Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 3l-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldob gozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvizekből, talajvizekből, forrásvízből és fakadóvízből a terepadottságok következtében a lefolyástalan területeken a talaj felszínén időszakosan káros vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan (befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros vizek keletkezési helyük szerint lehetnek külvizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornáiban fogjuk fel és lehetőleg gravitációsan a befogadóba vezetjük. A belvizek a belvízrendszer területén belül keletkezett káros vizek, melyeket a terep legmélyebb részén létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóba. A befogadó vízállásától függően a belvizet abba gravitációsan, vagy szivattyúval juttatjuk be. Belvízgazdálkodásnak nevezzük a belvizeknek a kárt okozás helyéről történő elvezetését, a belvizek visszatartását és a tározott belvizek hasznosítását együttvéve. Belvizes területek rendezésén valamely belvíz- rendszerben a talaj felszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. A belvizes területek rendezésére szolgáló művek a csatornahálózat, azok műtárgyai (hidak, átereszek, bújtatók, tiltók, zsilipek, torkolati zsilipek) és a szivattyútelepek. Ezek méretezéséire, kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: 1/s ha a vízgyűjtő terület nagysága, q/l/s km2, vagy a szállított vízhozam Q/m3/s, vagy 1/s a fajlagos vízszállítási érték, F/lkm2, ha a területegységről másodpercenként elvezetett vízmeny- nyiség. Belvízhasznosításnak nevezzük a tározókban ösz- szegyűjtött, vagy a keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a termelésben. A belvíztá- rozás célja leket az öntözővízfcészlet pótlása, a halastavak, fcacsatelep, nádgazdaság, stb. vízpótlása. A vizek tározásának célja elsődlegesen, a lefolyó vizek összegyülakezésémek késleltetése. A víz visszatartása a tározóik alkalmazásán kívül még sánooiással, skatulyázással és agrotechnikai módszerekkel is megoldható. Eben az esetben a vízvisszatartás szoros kapcsolatba kerül a vízgyűjtőterület rendezésével. (lásd V. fejezet). A belvízhasznosítáS művei a belvizes területek rendezésére szolgáló müveken kívül a tározók, sán- colások és skatulyázások A tározók lehetnek körtöltéslesek, völgyzárógátasak és holtágak. Sáncolás — különösein domb vidékien — a retegr vonalmenti mesterséges terephullám készítéséből áll. Általában külvízterületen kerül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidéken alkalmaznak, amikor is a bevíz visszatartására bizonyos területet körülgátolnak. E célra rendszerint értéktelenebb legelő területeket választanak ki, amelyet ezért övgátalt legelőnek is szokás nevezni. Belvízvédekezés alatt a belvízkár megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kapcsolatos tevékenységet értjük. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a belvízvédelmi művek kezelése, a belvízvédelmi szervezet fenntartása, továbbá a készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok tárolása. A belvízvédelemhez tartozik a megfelelő kezelő- és őrhálózat, hírközlő berendezések, készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok, továbbá azok elhelyezése, tárolásra alkalmas őrházak, raktárak. Talajvízszint szabályozásnak nevezzük a talajban lévő káros vizek elvezetését, ill. egyes esetekben a talajvízszint optimális mértékre való emelését, melynek szükségessége belvízrendszeren belül vagy azon kívül egyaránt előfordulhat. 143
