Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
10. Tiszákécske—lakiteleki ártéri öblözet Az 1932. évi LNV-re számított ártéri öblözet nagysága 4000 ha. Az öblözet teljes egészében, mezőgazdasági jellegű. Az öblözetfoen jelentős szőlő- és gyümölcskultúra található. 1876-ban a tiszakécskei magaspart és: az alpári magaspart között 25 km hosszúságiban megépült a védtöltés. Az; 1879. éviben az árvíz által nagymértékben megrongált védltöltést 1880. évben helyreállították. 1891—1893. években gátfejelést, 1894-ben és 1912-ben jelentős gáterősítést végeztek. 1928— —1929. évékben a töltést a vízfelől 1:3, a mentett oldalon 1:2 rézsűikkel képezték ki és az 1919. évi árvízszint magasságában 2 m széles padkát építettek. A töltéskorona szélessége 4,0 m volt. A tiszar ugi híd és Lakitelek között a magasparton a, védtöltés 1933-ban, épült ki. Az altalaj általában a vizet jól tartja, csak hosz- szabb árvíz hatására jelentkezik a töltés, mentén fakadó víz. A töltések anyaga megfelelő. Két helyen a szakadópart erősen megközelíti a védtölté- seket. A védvonal erősségét nagyban emeli a töltés előtt telepített kitűnő véderdő. 1879-ben a védtöltés a 8—9 km gátszelvény között átszakadt és az árvíz az egész öblözetet elborította. 11. Kál—jászalsószentgyörgyi ártéri öblözet Határa nyugatról a Tarma és a Zagyva-halparti védtöltése, északról a hatvan—miskolci vasútvonal, keletről pedig magaspartok. Az öblözet két részre osztható: a Kaitól—Jákóhalmáág terjedő Tama- menti és: Jászdózsától—Jászalsószentgyörgyig terjedő Zagyva-menti öblözetre. Az öblözet nagysága 8800 ha. Az öblözet mezőgazdasági jellegű. Az öblözet ármentesítése csak részben megoldott. Az 1898-ban alakult Alsótamavölgyi Társulat kezdte meg a Tárná vízfolyás rendezését és 1904—1926- ig Jászdózsa és Kál között a mederrendezésből kikerülő földmennyiségből, közvetlenül a vízfolyás medrének partjára árvízvédelmi töltéseiket épített, 3 m koronaszélességgel, 1:2 vízfelőli és 1:1,5 mentettoldali rézsűhajlással. A Zagyva vízfolyás mentén az 1940—1941. évi árvizek után kotrási munkálatokat hajtottak végre és a kotrásból kikerülő depómákat kisebb gátakkal kötöttek össze. 1956—1958 között a Zagyva mentén Jászberénytől—Jászalsószentgyörgyig 2 m koronaszélességű nyárigátat 'építettek, amelyek a tervezett fenékfeletti 5 m magasságú árvizek ellen védelmet nyújtanak. 1958-ban megkezdték a végleges, szelvényű töltéseik építését a Zagyva mentán 3 m-es koronaszélességgel ,a számított árvíz felett 50 cm-es biztonsággal, a, hullámtér felé 1:2, a mentett oldal felé 1:1,5 rézisűhajtásisial. Töltés épült a Tama, mellett Jászdózsától a városi Zagyva, torkolatáig, valamint a Zagyva mellett Jásztelektől Alattyámig. A végleges jellegű töltések, igen kötött, zsugorodásra hajlamos talajból készüték. A töltések gyeptakarója igen gyenge . A Tama védltöltései nincsenek megfelelő méretre kiépítve, ezért 1941. és 1954. évi árvizek a védtöl- téseket több helyen meghágták. 12. Apc—Jászberény—Újszász Zagyva jp-i ártéri öblözet Határa keletről a Zagyva vízfolyás Apctól—Üj- szászig terjedő jobbparti védtöltése, illetve kotrási díep óniája délről a Tápió vízfolyás balparti kotrási depóniája, nyugatról pedig az Apctól:—Űjszászig húzódó magaspart. Az árvízi öblöziet két részre ősz,tható: az Apc— Jászberény közötti szakasz lényegében, a Zagyva vízfolyás völgye. A Jászberény—Üjszász közötti szakasz már inkább síkvidéki jellegű. Az árvízi öblözet nagysága az 1940, illetve 1941. évi LNV-re számítva 14 500 ha. Az öblözet mezőgazdasági jellegű, fejlett kertészeti kultúrával. Ipartelepek Hatvaniban és Jászberényben találhatók. Az öblözet ármentesítését az 1940—1941. évi nagy árvizek indították meg. 1941-ben az árvíz után a miskolci Kultúrmérnöki Hivatal tervei alapján megkezdték a Nagyéren, Jászberény város árvíz- védelmi töltéseinek építését. Az 1942-ben elkészült általános mederrendezési terv alapján megindult a kotrási munka a Jászberény alatti Zagyva szakaszon, és 1949-ig Szászberektől Jászberényig haladt. A kotrásból kikerülő depóniáfcat nyúlgátakkal ösz- szefcötötték és árvízvédekezésre felhasználták. 1944- ben elkészült a Jászberény feletti Zagyva szakasz mederrendezési terve. A kotrási munkák, 1956-ban fejeződtek, be Apcnál. 1948-ban, a, kotrásiból kikerült depóniákat 3,0 m koronaszélességű, a hullámtér felé 1:2, a mentett oldal felé 1:5 hajlású rézsűjű védtöltéssé alakították át Szentlőrintíkáta határában és Hatvan város környékén. 1954-ben a VITUKI a mérték,adó árvízszintre tanulmánytervet készített. 1955-ben a VÍZITERV elkészítette a Zagyva vízfolyás Jászberény—Üjszász közötti szakaszára a töltésépítési tervfeladatot. 1956—1958 között 2 m koronaszélességű nyúlgátat épített a jászberényi Szakaszmérnökség a Zagyva mindkét partján Üjszásztól— Jászberényig, amelyek a tervezett fenék feletti 5 m-es magasságú árvizet már ki tudják védeni. 1958-ban megkezdték a, végleges szelvényű töltésiek építését. 1961. december 3l-ig végleges' jellegű töltés épült Jánoshida és, Jászberény között 3 m-es koronaszélességgel, a számított árvízi- szint felett 50 cm-es biztonsággal, a hullámtér felé 1:2, a mentett oldal fellé 1:1,5 rézsűhajlással, A végleges jellegű töltések igen kötött, repedésre hajlamos talajból készültek, A töltésiek több helyen keresztezik a Zagyva holtmedreit. A véd töltések árvizet még nem kaptak. Gyep takar ójuk igen gyenge. 13. Apc—Jászberény—Kál Zagyva-balparti, Tama-jobbparti áriéri öblözet Határa nyugatról és délről a Zagyva balparti töltése, keletről a Tama-jobbparti töltése, északról magaspart. Az öblözet két részre osztható, az Apctól Jákóhalmáig terjedő Zagyva menti és Káltól Jákó- halmáig terjedő Tama menti öblözetre. Az öblözet U8
