Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Í.2 A múlt és a jelen 1.21 AZ ARVlZMENTESlTËS, ÁRVÍZVÉDELEM MÜLTJA ÉS JELENE A 8. TVK területe 13 ártéri öblözetre osztható. 1. Tiszaörvény—mezőtúri ártéri öblözet. Az öblözetet nyugatról a Tisza-balparti, Tiszaör- vénytől—Szá j ólig húzódó védtöltése, maj d a Sza- joltól—Öcsödig húzódó maigastpart, délről a Hármas-Körös jobbpartd védtöltése, keletről a Horto- bágy-Berettyó-főcsatoma jobbparti védtöltése, északról az Özes—Kölesi-főcsatorna jobbparti védtöltése és a Tiszafüred—Berekfürdő közötti magaspart határolja. Az árterület nagysága 230 000 ha. Az ármentesített terület jellege túlnyomóan mezőgazdasági, amelyen az öntözéses gazdálkodás egyre nagyobb tért hódít. A területen lévő kisebb ipari üzemek is mezőgazdasági jellegűek. Az öblözet ármemtesítési munkái négy szakaszra oszthatók: a Tisza-balparti, a Hármas-Körös-jobb- parti, a Hortöbágy-Berettyó-főcsatoma jobbparti és az őzes—kölesi főcsatorna jobbparti töltéseinek kiépítésére. Tisza-balparti ármentesítés munkái: 1780-ban megtörtént Taksony közelében lévő Mirhó-főcsatoma völgyelietének elzárása. Az 1830. évi árvíz után a magaspartok közötti nagyabb mélyedéseket a helyi érdekeltségek 1846— 49-es években védtölrbésiekkel zárták el. A Hevesi Tiszaszabályozó Társulat megépítette a Szolnok— taksonyi, a tiszaroffi, a tiszagvonda—ti szabói véd- töltéseket. Azi 1886. évi nagy árvíz után az 1859. évben feloszlott Hevesi Tiszaszabiályozó Társulatból alakult kisebb társulatok, örvény—Abád, Fegyvernek— Szakállas községek között és a törökszentmiklósi öblözetben védőgátakat építettek. Az 1888. évi árvíz után az addig vízmentes magaslatokat új töltéseikkel kötötték össze. A szikes földanyagú gátaknál téglaburkolatot építetett 1886- ban az örvény—abádi, szál ók—tászabői, fegyvernek—szakállasi és törökszentmiklósi kisebb ármentesítő társulatokból alakult Középtiszai Ármentesítő Társulat. 1910—1914 között Cser öltöznél és Peteszigetnél a gátakat bellebbezik. 1922. évben az 1919. évi nagy árvíz hatására, elkészült a védtöltés végleges terve, 4 m-es koronaszélességgel, 20 cm-es domibarításisal, az 1919. évi árvízszint fölé, 1,5 m-es felemeléssel, a mentett oldalon 1:2, a hullámtéri oldalon, 1:3 hajlású rézsűvel, az, árvízszmt magasságában padkával, illetve az árvízszint alatt 2,5 m-re a második padkával. A téglafourkolatú gátszákaszokon a gátkoronát 6,0 m szélességűre tervezték. 1924—1935. évek között megépült a Tisza-bal- parti védtöltés a fenti terv alapján. 1959. évben a tiszapüspöki szakaszon a téglaburkolatot elbontották és a védtöitést a hullámtéri oldalon 1:3 hajlású földrézsűvel képezték ki. 1960—61. évben az abádszalóki töltés téglaburkolatát bontották él és alakították át 1:3 hajlású földtöltéssé. Hármas-Kőrös-j obbparti ármentesítés munkái: 1857. évben megépüt a .Szolnok—mezőtúri vasútvonal, amely a Tisza felől érkező vizeket felfogta, így Mezőtúr—Öcsöd közötti öblözetben csak a Hármas-Kőrös és a Berettyó vizei ellen kellett védekezni. Az 1870-es évek elején a simafok—turtői szakaszon a Berettyó Társulat mezőtúr—mesterszállási osztálya védtöitést épített, melyet az 1879. évi árvíz után fokozatosan, erősítették. Az 1881. évi árvíz után a gátakat az akkori árvízszánt fölé emelték és a mélyebb helyeken, a mentett oldalon padkával látták el. Mezőtúr és Kuniszentmárton városok és közbirtokosságok az- 1881-es árvízszint felett 0,8—1,0 m biztonságú nyúlgátakat építettek Turtőtől—Kútrétig, valamint a Csergetyű—Mesterszállás—Mezőtúr határától Nagybácsonyig. Az 1882—1898. évek között Turtő—Öcsöd—Özes- halom vonala a jelenleg is meglévő végleges nyomvonalán, 4—6 m koronaszélességű védtöitést épített az 1881. évi árvízszint felett 1,3 m biztonsággal, a mentett oldalon 1:2, a vízoldalon 1:3 rézsűhajlással, a 3',0 m-nél magasabb töltéseiknél alsó, a 6,0 rn-nél magasabb védtöltéseknél pedig alsó és felső padkával a Berettyó Társulat mezőtúr—mesterszállása osztálya. 1913. évi árvíz után, a, szikes földanyagú gátaknál a töltéskioronát 8 m-re, a padkák koronáit 6 m-re szélesítették ki. 1925—1926. években, az 1919. évi árvízsszint fölé emelték a gátakat 1,50 m-es biztonsággal. A felső padkákat ugyancsak arra az árvízszint magasságra emelték fel és a szükséges helyeken kiszélesítették. 1936. évben a békésszentandrási duzzasztómű építéséből kifcíerült földmennyiséggel a duzzasztó környékén a vódítöltések vízoldali rézsűjét 1:8, és 1:5 rézsűhajlásúvá képezték ki . 1938-ban a szarvasi műúttól a duzzasztóműig a töltéskioronát makadámburfcolattal látták el. 1951—1952. évben az őzeshalmi—gyügerei gátszakaszt, mely vonalon 1931. évben nyúlgátakat építettek, az ÁFH 3,0 koronaszélességű, a mentett oldalon, 1:2, a hullámtéri oldalon 1:3 rézsűhajlású, és 1,0 m-es biztonságú védtöltéssé építette ki. Hortobágy—Berettyó-főcsatoma jobbpartjának ármentesítési munkái. 1881—1883 között a Berettyó Társulat mezőtúr— mesterszállási osztálya a torkolattól a mezőtúri vasúti hídig megépítette a csatorna jobbparti védtöl- tését. 1889—1890. években megépítették a Hortobágy— Berettyó-főcsatoma torkolati zsilipét, amely megakadályozza, hogy a Hármas-Kőrös vize egészen Ágotáig a Hortobágy—Berettyó-főcsatornában visz- szaduzzasztást okozzon. Ugyanis az 1887. évi árvíz alkalmával a, régi torkolati fazsilip a víznyo- más hatására erősen megrongálódott. 1891—1897 között elvégezték a főcsatorna mélyítési munkáit és a kikerülő földből a csatorna partján gátakat létesítettek, amelynek koronaszintjét később az 1915. évi árvízszint fölé emelték. 1924—1929 között a főcsatornát tovább mélyítették, a védtöitést az 1919. évi árvízszint fölé emel114