Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
rehajtásához szükséges' hitel biztosítása állami támogatás, a KÖFA alap felhasználása és igen nagy mértékben társadalmi munka igénybevétele útján lehetséges. Fejlesztési tervben elsősorban azokat a lehetőségeket vettük fel, ahol az elképzelések már tervalakot öltöttek. Véleményünk szerint minden jelentős vízhozamú és magas hőfokú feltárt artézi vízforrás vizének teljes, — tehát téli és nyári időszakban is történő kihasználását a jövőben biztosítani kell. Népgazdasági szempontból nem engedhető meg, hogy az értékes ásvány-, gyógy- ill. hévizek és a feltörő gázok kihasználatlanul kerüljenek a befogadóba és a levegőbe. Szolnok megyében a tanácsok egymás után tárnak fel fürdőzés céljaira meleg vizeket. Ez a körülmény egyben határt is szab a fejlesztési lehetőségeknek, mivel a fürdő vonzó hatása leszűkül legtöbbször a helybeli lakosság igényeire. Ez azonban nem lehet akadályozó tényező, és a helyi igények és tervek helyes, összehangolását követeli meg. Előnytelen a fejlesztés számára a földrajzi elhelyezkedés a területi szétszórtság is. A főútvonaltól, lakott helytől távol eső hévizek nagyobb arányú fejlesztése sokszor nem indokolható, bár a gyógyvizek azt megérdemelnék. Ilyen pl. Tiszaörs, Karcag—Berekfürdő esetében. A feltárt és sokszor még kezdetleges formák között üzembe állított gyógyvizes fürdők, strandfürdők a gyógyulást kereső és pihenni vágyó dolgozók számára felbecsülhetetlen értékét jelentenek, de a fejlesztés méreteit, helyeit, ütemezését tervszerűen előre kell megállapítani. A hévizek fekvése szerint Szolnak, Cseirkeszőllő, Tiszaföldvár, Karcag, Mezőtúr városok fürdőit kell olyan színvonalra fejleszteni, hogy azok az idegenforgalmi igényeknek is megfeleljenek. Ki kell használni elsősorban Szolnok város nagyszerű adottságait, s nagyértékű hévizei alapján fürdővárossá kell kiépíteni. Az ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet meghatározása a rendelkezésre álló kevés adat miatt általában nem lehetséges, legfeljebb csak tájékoztató adatok közölhetők a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. Első közelítésben tájékoztató adat a pannon rétegek vízkészletére az, hogy a terület D-i részén 5—10 m3/nap/km2-re becsülhető a kitermelhető termálvíz mennyisége. A szénsavas gyógyvizek esetében a jelenlegi termelési készlet nem növelhető. A kutak felújítása és a szükséges korszerűsítések után a területen öszesen 80 m3/nap ilyen jellegű gyógyvíz kitermelését lehet számításba venni. Az oligocén rétegekből származó jódos-brómos vizek (Sóshartyán) kitermelése esetleg további mélyfúrás létesítésével növelhető. A Keretterv közli területre vonatkozóan az Országos Földtani Főigazgatóság részére hasznosítás céljából átadott meddő szénhidrogénkutató források adatait is. Ezek túlnyomó többsége lakott helytől távol esik, ezért általában csak mezőgazdasági hasznosításuk jöhet szóba. Az ásványa, gyógy- és hévizek utánpótlásának módját, vízjárását a geológiai viszonyok határozzák meg. A felszínközeli rétegekből származó hideg és langyos ásvány- és gyógyvíz előfordulások vízjárása és vízminősége általában a csapadékosság függvénye. A mélyebb rétegekből fúrások útján feltárt hévizek általában egyenletes vízszolgálta tásúak; egyes esetekben azonban a rétegnyomás csökkenése, a kutak béléscsövezetében történő lerakodások, vagy a statikus, készlet fogyása miatt csökkenő tendenciát mutatnak. A területen lévő ásvány-, gyógy- és hévíz előfordulások észlelését részben az üzemelők, részben az Országos Balneológiái Kutató Intézet végezteti a rendelkezésre álló szűk lehetőségeken belül. Kívánatosnak látszik a rendszeres észlelések bevezetése, lehetőleg egységes kezelésben. Az észleléseknek a termelési jellemzőkön kívül időszakonként a vegyi jellemzőkre is ki kell terjedniök. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A fejezet kidolgozásánál követendő fejlesztési alapelvek: — Az ásvány-, gyógy- és hévizek hasznosításának fejlesztését a jelenlegi lehetőségek (feltárt vizek) és az igények alapján kell kidolgozni. — Az ásvány-, gyógyvizek, valamint a gyógyászati célra felhasználható hévizeket elsősorban egészségügyi célokra kell felhasználni, ha erre igény van. A hideg és langyos ásványvizeket és gyógyvizeket ivókúrára, vagy melegítve kádakban kell felhasználni. A 40 C°-nál magasabb, nagy sótartalmú vizek elsősorban kádakban, medencékben használandók fel. A gyógyászati célra fel nem használt gyógyvizeket vízellátásra, melegvízellátásra, fűtésre, mellék- termék hasznosításra (ásványi só, gáz) kell használni. A felhasználás lehetőségéhez képest komplexen történjen és vegye figyelembe a mezőgazdaság igényeit is. A lehetőségek és az igények figyelembevételével nagy gondot kell fordítani a tisztasági fürdők létesítésére. — A hévízkészlet összeállításánál figyelembe kell venni az olajkutatásnál meddővé nyilvánított furatokból kitermelhető hévíz mennyiséget is. — Az országos termálvíz gazdálkodást az országos enérgiaterwel összhangban kell megtervezni. 2.2 Az ásvány-, gyógy- és hévizek hasznosításának keretterve 2.21 AZ ÄSVÄNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK KERETTERVE Nógrád—Pest megye területén az ásvány-, gyógy- és hévizek gyógyászati célra való felhasználását, illetve arányban a nagyfokú fejlesztést a rendelkezésre álló és feltárható ásványvizek cse330
