Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. a vIzgazdAlkodas Gazdálkodás alatt — az egyéni és közháztartás- ban egyaránt — az anyagi javaknak mikénti felhasználását és elosztását értjük. A vízgazdálkodás a vízzel való gazdálkodást jelenti, s így céltudatos és tervszerű tevékenység, amely a természetes víz- háztartásnak a társadalom szükségleteivel való összhangba hozatalára irányul. A víz mindig nagy szerepet játszott az emberiség életében. A vele kapcsolatos építkezésekből azonban egészen a legutóbbi időkig hiányzott a gazdálkodás. fogalmához tartozó céltudatosság és tervszerűség. így mai értelemben vett vízgazdálkodásról nem is beszélhetünk, s megkülönböztetés céljából vízépítkezéseknek nevezzük ezeket az alkotásokat. A vízépítés jóval a történelmi feljegyzésiek ideje előtt kezdett kialakulni, s mindig szorosan kapcsolódott a kultúra és civilizáció fejlettségi fokához. Hatalmas vízi építkezésekkel szerezték meg mezőgazdaságuk és városi életük vízszükségletét a kínai, egyiptomi, görög és római ősi kultúrák. Ez építkezések kezdetén azonban csak tapasztalati alapon terveztek s építettek, sokszor igen nagy áldozatok árán. A tapasztalati adatok és megfigyelések általánosításából születtek később az elméletek. Hazánkban régebben az emberek élete szinte minden vonatkozásban hozzá volt kötve a vizek életéhez. Az ármentesítések és lecsapolások előtti ősállapotban hazánk mezőgazdaságilag művelhető területének egyharmad részét olykor heteken, sőt hónapokon át víz borította. Igazi vízivilág volt ez!, mely rendszeresen élelmet, védelmet, építési anyagot, munkát biztosított, máskor pedig a vizek kártételeivel évekig tartó ínséget hozott a lakosságra. Régi írások tanúskodnak arról, hogy a veszélyeztetett területek lakói már hatszáz évvel ezelőtt is emeltek gátakat az árvizek ellen. Mindez azonban csak szórványos, egymástól elszigetelt, sőt nemegyszer, egymás kárára végrehajtott tevékenység volt. Később rájöttek, hogy sikeresebben védekezhetnek, ha összekötik a gátakat. Még később arra is, hogy eredményesebb lesz törekvésük, ha már terveiket is összehangolják. Eleinte természetszerűleg mindez a legnagyobb veszélyt és kártételt jelentő árvizek elleni védekezésre szorítkozott. A tapasztalat azonban ráterelte figyelmüket a folyók szabályozásának, a visszamaradt vizek elvezetésének, s a célszerű megoldási módok felismerésére. Ez azonban lassú folyamat eredménye volt, és sok idő múlt el, amikor már állami, vagy más közösségi intézkedések biztosították a víziépítkezések összehangolását. A vízgazdálkodás szó az 1930-as években jelent meg először a szakirodalomban, noha Széchenyi István ma is helytállóan, határozta meg, hogy a vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés, az azt követő lecsapolás, amiket azután, az öntözésnek kell betetőznie. Hazánkban az államilag irányított, támogatott, tervszerű és átfogó vízgazdálkodás kialakulása Széchenyi munkásságának hatására indult meg és a XIX. század második felében vett nagyobb lendületet. Az ő kezdeményezésére szabályozták és szorították gátak közé a kártékony folyókat, alakultak a vízátársulatok, melyek gátakat, csatornákat és szivattyútelepeket építettek. A társulatok munkáiban azonban a helyi érdekek érvényesültek, s az átfogóbb terveknek útját szegte a társulatok határa is. Ezek a tervek egyébként is a mai értelemben vett vízgazdálkodásnak csak egy-egy szakágazati területére szorítkoztak, s csak fokozatosan terjedtek ki a másik szakágazattal való összefüggés vizsgálatára. Gátakat emeltek az árvíz ellen, de csak később jutottak el addig, hogy zsilipeket, még később ahhoz, hogy szivattyú teleket építsenek a gáton kívül rekedt vizek beveze- tésére. A fejlődés további útját egy-egy hosszabb időre szóló munkaterv készítése jelezte. Hazánkban 1908- ban készült az első ilyen munkaterv, mely a folyók szabályozásának 20 éves programját tartalmazta. Csak 1929-ben készült el a második átfogó terv, amikor 15 éves víziberuházási program készült. Az első átfogó tervek tehát csak egy-egy szakágazat hosszú idejű teendőit foglalták össze, de nem gondoltak az összes szakágazati tevékenységek összefüggésednek vizsgálatára és a kapitalista viszonyok között nem is lehettek tekintettel a köz- gazdasági szempontok érvényesítésére. Csak a fel- szabadulás után, 1954-ben készült el a harmadik átfogó terv, az Országos Vízgazdálkodási Keretterv első vázlata, mely először volt tekintettel a szakágazati összefüggésekre és valamennyi népgazdasági igény kielégítésére. Ez tehát vízgazdálkodásunk első komplex tervvázlata. Csak most tudatosodnak tehát a vízgazdálkodás tartalmi jegyei. Eddig eljutottunk odáig, hogy felismertük a vízgazdálkodás jelentőségét, és megtettük a kezdeti lépéseket ahhoz. 21
