Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Ontozőviz szikesedés) hányadosa Jelmagyarázat----------HC03----------HC03 Sff4---------HC03 Cl SO^ -------HC03---------HC03Sty --------- Щ Cl SOi 24 . ábra. Az öntözővíz sókoncentrációja Na %-a nem szikes és szikes talaj esetén összetétele, a talajvízszint mélysége, a vizetzáró réteg jelenléte és annak mélysége, valamint a talaj eredeti sótartalma szabnak meg. Az öntözővíz megengedhető maximális Na százalékánál figyelembe kell vennünk mind az előzőekben felsorolt tényezőket (mechanikai összetétel, talajvízszínt mélység, vizetzáró réteg), mind a szikesedés mértékét kifejező kicserélhető Na ionok mennyiségét, az öntözővíz sókoncentrációját és az oldott sók kémiai összetételét, az anionok milyenségének megfelelően. A felsorolt tényezők és az öntözővíz megengedhető Na százaléka közötti ösz- szefüggést a 24. sz. ábra mutatja. Az ábrában közölt összefüggés jelenti azt, hogy minél nagyobb valamely talaj kicserélhető Na tartalma, annál nagyobb lehet az öntözővíz maximálisan megengedhető Na százaléka anélkül, hogy a szikesedés veszélye fennállana. Hasonlóképpen mutatja az ábra azt is, hogy nem szikes talajok esetében annál kisebb az öntözővíz megengedhető Na százaléka, minél nagyobb a víz összes oldott sótartalma. Nem megfelelő kémiai összetételű öntözővíz esetén bizonyos körülmények között lehetőség nyílik az öntözővizek javítására. A javításnak két módja ismeretes jelenleg: a) A kis sótartalmú, de sok Na sót és esetleg szódát is tartalmazó vizek javítása közvetlenül az öntözendő táblára való adagolás előtt kémiai javítóanyaggal (gipsszel vagy más kalciumtartalmú anyaggal). b) A nagy sótartalmú vizek javítása hígítással, azaz kis sótartalmú alacsony Na százalékú víz megfelelő arányú keverésével. Ez utóbbi eljárás főleg kétéltű csatornák, holtágak vizének javítására alkalmas. A fenti tényezőket figyelembevéve, az öntözővizek felhasználhatóságának a táblázatban foglalt csoportosítását alkalmazhatjuk. (Lásd 25. táblázat). Halászati szempontból a vizek három kategóriába sorolhatók: I. Elsődleges, legnagyobbfokú vízminőségi igény; a víz természetes állapotát a legmesszebbmenően biztosítani kell. II. Vízszennyezésektől messzemenően megóvandó vízterületek: fontos halászati és horgászati érdekek fűződnek hozzájuk. III. Jelenleg többé-kevésbé súlyosan szennyezett vízterületek; fokozatosan biztosítani kell a szennyezések megszüntetését, az ipari és halélettani szempontok összehangolását. A terület jelentősebb felszíni vizeinek kémiai és bakteriológiai jellemzése: Duna. Összes keménysége 10—15 nk°, oldott sótartalma alacsony. Ipari és öntözési célokra alkalmas. Bakteriológiai szempontból a Soroksári Dunaág a Hámán Kató úti és a Soroksári úti szennyvízcsatornák torkolatánál nagymértékben szennyeződik és egészen Szigetbecséig szennyezetten (III. o.) folyik tovább. Szigetbecse alatt az öntisztulás érvényre jut és már csak kissé szennyezettnek minősíthető. (II. o.) Innen a Duna vize az ország határáig változatlanul ömlik tovább. A szennyezett szakaszon felhasználása sem ivó, sem élelmiszeripari vízellátás céljára nem alkalmas, de főleg fürdőzés és vízisportok céljára nem javasolható. A kissé szennyezett szakaszán még megfelelő kezelés és fertőtlenítés után ivó és élelmiszeripari vízellátás céljaira felhasználható, fürdésre és vízisportokra is alkalmas. Dunavölgyi főcsatorna. (Lásd 26a táblázat.) összes keménysége 11—13 nk°, pH-ja 6,9— 78