Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Mátraszöllős község nyugati részén, két mély be- rágódású vízmosás található, ahonnan nagymennyiségű görgeteg-hordalék jutott le a községbe. A község feletti vízgyűjtőterületet valamikor erdők borították, ma azonban részben kopár legelőkből áll. 1954-ben a két vízmosás találkozása alatti völgyszűkületben 2,2 m magas és 20 m hosszú íves kőgát épült. A gát elkészülte után alig egy év alatt a gátudvar nagy része feltöltődött és inkább a gát megemelése látszott célszerűnek, mint a két vízmosásban egy-egy további gát megépítése. A megemelt gát hasznos magassága 6,2 m. A gát koronaszélessége 1 m, a gáttest vastagsága pedig az első gát koronájának szintjében mérve 2 m. A gát hossza a koronaszinthez mérve 30 m. A gáthoz 26 fm hosszú támfal csatlakozik, amely a Függőkői bányákhoz vezető út védelmét szolgálja. A gátépítés még nincsen befejezve, mert az átbukási szelvény helyén a végleges magasságtól kb. 1,0 m hiányzik. A gát hordalékvisszatartó képessége 10 000 m3-re tehető. A hordalékfogó gát megépítése után az alatta levő mederszakaszon a hordalékmozgás megszűnt. Pásztó és Szurdokpüspöki között a Mátra délnyugati oldalán számos vízmosás alaktűt ki. A vízmosások alatt hatalmas törmelékkúpok vannak, amelyek a területek mezőgazdasági kihasználását akadályozzák. Hasonló jellegűek a Diós és Dolinka patakok felsőbb szakaszai. A Szuha patak vízrendszerében Kozárd környékén, továbbá a Bokor község alatti kopár legelőkön találunk vízmosásokat. A Zagyva Hatvan feletti egész vízrendszerében a lejtők eróziója mindenütt jelentékeny. Lejtőrendezés Magyalos puszta környékén van, ahol kisebb területen sáncolást hajtottak végre 1951 —52 körül. Rétegvonal menti művelés leginkább a Herédi— Bér patak vízvidékén található a Sziráki Állami Gazdaság területén. Ezek a munkálatok nem nagy kitérj edésűek és aránylag új keletűek is ahhoz, hogy hatásuk már megállapítható legyen. A Galga vízvidékén (97) Vácegres község középső részén az utca hatalmas méretű vízmosássá fajult, hossza mintegy 300 m, kimélyülése pedig 6— 7 m. A Galgamácsa—Veresegyházai út építése során a vízmosás felső végét az úttesttel áttöltötték, alája pedig bukóaknás csőáteresztőt építettek. Az alsóbb szakaszon 1930-ban négy gát épült burkolt elő- és utófenékkel. A gátak javításra szorulnak. Az ikladi vízmosás rendezése 1952-ben indult meg és 1955-ig tartott. A csősurrantó felett három irányban összesen 310 fm — eséscsökkentő fenéklépcsőkkel ellátott — kőburkolatú vízvezető árok van. A kisebbik vízmosás-ágban 3 m — udvara azóta már teljesen feltöltődött — a nagyobbik ágban pedig 6 m magas hordalékfogó készült. Iklad község déli részén az ún. Futloch árok vízmosásszerű folyamatos kimélyülése a környező házak szempontjából is veszélyessé vált. 1954—55-ben a műút feletti szakaszon 250 fm hosszúságban 26%-os fenéklejtésű cementhabarcsba rakott terméskő burkolat létesült. A burkolat alatt egy, felette pedig négy 1,0 m magas eséscsökkentő bukó épült. Ezzel a burkolat feletti szakaszon az esés 8—10%-ra csökkent. A kiépítés óta panasz nem volt. Bag község határában — Farkasvölgyben — az államvasutak kérésére 2,0 m átmérőjű, békaszáj szelvényű áteresztő épült meg az 1954—55 években. Az áteresztő felett 40 m hosszú, burkolattal ellátott árok létesült, két db 1,0 méter magas fenékbukóval. A vízmosásban 1955—56 években két falazott gát épült. Az egyik 2,25, a másik 5,75 m magas, 5 m sugarú félköríves kőgát, amelynek vastagsága felül 0,60 m, alul pedig 0,90 m. A lefolyó vizek eleven erejének lecsökkentése végett 0,30—0,50 m magas, átlagban 0,80 m széles fenékgátak létesültek egymástól 15—20 méterre, kétoldali rőzsefonások közé helyezett kövekből. A művek megépítésével a vasúti pálya elárasztása és beiszapolódása megszűnt. A Galga patak vízvidékén tervszerű területrendezési munkákról nincsen tudomásunk. A Tápió vízvidékén (103) az Alsó-Tápiónak Pécel határába felnyúló részéhez csatlakozik a Bajvölgy, mely teljesen vízmosássá fajult el, mivel a környezetét borító erdőket kiirtották. 1954—56-ban a katlan elején 5,6 m magas hordalékfogó földgát épült. A gát koronaszélessége 3,0 m, hossza 21,5 m, talpszélessége 28 m. Rézsűinek hajlása 1:3 és 1:2. Vízátvezetésre magasítható afcnás csőáteresz szolgái. A visszafogható hordalékmennyiség 8000 m3-re tehető. Megépült még egy terelőmű vés surrantós bukó és két eséscsökkentő bukó 1,5, illetve 1,3 m magassággal. Maglód határában különösen mély, 8—11 m-es berágódás keletkezett az egyik mellékvölgyben, amelynek talaja lösz. A rendezés terveit a Budapesti Vízügyi Igazgatóság készítette 1956-ban, melynek alapján 1957—58-ban öt eséscsökkentő bukó 1,0—2,0 m változó magassággal, a két völgyelet találkozásánál útátjáróval kombinált terelőmű 1,2 m magas surran tó és kövezett útátjáró készült. A hordalékvisszatartásra földgát épült, mely 3,0 m magas, de később 5,0 m-re emelhető fel. Koronaszélessége 3,0 m, hossza 43,0 m, talp szélessége 18,0 m, rézsűinek hajlása pedig 1:3 és 1:2. A víz átvezetésére magasítható aknás csőáteresz szolgál. A kisebb vízmosásos ágban kísérletképpen 1,0 m magas kőrakat készült a továbbrágódás meggátlására. A mátravidéki vízfolyások vízgyűjtő területei közül a Tárná a Parádi—Tama-torok alattig (Pará- di—Tama is) vidéke hazánk egyik legerodáltabb területe. Ez a jelenség főleg Bükkszenterzsébet, Tamalelesz, Szentdomonkosi, Pétervására, Ivád, Er- dőkövesd, Váraszó, Istenmezeje, Szederkény puszta, Zabar, Cered, Bükkszék, Sarok, Mátraderecske községek határában a legnagyobb mérvű. A felsorolt községek határában már a csupasz kőzetek is látszanak. E káros állapot megszüntetése érdekében 1910-től kezdve tettek lépéseket. A felsorolt községek határában már a csupasz kőzetek is látszanak. E káros állapot megszüntetése érdekében 1910-től kezdve tettek, lépéseket. A felsorolt községék határában épültek vasbeton, kő- és rőzse- anyagú vízmosáskötő gátak. Erdőt is telepítettek a legveszélyesebb helyeken, főleg akácfával. A vas^ beton- és kőgátak egy-két év múlva felteltek, a rő173
