Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

szik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá.

c) összes1 keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium ési magnézium sók okozzák.. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivás- ra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb ha a víz 5—15 nk°-ú, mert az ipari-, ivó- és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban.

d) Ammónia, nitrit, nitrát. Ammónia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fekáliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki.

e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikroszervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg- nyi mérgező anyag; (pl. cián, fenol, nehézfémsók, szulfid stb.).

f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz a hőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi) % körül van. A növényzet asszimilációja következtében — a napszak függvényében — időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigéntermelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel és ezek milyen mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60—70 %.

Biokémiai oxigénhiány. A BOI5 mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges; (részletesen lásd TVK IX. fej. 1.22).

Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmennyiséget, amely a vízben lévő anyagok kémiai úton való oxidálásához szükséges; (lásd TVK IX. fejezet 1.22).

Értékelés az oxigéníháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BOI5, a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egymagában nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigénfogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magában foglalja a víz valamennyi különféle oxidációs igényű összetevőit és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennye- zettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéseket lehetővé tévő értékeléshez azonban mindhárom oxigénháztartáshoz tartozó érték (oxigénfogyasztás, BOI5 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges.

Közegészségügyi szempontból a minősítés, ill. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás figyelembevételével, a coli szám alapján történt. A négy kategória az alábbi:

I. tiszta

II. kissé szennyezett

III. szennyezett

IV. erősen szennyezett

0—10 coli szám/ml

10—100 coli szám/ml 100—1000 coli szám/ml 1000— coli szám/ml

Ipari vízhasznosításnál a minőségi igények igen különbözőek; az élelmiszeripar pl. ivóvízminőségű vizet igényel, más iparágaknál a keménység, pH érték stb. szabják meg a követelményeket. A vizek öntözésre való felhasználásánál figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátságait, mind az öntözendő talaj tulajdonságait.

Az öntözésre felhasználandó víz minőségének elbírálásánál a következő kémiai tulaj donsiágokat kell figyelembe venni:

a) A vizek összes oldott sótartalma mg/lit-ben kifejezve.

b) A vizek típusa, tehát az, hogy milyen az oldott sók kémiai összetétele; pl. Ca, Mg-НСОз típusú az a víz, amelyben az oldott sók többsége kalciumhid- rokarbonát és magnéziumhidrokarbonát.

c) A víz Na %-a, amely megadja azt, hogy a vízben oldott sók hány egyenérték százaléka nátriumsó.

d) A víz fenolftalein lúgossága szódában kifejezve mg/lit.

e) A magnézium visaonyszám, mely megadja, hogy az összes oldott kalcium és magnézium só hány egyenérték százaléka a magnéziumsó.

f) Ha a víz kémiai javítást igényel, úgy a javítóanyagok mennyiségének kiszámításához megadandó a vízben lévő lúgossá váló sók mennyisége (szóda egyenérték).

Az öntözővíz és talaj kölcsönhatását két alapvető csoportra bonthatjuk. Ezek:

1. Az öntözővíz közvetlen hatása a talaj tulajdonságaira, mely abban nyilvánul meg, hogy az öntözés, Ш. az öntözővíz biztosítja a növény életéhez optimálisan szükséges vízmennyiséget.

2. Az öntözővíz közvetett hatása, azon fizikai, fizikokémiai, kémiai és biológiai folyamatokon keresztül nyilvánul meg, melyek az öntözés következtében fellépő levegő, víz és sóforgalom megváltozásának eredményeképpen hatnak, s melyek együttes hatása végső eredményként átmenetileg vagy véglegesen a talaj termékenységét is befolyásolhatja, megváltoztathatja.

Az öntözést befolyásoló talajtani tényezők közül a következő főbb tényezőket kell kiemelnünk:

1. A talaj genetikus típusa.

2. A talaj mechanikai összetétele.

3. A vizetzáró réteg jelenléte és felszínről való távolsága.

4. A talajvízszint mélysége.

5. A talaj kicserélhető Na ionjainak mennyisége.

6. A talaj oldható sókészlete.

7. A talaj szódatartalma.

Az előzőekben ismertetett öntözővíz minőségi követelmények közül az öntözővíz megengedhető maximális sótartalma alapvetően függ a talaj sóforgalmának jellegétől, melyet a talaj mechanikai

76