Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2.34 JEGJÄRÄS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképződé} akkor indul meg, ha a vízhőmér­séklete tartósain 0 C°-ra (pontosabban néhány ti­zed, vagy század fokikai a nullpont alá) hűl le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alaku­lását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja (lásd a 2.33 pontot), egy­máshoz közel fekvő vízfolyások illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a jég megjelenésének időpontja és a jégképződés üteme tekintetében. A felhalmozódott jég mennyiségétől és a víztér hőháztartáisd adottságaitól függően ha­sonló különbségek mutatkozhatnak a jég olvadá­sának ütemében és eltűnésének időpontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és az állóvizek jégviszonyainak törvény­szerűségei között: a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszel­vényben képződik és a felszínen úszó jégtáblákban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jégtáblák elakadása miatt — alulról felfelé. A jég­takarót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel és mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszonyai ’és az egyes évek jégjárása között is jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egész­séges meder a beállást. A kisebb vízfolyások koráb­ban fagynak be és hamarabb tisztulnak meg a jég­től, mint a nagyok. A mellékfolyó nélküli hosz- szabb szakaszok a, jégitorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó sza­kaszain kezdődő lassú enyhülés esetén a jég ve­szélytelen!. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló hirtelen, melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés követe kezik. b) A tavakon a jégképződés a felszínre korláto­zódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jég- képződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámverés töri össze. A jég­torlaszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a jégjárás szem­pontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és állóvíz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — ki­egészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — álta­lános tájékoztatás céljából hosszabb folyószakasz­ra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítés­sel lehet közelebbről tájékozódni. 2.342 A főbefogadók jég járásának ismertetése; a jégokozta rendellenességek A jégviszonyok szempontjából a területünkhöz tartozó Tisza-szakaszt a szolnoki jégjáráisi adatok­kal jól lehet jellemezni (1. 23. ábra). A Csongrád környéki szakaszon azonban az állójég előfordulás gyakorisági értékei a szolnoki gyakoriságok 85%- ára csökkennek. A Tiszán minden évben mutatkoz­Jelmagyarázah jéqtíáfordulás ànôjèg a jégjelensegek kezdetének ill. meg­szűnésének áll. idő­pontja 23. ábra. Jégviszonyok a jellemző szelvényekben 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom