Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

nél is lényegesen emelkedik. Ez ismét vizet szabadít fel újabb öntözésekhez. A tökéletesvízmérés elengedhetetlen tartozéka a vízkormányzásnak, a vízikiszolgálásnak és a gazda­ságos vízfelhasználásnak. Vízmérésre akkor is szük­ség van, ha a termelők nem fizetnek vízdíjat. A cél­nak nem a közönséges összegező mérők, hanem a regisztráló mérők felelnek meg. Ilyen mérők beve­zetésével bármikor megállapítható a kivételezés fo­lyamatossága, vagy előnytelen szakaszos volta. A vízmérőhálózat kiépítése után lehet számolni az egyáltalán elérhető, leggazdaságosabbnak mond­ható vízfelhasználással, ahol minden termelő saját maga győződhet meg a felhasznált víz mennyiségé­ről, azzal a szó szoros értelmében gazdálkodni tud, a felhasználásra tervet készíthet, a legeredménye­sebb vízfelhasználásra törekedni kényszerül. Az egyenletességre való törekvése így önmagától jön és nem kell az öntözések mielőbbi megkezdését kí­vülálló szerveknek szorgalmazni. A vízkivételi helyek vízmérőzését az osztóművek vízmérőzése elé kell helyezni. A fő vízkivételi mű­vek által egy-egy rendszerbe, fürtbe való vízbeadás meghatározása eddig is kielégítő pontossággal tör­ténik. Ha a beadott, a rendszert terhelő vízmennyi­séget csak az osztóműveken keresztül ellenőrizzük, nem állapítható meg a termelőkhöz eljutott víz, így nem határozható meg a rendszer, fürt fogyatékos­sága, vízpazarlása. Ha viszont a fő vízkivételi mű által a rendszerbe, a fürtbe beadott vízmennyiséget a vízkivételezési helyek vízmérésén keresztül vizs­gáljuk, minden gyakorlati követelményt kielégítő eredményt megkapunk. Az osztóművek vízmérőzése a rendszerek teljes terhelésének utolsó időszakában válik fontossá és hala szthatatlanná. A teljes terhelés felé haladással, mind fontosabbá válik egy-egy öntözőrendszer, öntözőfürt üzemelé­si rendjének és órarendjének megtervezése. Az üze­melési rend alapját az agronómiái lehetőségek ké­pezik, mely lerögzíti a feltételeket, melyekkel a tel­jes terhelés elérhető, legjobb a gazdaságosság és leg­magasabb a hatásfok. Szükségesnek mutatkozik annak állandó és rend­szeres vizsgálata, hogy az öntözés továbbterjeszté­se a jobb minőségű talajok felé haladjon, ahol az öntözés eredményei jobbak. A Közép-Tiszavidék öntözőtelepei nagyobbrészt rizsöntözésre épültek, a legrosszabb minőségű talajokon. Nyilvánvaló, hogy ezen területeken az öntözés nem hozott számotte­vően jó eredményeket, az is nyilvánvaló azonban, hogy ezeken a területeken viszont öntözés nélkül jóformán semmi sem terem. A vizsgálatoknak meg kell határozni a rendelkezésre álló víz felhasználá­sának arányát, mennyi víz maradjon a gyenge mi­nőségű talajokra és mennyit kell a jobb minőségű talajokra elvezetni. Fontos üzemi problémaként jelentkezik az öntö­zőrendszerek teljes leterhelésével együtt, a másod­lagos gépigény is, aminek mennyiségi és minőségi kielégítését kisebb átemelők közbeiktatásával biz­tosítani kell. A jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni az öntözés másodlagos gépellátásánál azon körülmény­nek, hogy csak öntöző célgépekre berendezkedni nem szerencsés. A motoros szivattyúk más célt ki­elégíteni nem tudnak, kihasználtsági fokuk ala­csony. Célszerű ezért csupán szivattyúkat is gyár­tani és ezeket univerzális erőgépekkel kapcsolni. Az öntözés másodlagos kisgépszükségletéből egy- harmadra lehet becsülni a csak szivattyúval ellát­ható szükségletet, így a legyártandó kisgépkapaci­tás egyharmada csak szivattyú, kétharmada moto­ros szivattyú legyen. A vízügyi szolgálat öntözési szakágazata eddig is támaszkodott a lehetőségek határáig a belvízi gé­pészetre, azonban az adott lehetőségek koránt sin­csenek kihasználva. Belvízvédelmi érdekekből te­kintélyes gépészeti és személyzeti készenlétet kell biztosítani. Mievl az egyidejűség nagyobb részt ki­zárt, a két ágazat gépészete és szemléyzete egymást ideálisan kisegítheti és kiegészítheti. Az öntözés eddig tárgyalt ügyeit, gazdaságosságát, eredményességét lényegesen előbbre viszi az intéz­ményes ellenőrzés. A tervezésnek, kivitelezésnek és az engedélyezésnek nyilván kell tartani az öntöző­létesítmények üzemét, állapotát, hibáit és ebből fo­lyó eredménytelenségét. A felújítások hiánya, kar­bantartás elmaradása, a nem tervszerű kiépítés, vagy teljes kiépítettség egy részének elhagyása, egyenlő értelmű a nem rendeltetésszerű üzemelés­sel. Csak a rendeltetésszerű üzemeléssel térül meg a beruházás, csak így származik a megtervezett népgazdasági eredmény, ezért a Vízügyi Igazgató­ság öntözési szakágazatánál ezt a ténykedést prog­ramba kell venni. A Közép-Tiszavidék öntözéseihez szolgáltatott víz minősége évek óta vizsgálat alatt van, ismertnek mondható. Az intézményes vízminőség vizsgálatá­nak az eddiginél kiterjedtebben kell folyni. Nagy súlyt kell helyezni az eredmények feldolgozására és összehasonlítására, mert következtetést levonni csak többéves azonos értelmű megfigyelésből lehet. Programba kell venni a talaj minőség változásá­nak vizsgálatát az öntözés hatására. Jellemző terü­leteken meghatározandó az öntözés előtti, a jelen­legi állapot és ehhez; viszonyítva évenként — há­romévenként meghatározni a változást. Nyilvánva­ló, hogy csak pozitív eredméneket szabad öntözéssel elérni, ezért az esetleges negatívumok gondosan ki­szűrendők és vizsgálandók. Szélesebb alapra kell helyezni és gyakorlativá kell tenni a vízháztartás-vizsgálatokat. A szarvasi ÖRKI idevonatkozó vizsgálatai iránytmutatóak és jellemzőek egy-egy év öntözéses napjainak megha­tározása tekintetében. A gyakorlati vízháztartás­vizsgálati adatokkal hathatós segítséget lehet nyúj­tani az öntöző gazdaságoknak, elérhető a korábban tárgyalt kezdés és az ebből folyó, minél kiegyenlí­tettebb hozamú vízfelhasználás. Nem megnyugtató az öntözés közgazdasági vonat­kozásának vizsgálati lehetősége. A lefolytatott tu­dományos pontosságú, reprezentatív vizsgálatból általános következtetést levonni nem lehet. Az ön­tözéssel előállított termelési értéktöbblet meghatá­rozása egyszerűbb, noha a termelők ennek megha­tározására ritkán fektetnek súlyt. Bonyolúltabb a vízszolgáltatási költségek meghatározása. Az öntö­zőrendszerek, fürtök évi üzemelési költségének 28 8 TVK 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom