Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennél, és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed, és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás célja a vízkészletnek a vízfogyasztáshoz igazodó kiegészítése. A víztározásnak — tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — két fő változatát különböztetjük meg, síkvidéki, illetve hegy- és dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további kétféle megoldás lehetséges a tározó- térnek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint. A tarozás történhet magában a folyómederben (meder-, illetve hullámtéri tározás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes, (holtágakban, stb.) illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul élő. Síkvidéki tár ozás A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmedrek, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tározással megoldandó tározási célok: a) öntözés, b) hal- és víziszámyas-tenyésztés, c) belvízvisszatartás, d) nád-, sástermelés, e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportofc, f) egyéb vízigény kielégítése (ipari stb.) Hegy- és dombvidéki tározás A hegy- és dombvidéki tározáson valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárásával előálló mesterséges tó értendő, mely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában két, vagy több cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet: a) Vízhozamszabályozás (árvízcsökkentés, kisvíz- hozam növelés), b) ivóvízelMtás, c) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal- és víziszámyas-tenyésztés, f) vízerőhaszmosítás, g) vízparti üdülés, fürdés, vízispot, h) egyéb. A tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból vagy töltésből áll. Völgy elzáráson a völgyelzáró gáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó). Medencén a felduzzasztott víztől nedvesített Völgyrészletet (tározótér) értik, a hozzá tartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt. A bruttótározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy az ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb. szolgáló holttérből. A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó egyenletes m3/s-ban kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni a gát szelvényében. Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló vízhozamnak viszonyszáma a gát szelvényében. Eves tározónak nevezzük azt a tározót, mely legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő középvízhozamát túlfolyás nélkül biztosítja. Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízhozam állandó biztosítását szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. Megjegyzés: A kizárólag tógazdálkodási célokat szolgáló víztározókkal a VII. fejezet (Halászati víz- hasznosítás) foglalkozik. 299
