvíz rovására írandó, mert a magas talajvíz és a tavaszi esők különösen a Duna—Tisza közén sok házat tönkre tettek. Az 1940—42. évi belvizeket az 1938-tól kezdődően nedves évek készítették elő. A talajvíz-felhalmozódás különösen a Duna—Tisza közén igen nagy volt. A 39—40-es év hó formájában sok csapadékot adott, ami a decemberben lefagyott talajra hullva március derekáig megmaradt. A hódmezővásárhelyi szakasz területén az olvadás előtt megmértük az 1 m2-en fekvő hó víztartalmát s azt 80—100 liternek találtuk. Ez a nagy vízmennyiség meleg esővel egy éjszaka elolvadt s a terep esések mentén lezúdult a mélyebben fekvő területekre. Az üresen tartott holtmedrek s az azonnal beindított szavattyúzás, valamint a lefolyó vizek el- gátolásra folyamatba tett elzárások ellenére a vizek levonultak a mélyebb területekre, útjukban műutakat s kisebb településeket elárasztva. A tanyai lakosság szabadulni akarván vizeitől, egyik a másik nyakára eresztette a vizeket. A tanyákat körül kellett gátolni és a nagyobb vízmozgások megakadályozására létesített gátakhoz karhatalmat kellett kivezényelni. A szivattyútelepek éjjel-nappali üzeme mellett is csak május végére sikerült volna a vizeket eltávolítani szivattyúval, miután a gravitációs kivezetést a folyó vízállások lehetetlenné tették, azonban a júniusi és a júliusi újabb 300 mm csapadék ezt az időpontot augusztus közepéig kitolta. Jellemző a viszonyokra, hogy annak ellenére, hogy az 1941-es csapadék 695 mm volt, a 42-es pedig csak 494 mm, például a nagyfai szivattyú- telep 1945-ben az 1940-es vízmennyiség (40 millió) 150%-át szivattyúzta el, a közel ugyanennyit szivattyúzott árkolásokkal a csapadék lényegesen nagyobb lefolyási hányadot ért el, mint 1940-ben. 1.23 A TALAJVÍZSZINT SZABÁLYOZÁS MÚLTJA ÉS JELENE Az Igazgatóság működési területén olyan terület, amelyen talajvízszint szabályozást kellene végrehajtani nincsen. Azok az elvizenyősödött területek, amelyeken keresztül lecsapoló csatornákat, helyesebben belvízcsatornákat létesítettünk, mert a felszíni vizeiket a csatornák elvezetik, sőt talajvízszintjüket is szabályozzák. Ezt a tényt azonban nem lehet talajvízszint szabályozásnak minősíteni. Láp és tőzeg talajaink nincsenek. 127
