Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

az érdeklődés, mikor kiderült, hogy a magyar medencék kútjainak hozama, illetve nyomása csökkent, ami, legalábbis részben, a vízkészletcsökkenés számlájára volt Írandó.

Hosszan sorolhatnánk azokat a területeket, ahol a víz nyugalmi szintje süllyedt, a kutak vízhozama csökkent. Mindez főként a mélységi vízutánpótlódás ismeretének hiányából adódott. Volt ugyan törvény a vízpazarlás megakadályozására, de nagyon sokszor nem lelhetett sem azt megállapítani, hogy hol kezdődik a pazarlás, sem pedig a törvényt végrehajtani. Különösen szembetűnő ez a jelenség egyes zárt medencékben. (A Fővárosi Vízművek cinkotai telepén pl. az 1950-es években a miocén víztartóra telepített kutak az eredetileg kivehető vízmennyiségnek már csak alig felét adták.)

A mélységi vízkutatás jelenleg is a legelmaradottabb. A probléma egyszerűbb megoldása és a kezdet megkönnyítése érdekében Schmidt E. Róbert, majd Juhász József a geológiai és hidrogeológiai viszonyok átlagolása alapján tájegységekre bontotta az országot (lásd a 2.44 pontban). Ezután megkísérelték az utánpótlással rendelkező területek és rétegek szétválasztását. Az utánpótlódási lehetőségekkel számos szakember (Balló Iván, Juhász József, Rónai András, Szebényi Lajos, Ubell Károly, Urbancsek János) foglalkozott.

A kutatással együtt megindult a rétegvízadatok statisztikai feldolgozása, is. Az ország mélyfúrású kútjainak jellemző adatait az Országos, Vízkutató- és Fúró Vállalat vette, majd dolgozta fel; az adat- gyűjtemény rövidesen kiadvány alakjában is megjelenik.

Igen jelentős eredmény a Magyar Állami Földtani Intézetben elkészült „Magyarország Hidrogeológiai Atlasza” c. kiadvány megjelenése is. A térképek és tanulmányok sorozatából álló kiváló munka anyagából a magyar medencék és hegyvidékeik vízföldtani viszonyait (vízszolgáltató rétegösszleteit) ábrázoló térképek mellett ki kell emelnünk az artézi vizek nyomás- és áramlási viszonyait és az ártézi vizet szolgáltató rétegösszletek vízhozamát tájegységenkénti és mélységközön,к én ti bontásban közlő térképeket, melyek összefoglalják az eddigi kutatások eredményeit s így szükségesek mind a mélységi vízkészlet becsléséhez,, mind pedig a későbbi kutatómunkához. Az Atlasz Magyarország hévízfeltárási lehetőségeit is ábrázolja.

A Magyar Tudományos Akadémia és a tudományos egyesületek néhány munkabizottsága is foglalkozik a vízkészlet és így a mélységi vízkészlet meghatározásával, Ш. a fogalmi és módszertani kérdések tisztázásával. Az Országos Földtani Főigazgatóság, hasonlóképpen a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet e célból külön csoport felállítását is elhatározta,.

1.222 Irodalmi áttekintés

A felszíni és felszínalatti vízkészletek feltárásáról — Németh Endre: „Hidrológia és hidrometrda” c. alapvető tankönyvén kívül — összefoglaló művek még nem jelentek meg, a szerteágazó téma egyes részleteit más-más oldalról megvilágító szakdolgozatok sokasága viszont lehetelenné teszi a rendkívül gazdag anyag teljes felsorolását, ezért e témakörhöz nem adunk irodalmi összeállítást. Utalunk viszont a magyar szerzők bel- és külföldön megjelent szakirodaimának bibliográfiai adatait felsoroló Hidrológiai Bibliográfia köteteire (1955., 1961. és 1962.)

a nyomtatásban meg nem jelent, hazai gyakorlati célú kutatásokról és tanulmányokról áttekintést adó „Hidrológiai Kutatások Számbavétele” c. VITUKI- kiadványra (1962).

Az alábbiakban ezért csupán néhány szakfolyóiratot és kiadványt sorolunk fel:

MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei,

VITUKI kiadványok, különösen Vízrajzi Évkönyv (sorozat),

Magyarország Hidrológiai Atlasza,

I. Folyóink vízgyűjtőterülete (sorozat),

II. Hidrometeorológiai adatok (sorozat),

III. Folyóink vízjárása (sorozat),

Magyarország vízkészlete (sorozat),

Beszámoló (sorozat),

Tanulmányok és Kutatási Eredmények (sorozat),

Vízügyi Közlemények,

Hidrológiai Közlöny,

M. Áll. Földtani Intézet kiadványai, köztük Magyarország Hidrogeológiai Atlasza.

2. A 7. ALSÓDUNAVIDÉK TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI

2.1 Vízföldtani és talajviszonyok

2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE

A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet.

Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre és me- dence-üledékekre bontva tárgyaljuk. A 'hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocénkorú

rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán me- denoeüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják.) Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. Így alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenceüledékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket,

44