Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
letet szorozzuk — talaj kategóriánként — a megállapított öntözési százalékkal; — egyidejűleg öntözhető terület az öntözésre berendezett terület csökkentve a vetésforgók száraz szakaszában nem öntözött területtel. Az öntözőrendszer maximális vízigényét az egyidejűleg öntözhető területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. 1.2 Az öntözés múltja és jelene A 8. TVK által érintett terület egyrészt a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területét érinti, másrészt ide tartozik északon a Zagyva vízgyűjtője, az Északmagyarországi (miskolci) és a Középdu- navölgyi (budapesti) Vízügyi Igazgatóság működési területéből. A TVK közigazgatásilag Szolnok megyén kívül Pest és Heves megyék területét is érinti. Az öntözéshez szükséges vizet a 8. TVK területén a Tisza, Zagyva, Hortobágy—Berettyó és Hármas-Körös folyókból nyerik. Az északi és nyugati területen, a Mátra törmelékkúpján és a Duna—Ti- szaközi homokhát ide tartozó részén, öntözésre felhasználható még a talajvíz is. Az 1930-as éveket megelőzően a területen csak szórványosan található helyi jelentőségű öntözéses gazdálkodás, főleg a Berettyó, a Zagyva mentén és a Cibakházi-Holt-Tiszából Cserőközben. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésének szükségességét felismerve készült el — az 1937. évi XX. te. alapján — az Alföld öntözési terve, melynek első lépéseként, nagyüzemi kísérletként, épült meg 1938 —1940. években a Tiszafüredi öntözőrendszer. Ez volt hivatva arra, hogy az öntözéses gazdálkodás kísérleteit ott végezzék el, a kísérleti telepekkel kapcsolatban öntözőiskolákat létesítsenek és azokban gyakorlati kiképzést adjanak az öntözéssel foglalkozó gazdáknak, öntözőmestereknek és szakmunkásoknak. Az Országos öntözésügyi Hivatal által 1940—44. években berendezett mintatelepek kivételével (Kunhegyesen, Kúnmadarason, Tiszaszentimrén és Tisza- őrsön) az öntözés helyes módja, eredményei azonban nem lettek közismertek, az öntözés gyakorlatának elterjedése elmaradt és a megyében helyesen sehol sem öntöztek. Az 1940-es évek végén az aránylag kis területű szántóföldi öntzésekről a termelők — konjukturális okokból — áttértek a rizstermesztésre. A rizstermelés rohamos fejlődése szükségessé tette az öntözött területek növelését, amit a termelők az öntözőcsatornákkal uralt területen kívül a legolcsóbb módon igyekeztek megoldani. A vízfolyásokból, öntözőcsatornákból a belvízcsatornákba szivattyúzták vagy engedték a vizet és így vezették az öntözni kívánt területig, ahol újabb szivattyúzással emelték a területre. Ezen módszerrel két, három vagy esetleg többszöri emeléssel jutott el a víz a növényekig, ami. az üzemelést nagymértékben drágította. A jelenlegi helyzetet a Kerettervben kialakítandó öntözőrendszerek vonatkozásában foglaljuk össze röviden. Részletesen ezeket a kérdéseket a „Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények” című összeállítás tartalmazza. A 8. TVK területén a távlati fejlesztés alapelve, hogy az öntözővíz-ellátás kialakításánál a jelenlegi kis fürtök és rendszerek helyett, nagy egységek nyerjenek kialakítást. Véglegesen csak a Tiszafüredi öntözőrendszer marad meg változatlanul. A II. Tiszai vízlépcső megépültével a Tisza balpartján, a Nagykunsági öntözőrendszer, jobbpartján a jászsági öntözőrendszer és az abonyi öntözőrendszer, illetőleg a két part böge menti rendszerei biztosítják a terület vízellátását. A terület többi részeit rendszeren kívüli területekként, később is közvetlenül tiszai vagy holt-tiszai vízkivétellel' tervezzük üzemeltetni. Elsősorban az öntözéssel kapcsolatos tapasztalatok megszerzése késztette a tervezőket arra, hogy a Tiszalöki öntözőrendszer előtt, a szivattyús’ vízki- vételű 11 500 ha-os Tiszafüredi rendszer kiépítésével kezdjék meg az Alföld öntözéses gazdálkodásának alapjait lerakni. Mivel a rendszer által érintett terület nem látható el sem a Tiszalöki, sem a majd megépülő II. Tiszai vízlépcső segítségével gravitációs úton, azt továbbra is önálló rendszerként tervezik megtartani. A rendszer tervezésekor szántóföldi öntözést vettek alapul és így a rendszer kapacitását 11 500 ha öntözés figyelembevételével, 0,52 1/sec/ha fajlagos vízigény mellett, 6 m3/sec-ban állapították meg. Az uralt, illetve a csatornákkal érintett terület kb. 40 000—45 000 ha. A tervezést az Országos Öntözésügyi Hivatal kezdte meg. Az építés 1937. október 27-én kezdődött, és a rendszert 1940. június 20-án helyezték üzembe. Az építés összes költsége kereken 6 millió pengő volt. ! £ I f í* A vízkivétel a Tiszából motorikusán történik, a Tiszaörvény község mellett épült szivattyúteleppel. Az öntöző főcsatorna a terep alakulásától függően, hol töltésben, hol bevágásban halad, Tiszafüred, Tiszai gar, Tiszáéra, Kunmadaras és Kunhegyes határában. Kiépített hossza 42,0 km, végig burkolva van. A mellékcsatornák összes hossza 80,73 km. Ebből burkolt 29,08 km, burkolatlan 51,65 km. A főcsatorna kezdeti szakaszán 6 m3/sec vízszállító képességű, majd a kiágazásoknál csökken és utolsó szakaszán 2 m3/sec vízmennyiség szállítására alkalmas. A mellékcsatornák vízszállító-képessége 1 m3/sec, kivéve a négy másodrendű mellékcsatornát, amelyek 0,5 m3/sec vízszállításúak. Bár az öntözőrendszer vízszállítás szempontjából megfelelően kiépített és a vízkormányzást, valamint a vízszétosztást jól elhelyezett műtárgyak biztosítják, nincs megoldva az öntözőrendszer területén a lecsapolás kérdése, ami sok helyen a felületi öntözőtelep építését akadályozza, mert a terület megfelelő módon nem vízteleníthető. A belvízcsatorna-hálózat kiépítése folyamatban van, szántóföldi öntözési üzemre tervezték. A rendszerrel 1960. évben 8423 ha berendezett területből 5978 ha üzemelt. A Tiszalöki vízlépcső hatása a 8. TVK területén is jelentkezik. A terület délkeleti részén, Karcag város határában, végleges kialakításban az öntözővizet a 198
