Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
Öntözési módok szerint a rendszer területének megoszlása a következő: Öntözés 1 Halászat 1 összesen j Mértékadó vízigény m3/sec Szakasz bruttó vízigény m3/sec í. szakasz 12 974 8 832 21 806 2. szakasz 17 913 43 015 60 928 3. szakasz 8 020 12 836 20 856 4. szakasz 7 465 3165 10 630 összesen: 46 372 67 848 114 220 Ebből: 8. TVK 38 907 64 683 103 590 11. TVK 7 465 3165 10 630 %os megoszlás: összesen: 40,5 59,5 100,0% Ebből: 8. TVK 37,5 62,5 100,0% 11. TVK 70,0 30,0 100,0% A rendszer vízigényét az alábbi táblázat összesíti: Szakasz Bruttó vízigény Halastó utánpótlás összesen m8/sec m3/sec 1. szakasz 7,39 0,90 8,29 2. szakasz 16,76 — 16,76 3. szakasz 6,49 0,49 6,98 4. szakasz 4,37 0,6 4,98 A rendszerben az öntözés bevezetésének szükségességét a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen természeti feltételei is indokolják és a kedvezőtlen adottságok az öntözést a mezőgazdaság termelésfejlesztésének még fontosabb eszközévé avatják, mint a Jászsági rendszerben. A külterjes szántóföldi termelés mellett a XIX. század második felében történt vízrendezések a természetes takarmánytermő területek hozamát annyira csökkentették, hogy Karcag város területén például a szántóterületre számított állatállomány 1957-ben kevesebb volt, mint 1899-ben. E terület mezőgazdasági termeléseredményének fejlesztéséhez a vízmennyiség pótlása nélkülözhetetlen. A rendszen területe felszíni adottságait illetően még kedvezőbb, mint a jászsági. Az egyes talajtípusok elhelyeződését illetően a Jászsági rendszerhez hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a legmagasabb szintet alkotó löszön kialakult mezőségi táblákat az átvonuló árvizek átvágták és az így kialakult teknőkben réti agyagfoltok alakultak ki. Művelési ágak szerint a megoszlás víszonyszá- mokban az alábbi: Szántó 69,20% Kert 0,78% Szőlő 0,18% Rét 1,98% Legelő 15,30% Halastó Mezőgazdaságilag 0,22% művelt terület: 87,66% Erdő 1,40% Fanét 10,70% 12,34% összesen: 100,00% A termelés-szerkezet kedvezőtlen adottságai a művelési ág arányokban és a mezőgazdasági terület kisebb arányában is kifejezésre jutnak. Rendkívül nagy a fanét aránya, amelyben jelentős területet képvisel a kezdetleges módszerekkel, kézi munkával épített öntözőtelepeknél előállított terület-kiesés. A termelés-szerkezet 6 évi (1952—58) átlaga az alábbi képet mutatja: Kenyérgabona 39,35% Ipari növények 6,84% Zöldségfélék 1,08% Takarmányfélék 43,40% ebből: abrak 31,28 % szálas 11,33% gyökérgumós 0,79% Egyéb 9,33% összesen : 100,00% A termésbiztonság fokának jellemzésére szolgáljanak Kisszállás, illetőleg Mezőtúr városok maximális és minimális termésátlagai néhány fontosabb kultúránál: Kisújszállás Mezőtúr max. min. j max. min. q/kh Őszi búza 10,4 6,7 9,5 4,2 őszi árpa 15,2 7,6 12,3 4,0 Kukorica 12,1 5,7 17,0 4,0 Cukorrépa 133,0 73,0 98,0 63,0 Lucerna 14,6 8,4 18,6 12,7 A fenti széles határok között ingadozó termésátlagok alapot adnak az öntözés szükségessége indokolásának, gazdaságosságának és hatékonyságának mérlegelésére és előkalkulációjára. A Nagykunság egyik legnagyobb, jelenlegi és jövőbeni problémája a takarmánytermesztés eredményének és biztonságának emelése. E probléma elsősorban az öntözés kiterjesztése ésa szakszerű üzemelés útján oldható meg és segítheti elő az állati termékelőállítás fokozása, gazdaságossága. 210
