Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2. A 8. KÖZÉP-TISZA ÉS MÂTRAVIDÊKI TVK-EGYSËG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A 8. TVK-egyscg területén, hegyvidék, medencék, hegységperemi és alföldi területek vannak. A földtani viszonyok ismertetésének oélja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre és medenceüledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocén korú rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán medenoeüledékeíknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják.) Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — szokásoktól némileg eltérően — aZi alapheigység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. Így alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenoeüledékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jeleníthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jéllegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oli- gocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegyiségefc, fedőhegységek és medence- üledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. . ; í t t i 2.111 Alaphegység A Diósjenő—Sóshartyán—Salgótarján vonaltól É-ra eső paleozoos alaphegység anyaga fillit, porfi- roid, diabáz, melyet vastagabb, fiatalabb képződmények fednek. A mélybe-süllyedt ősihegységre triász képződmények települtek a Diósjenő—Sóshartyán—Salgótarján és Rákóczifalva—Nagykőrös—Kecskemét vonal között. A medencealji triász képződmények nyugat felől Túráig a Budai hegység, ettől keletre a bükki triász kifejlődésével egyezők. A kréta rétegek nagy kiterjedésben találhatók. 2.112 Fedőhegység Az eocén üledékék általában csak a jelenlegi hegységek körül, medenceperemi üledékként találhatók. Általában csak a felső eocén van meg. Bükkszéken például lithothamniumos nummulinás mészkő, igen változó (1,2—47 m) vastagságban. Változó vastagsága a felsőeoeén utáni kiemelkedéssel járó lepusztulás eredménye. Az oligooén. rétegek területünk alföldi peremén alig jelentkeznek. Fontosabbak Nógrádban, ahol összefüggését csak a belső szigethegységek szakították meg. A középső olágocén (rupéli) tengeri agyagösszietét a cserhátaiji rögöktől délre, kisebb- п.agyobb felszíni elterjedésben, nyomozhatjuk, többnyire azonban, csak mélyfúrásokból ismerjük. A terület cserhát—mátrai részének legjelentősebb képződménye a felső oligooén — katti „slir” agyagos, — homokos sorozata, mely a rupéli emelet tengeri agyagösszletéből éles határ nélkül fejlő'///tf/f/fh feknni kristályos pata fedett kristályos pala felszíni tengeri karbon és perm fedett tengeri karbon és perm 1. ábra Az alaphegységi felszíni perm és mezozoós vonulat fedett perm és mezozoós medencsaj/azat felszíni harmadidőszaki vulkánosság —szerkezeti vonat képződmények elterjedése 43
