Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
vizét, mely a Kettős-Körösön egészen Békésig éreztette hatását. Ebinek egyik oka volt, hogy a Tisza Abádszalók—Szeged közti szakaszán alig 18 milliméter volt kilométeremként a folyó átlagos esése. Emiatt nem volt elég energiája, hogy mélyebben ágyazódjék a kemény altalajba. Másik oka pedig az volt, hogy a Tisza mellékfolyóinak, a Hármas-Körös kivételével, és' a Dunának nagyobb volt a sebessége, s így akadályozták a Tisza vizének lefolyását. A sekély meder hamarosan megtelt, s a nagy- mennyiségű víz a szomszédos lapályokon, terült szét. Megfigyelték,, hogy a Tisza, emelkedése teljes áradásáig egy hónapot tartott átlagosan. Apadása középvízálláság két hónapot, legkisebb vízállásig öthat hónapot igényelt. Ha azonban a nyári árvíz is közbejött, az áradás egész évben tartott. A mélyebb területek állandóan víz alatt állottak és teljesen el- mocsarasodtak. A Tisza és Körösök árvizei az előbbiek következtében nemcsak a Hármas-Körös betorkollásánál közlekedtek egymással, hanem az áradások alkalmával kimosott és állandósult széles erek közvetítésével is. Ilyen ér volt a Taksonynál kilépő Mirthó, melyet alsó szakaszán Kákát néven ismerünk, továbbá a Fegyvernek községtől induló Büdös-ér és ennek alsó szakasza, a Hék-ér. Ma, már ezek jórészt bedszapolódtak, de széles medermaradványaikból arra következtettünk, hogy a Kákát és Berettyó vize valamikor Öcsödnél folyt a Körösbe. Mindebből az a jelentős, hogy a Tisza—Körösztúg a szabályozás előtti időben három ősártérből állt, melyek egyik részét a Berettyó—Körös, másik részét a Tisza, harmadik részét a Körösök öntözték inkább, árvizet azonban egyaránt kapott mindhárom irányból. így a területet gyakran pusztították az árvizek úgy az ármentesítés előtt, mint annak a teljes befejezéséig tartó időszakában. Az ártéri községek lakói alkalmazkodtak a terület viszonyaihoz, és ahhoz szabták életmódjukat. A fő foglalkozási ág nem a mezőgazdasági termelés, hanem félnomád állattenyésztés volt. Főleg szarvasmarha- esi sertéstenyésztés. Az állatok té- len-nyáron kint éltek, s az emelkedettebb helyek savanyúfüves rétjein, télen pedig a befagyott nádasok száraz füvén tengették magukat. Éjjelre a hideg elől a nádasok mély fcotuiba húzódtak. A mocsarakban rengeteg volt a hal, s a lakosságinak bő hústáplálékot nyújtott. A nádasokba szabadon, bocsátott sertések halon, ebihalon nőttek és híztak meg, Ősszel kövéren fogdositák össze gazdáik. Külön foglalkozások alakultak, minit amilyenek voltak a csikaszok és pákászok, akik összeszedték a esikhalakati, kifosztották a vízi szárnyasok fészkét, s a tojást, fiatal viadszámyast, a tollat és a hordókba rakott csíkot távolabbi piacokon értékesítették. A vízjáxta területek' lakói náddal, gyékénnyel fedtek épületeiket. Nyár- és fűzrőzsébői csinálták kerítéseiket, nyárfából faragták sok háztartási felszerelésüket, s fűzvesszőből fonták; bútoraikat. A közlekedés teljesen bizonytalan volt. A gyakori kiöntések miatt Szolnoktól Karcagig sokszor nem lehetett szárazon közlekedni, s a lakosok az év nagyobb részében csak ladikon érintkezhettek a szomszéd községek lakóival. Egy-egy árvíz után teljesen elpusztult a termés, és ismétlődés esetén évekig tartó ínség sanyargatta a dolgozó népet. A megmaradt termés' betakarítása nehézségekbe ütközött a járhatatlan földutak miatt. Az útviszonyok akadályozták a szilárd építési és tüzelőanyagok szállítását is. Az olcsó, tömegszállításra alkalmas víziútak hiánya miatt a sikeresebb esztendőkben piacra szánt mezőgazdasági termelvényeket veszteséggel lehetett értékesíteni. Ez a veszteség számítások szerint a mindenkori búzaár 10—15%-ának felelt meg. Fejlődésről, haladásról szó sem lehetett. A helyi szükségleteken, felül termelő gyáripar nem fejlődhetett ki. Mindlennek útját állta a, vizek kártétele,, s az állami beavatkozás hiánya a vízügyek rendezésébe. Ez állapotok olvasásakor önkéntelenül felmerül a kérdés1, milyen történeti előzmények után jutattunk ide, s történtek-e intézkedések a, bajok orvoslására. Töredékes adataink vannak arra, hogy hazánkban már a középkorban is voltak ví zimunkálatok. Ezek azonban általánosan elterjedt felfogás szerint még. nem a víziek effilerai védekezés ,hanem a víz- használattal voltak kapcsolatiban. Ennek egyik ága volt a halászat, másik pedig a folyóvizek erejének vízimalmok hajtására való használása. Egészen bizonyos, hogy a most tárgyalt területen is működtek ilyenek. Más írásbeli bizonyítékok szerint a középkorban már a vízrendezés is szerepet játszott. De az írásbeli 'emlékek az ország más vidékeire vonatkoznak. Területünkre vonatkozóan a XIII. századból származó feljegyzés tesz említést a Körös-Berety- tyó—völgyének ármentesítéséről. A középkor sajátos- vízimunkálatai voltak a várak, melyeket a védetem fokozása érdekében vizesárkokkal vettek körül. Ilyen volt a szolnoki vár is a Zagyva többágú torkolatában, A területegységre vonatkozó hézagos adatoknak nyilván az a magyarázata, hogy a törökuralom legnagyobb kiterjedése idején, teljes egészében hódoltsági terület volt. A hódoltsági területeknek pedig alig számottevő vízhasznosítási vívmánya a rizstermelés meghonosítása, az ennek érdekében létesített öntözőberendezéseik és rizshántoló malmok építése. Egyébként pedig a törökuralom pusztítása olyan mélyreható volt, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyok szétzúzása mellett a termelőerőket, s a termelés természeti tényezőit, és annak előfeltételeit is nagyrészt szétrombolta. így válik érthetőbbé a pusztulásnak és fejlődésben való visszamaradásnak az a képe, melyet a vízügyek állapota mutatott a területen. A törökuralom alól való felszabadulás után lassanként megszilárdultak a politikai és gazdasági viszonyok. Űj községek és városok települtek. A népesség szaporodott, s egyre több kenyérre volt szükség. Az eddigi külterjes állattenyésztésről tehát át keltett térni a fejlettebb mezőgazdasági termelésre. Mindinkább növekedett a biztonságosabb termelés szükségessége. Számos adatunk van arra, hogy a lakosság öntevékenyen igyekezett segíteni 4 8 TVK 25
