Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
dött ki. A kiemelkedés következtében partközeli homokos üledéksorok is találhatók. Területünk hegyes, doanboe északi felének legjellegzetesebb összlete az ú. n. glaukonitos homokkő. Nem egységes, agyagos, homokos és homokkő rétegekből áll; vastagsága a nyugat-nógrádi területen 600—700 m-re tehető. A felső oligocén rétegek területünk alföldi részében hiányoznak. 2.113 Medenceüledékek Az alsó 'miocén pusztításos — üledékhézaggal települt, a Cserhát és a Börzsöny között transzgnesz- sziós partszegélyi és partközeli durva kavics konglomerátummal és homdkkal. Salgótarján környékén sekélytengeri kavicsos, homokos üledéksor van, felette szárazföldi kavics, tarkaagyag, majd' az „alsó riolittufa”, tengermenti mocsárlápi (parallikuis) műrevaló barnakőszén, tengeri homok és homokkő a sorrend. A homok-homokkő felfelé fokozódó agyagtartalommal a jellegzetes ..slir”-be (homokos agyaigössz- let) megy át, felfelé fokozódó mennyiségű riolittu- fávaili. A sffir összlet vastagsága mintegy 400—500 m. A sünre a „középső riolittufa” települ. A tartanai emeletben a legszembetűnőbb a változatos vulkáni sorozat. Alsó tagja, a Cserhátban helyenként 100 m-t is elérő „alsó riolit”, a helvét- torton határképződménye. Felette piroxén-amdezát következik (láva,, tufa, agglomerátum,, breccia), mely a Cserhát és Mátra zömét alkotja. A Mátrában 400—500 m vastag, a Cserhát felé vékonyodik. A vulkáni sorozatra ..lajta-mész” települt, itt mint meszes homok, turritellás. tufás homok és agyag. A Cserhátban és Mátrában mindenütt az egykori tengerpart közelségét jelzi. A gyöngyöspatai medencében jelentős kovaföld keletkezett a felsőtartanban. A tortonai emeletet Tóalmáson és Szolnokon mélyfúrás tárta fel. Kifejlődése az északi részével azonos. A felső miocén rétegei területünk északi hegyes vidékén csak lepusztulási maradványok formájában, nyomozhatók a Cserhát, és Mátra északi és déli előterében. Cerithiumos mészkő, agyag és homokos: 'rétegek, jelentékeny szárazföldi és folyóvízi képződmények, barnakőszén és vulkánikus kőzetek, (ide tartozik a „felső riolittufa” is) alkotják 60—100 miéter vastagságban. A felső miocén (szarmata) rétegei (Gödöllő, Túra, Tard, Ernőd, stb.) mélyfúrásokból kerültek elő. Tandon vulkáni képződmények, a túrái fúrásban 1000—1200 m mélységben riolittufa képviseli a szarmata emeletet. Az Alföldön a szarmata tengeri üledéked csak vékony összletekben mutatkoznak, gyakran kiékelődve, sok helyen lepusztulásból eredő hiánnyal. Ugyanígy a szárazföldi vulkáni képződmények is. A TVK hegyes vidékének alföldi peremén és öbleiben az alsó és felső pannon üledékeit a felszínen találhatjuk. Az alsópannon aprókavicsos homok és homokos agyag. A felsőpannon túlnyomóan agyag, közben homokkal és laza, meszes homokkővel, több szintben földes-fás műrevaló barnakőszén-telepekkel (Rózsaszenitmárton, Visonta). A medeneebeü pannon vastagsága a TVK-egy- ség déli és délkeleti részén eléri a 2000 m-t is. Az Alföld süllyedése a szarmata és az alsópan- non határán szünetelt. Itt a geológiai harmadkor legnagyobb süllyedése a pannon végéig 1500—2000 métert ért el. A pannon után területünk alföldi része jórészt szárazulat lett. Majd törések rögökre és árkokra szabdalták. Az alsópannont főleg márga, homokos márga, homokos agyag és- homok-homokkő képviseli. A felső pannon túlnyomóan vízzáró, vagy rossz vízvezető vastag összietében a regionálisan követhető durvább homokszántek bőséges vízadók, főleg az alsó részén, méginkább a felső harmadában, helyenként azonban itt is csak kevés és vékony homokréteg található. Ezeken a területeken vannak az artézi vízzel nehezen ellátható községek. A pannóniai emelet után egyes résziek tovább is süllyedtek, ezekben agyag, homokos agyag, agyagos homok, homok, márga és földes, bamakőszenes üledékek keletkeztek. Az árkok vonzották magukhoz a folyóvizeket. A pleisztocén előtti hegységszerkezeti mozgások (süllyedés, hegységek kiemelkedése) következtében nagyobb esésű folyók durva üledékei (az ópleiszto- cén törmelékkúpok anyaga) a fő vízadók artézi kútjainkban. A pleisztocén folyamán a folyóvízi feltöltés még sok jó víztartót rakott le, de ezek közül csak a fel- sőpleisztocén durva homokja-kavicsa éri el az ópleisztocén törmelékkúpok jelentőségét. A holooén üledékek: az Alföldön a futóhomok, rétiagyag és szik, a hegyvidéken: a völgyek áradmá- nyai. 2.12 A TERÜLET TALAJVISZONYAI 2.121 A terület általános talajtani ismertetése 2.1211 A TÁJ FOGALMA; A TÁJALKOTÓ FÖLDRAJZI TÉNYEZŐK A táj önálló, meghatározott, állandó fejlődésben levő tercmészeti egység, mely a tájalkotó tényezők együttesének hatására alakult ki. A természeti táj fogalmába beletartozik az emberi élet hatására bekövetkezett változás is. Ott, ahol az ember rövi- debb, hosszabb ideig megfordult, jelenlétének, tevékenységének látható nyoma, maradt, mely ugyan- úgy hozzátartozik a természeti tájhoz, mint egyéb tájalkotó tényezők. A táj egyben természettörténeti kategória is, mert a ritmusos kéregmozgások éghajlatváltozások összjátékának eredményeként kialakult szakaszos fejlődés pillanatnyi állapotát jelenti. A táj kialakulását, jellegét a tájalkotó tényezők szabják meg. Ezek elemei: a szilárd kéreg (kőzet, 46
