Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
pedig részben van foevédve. Áz elvégzett munkamennyiségek a következők: 15 400 m3 földmunka, 5300 m3 kőmunka, 7400 m3 rőzsemunka. A folyamszabályozási munkálatokat a Tiszán az állami szervek (folyammérnöki hivatalok) házi kezelésiben végezték. Azokon a helyeken, ahol a part- menti ármientesíto társulatok a szabályozási munkálatokban. érdekelve voltak, (árvédelmi töltés közelsége) a munkálatok költségeihez az ármentesí- tő társulatok meghatározott %-os arányban hozzájárultak. A társulatok önállóan folyamszabályozási műveket nem építettek. A kotrások legtöbb esetben az állami kotróparkkal és csak ritkán történtek vállalati munkával. Vállalkozókkal a folyamszabályozás első időszakában végeztették folyamszabályozási munkát. A folyamszabályozási munkálatok legfőbb építési anyaga a terméskő. A kőanyagot legnagyobb részben a tokaji kőbányában szerezték be és kincstári, illetve vállalati hajóparkkal szállították le a munkahelyre. A kőmennyiség kisebb részét vasúton szállították a szolnoki teherpályaudvarra, és onnan átrakás után víziúton szállították tovább az egyes munkahelyiekre. A másik fő építési anyagot a fűzrőzsét a szabályozási művek hatására keletkezett fehszapolódá- sofcon létesült fűztelepeken termelték le, és saját vízi járműveikkel szállították a munkahelyre. Elzárt általában, olyan .gyakorlat alakult ki, hogy a fel- iszapolódások hatására keletkezett fűztelepeket 25 évig az állam kezelte, és csak azután adta vissza régi tula j dón osaimak. A folyamszabályozási műnk,álatokat jelenleg a vízügyi igazgatóságok végzik. A kőanyagot az Építőanyagipari Vállalat által kijelölt bányából elsősorban víziúton, kisebb részben pedig vasúton szállítjuk a munkahelyekre. A rozsét pedig kezelésünkben lévő fűztelepekről termeltetjük le. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 ARVÍZMENTESlTÉS és ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A Tisza szabályozása, továbbá újabb ártéri öblö- zetek ármentesítése következtében az árvízszint emelkedése a töltések magasítását, erősítését, egyes magasparti szakaszokon pedig új töltésiek építését vonja maga után. A gyengébb minőségi földanyagból készült töltésszakaszokon az erősítés a mentett oldali padkák készítéséből, meglévő padkák magasításából, vagy mentett oldali töltésrézsűk kialakításából ál, A vízáteresztő altalajokra épült töltésszakaszok mellett a fakiaidóviziek ellennyomására szorítógátak építése válik szükségessé. A fakadó vizes helyeket a meglévő töltésállap ot-hossz-szelvények tüntetik fel. A védtöltések gyep,takarója hullámverés elleni védekezés szempontjából elsőrendű fontosságú. A védtöltések 50—70 éves gyeptakarója leromlott, a nemes füvek nagyrésze kipusztult, vagy elöregedett, gyomnövények elszaporodtak. Gyeptakaró fe- lülvetéssel való kezelése már nem kielégítő, ezért a védtöltést szakaszonként fel kell szántani és újra kell gyepesíteni. A töltés talajának termő erejét trágyázással helyre kell állítani. A folyók hullámterein jelentős kiterjedésben szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás folyik. A területek megközelítése az új, modem talajművelő gépeikkel a felszabadulás előtt épült keskeny töltésátjárókon sok helyen lehetetlen, ezért a gépeknek legtöbbször nagy kerülőt кеД tenniük, amely a népgazdaságnak többlet költséget jelent. Ezért a töltésátjárók kiszélesítése szükségessé vált, A töltés előterében az 50—70 éves kiöregedett véderdő felújításához, illetve alátelepítésóhez szükséges, hogy a kubikoklban visszamaradó vizek elvezetésére hullámtéri lecsapoló csatornák 'és műtárgyak épüljenek. A legfontosabb készenléti védanyagokban és eszközökben hiányok mutatkoznak. Hiány van fűrészáruban, vaisszádlemezben., földeszsákban, vashuzalban, terméskőben és vasladikokban. A hullámverés eUeni védelmet szolgáló rőzseanyag 50— 60%-a elavult, rossz minőségű, amely már 1—2 hetes árvízvédekezésnél is megsemmisülne. A meglévő 'karókészletek mintegy 30%-a nem megfelelő (korhadt). Az, árvízvédelmi vonalakon hiányoznak a korszerű muntoáspihenők és munfcásszánások, ugyanis a lakott helyektől távol eső, árvíz esetén nehezen megközelíthető védvonalakon az árvízvédekezést végző dolgozók, munkáscsapatok elhelyezése másképpen nem oldható meg. A Tisza mindkétpartá védvonalán az őrtelepek nagyrésze 50—60 éves vályogépületefcből аП, amelyeknek állapota megfelelő alapozás híján nem kielégítő. Az őrtelepek felújítása úgy műszaki, mint kulturális szempontból feltétlenül szükséges. Gát- őrtelep hiányzik a szolnoki városi védvonalon, valamint a kiépítés alatt álló Zagyva—Tárná védvonalakon. Az árvízvédekezésnél, de a fenntartási munkáknál is elengedhetetlen, hogy a gátőr a véd- töl-tés medett helyben lakjék. A gátórtelepeken, lévő árvízvédelmi szertárak, kicsiknek bizonyulnak, bővítésük szükségessé vált. A gá tortelepek és a létesítendő munkásszánások és munkáspihenők az egészségügyi követelményeknek megfelelő vízellátása nincs megoldva. Megfelelő kutak létesítése, illetve fúrása, szükséges. Kál—jászalsószienitgyörgyi ártéri öblözet Zagyva vízfolyás melletti védtöltésed még nincsenek, illetve csak szakaszosan vannak kiépítve. A Tama védtöltéseinél majdnem teljes hosszúságban magassági és keresztmetszeti hiányosságok mutatkoznak. Mindkét folyó melletti védtöltések gyepszőnyegé- nefc állapota nem kielégítő. A védvonalak véd- anyagglal való ellátottsága nem, kielégítő. A meglévő védelmi anyag is elavult. Apc—jászberény—újszászi ártéri öblözet ármen- tesítése megoldatlan. A jelenlegi védtöltések csak a tervezett fenék feletti 5 m-es vízoszlopot tudják megtartani. A védtöltés építéssel párhuzamosan gátőrtelepeket is кеП létesíteni, továbbá a, telefon- vonal kiépítése és a védelmi vonal védanyagga! történő felszerelése is sízükséges. Apc—Jászberény—Kál ártéri öíbiözet zagyvái védvonal kiépítetlen. A Tama védvonalán magasig 8 TVK 121
