Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
Előszó
Előszó Nyilvánvaló, hogy minden egyes Területi Vízgazdálkodási Kerettervnek a többitől, sőt a környező Területi Vízgazdálkodási Kerettervektől is elütő sajátosságai vannak. A .határokat tekintve bármennyire elmosódnak is az adottságok, a hidrológiai, morfológiai, talajtani, meteorológiai, hidrogeológiai, települési, közlekedési, ipari, mezőgazdasági és kulturális viszonyok, egy-egy régiónak az arculata a jeliemben és a lépcsősen fejlesztett jövőben is eltér egymástól. Előszóban kerekségre nem lehet ugyan törekedni, mégis megpróbálom — bárcsak villanásszerűen — a 7. Alsó-Dunavidék Területi Vízgazdálkodási Kerettervének sajátosságait felscrakoztaitni. A 7. sz. TVK területét Pest megye éfcalakú déli része Bács-Kiskun megye nyugati nagyobbik fele és Baranya megye Mohács-szigeti keleti csücske képviselik. Formáját tekintve szára irányában ket- téha sított platánfa-levélre emlékeztet. Keleti oldala erősen szaggatott, a Duna-Tiszia közti homokhátság vízválasztója természettől fogva bizonytalan. Déli határa Jugoszlávia felé egyben országhatár is. Nyugat felé a Duna zárja le. Eróziós jelenségek csak nyomokban találhatók, a defláció északon és keleten jelentős. Csapadéka az országos átlag körüli, a napfénytartam dél felé erősen emelkedő. A természetes talajerő dél irányban javuló, keleten Kecskemét térségében már „aranyhomok”, Kunszentmiklós, Szabadszállás tájékán jelentős szikes területiek találhatók. Üdülőhelyekben (kivéve a Dunát) továbbá ásvány-, gyógy- és hévizekben szegény terület. A víztározás! lehetőségek korlátozottak és a sík terep miatt költségesek. Halas víz — a kiváló minősítésű Ferenc-tápcsatomát kivéve — szórványosan kevés. Egyetlen kisvízfolyása van. A 7. Alsó-Dunavidék Kerettervében tárgyalt meglevő és távlati vízgazdálkodás élesen választható el passzív és aktív részre. A Duna az országhatár felé egyre fenyegetőbb jeges-árvízveszélyt jelent, ezért a folyamszabályozási és védelmi művek (töltések) ütemes kiépítése a területen elkerülhetetlen. Belvízrendezésben is sok a tennivaló, — a Sárköz állandó belvíz veszély árnyékában él —, a homokhátsági részen meg éppenséggel pionír-munkára van szükség. Jelentős feladat a terület hosszában haladó Dunavölgyi- főcsatoma átalakítása, vízemésztésd viszonyainak rendezése. A mezőgazdasági vízgazdálkodás terén kitűnő lehetőség a dunai vízbázisra alapított nagyméretű kiskunsági és kalocsavidéki öntözési. Hasonló, de kisebb méretű Mohács-szigeten a Kanda-foki. Számottevően hasznosítható csőkutak útján a felszín- alatti vízkészlet is. A műszaki-gazdasági vizsgálatok alapján a tógazdaságok jelentősége kisebb, bár a holtágak halászatában mutatkoznak lehetőségek. Az ivóvízellátás — .általában rétegvízre támaszkodva — további javításra szorul. Baja és Kalocsa kommunális vonatkozásban elmaradt városok. A vízvédelemnek fokozott jelentősége van pl. azért is, mert a Duna enyhíti Pécs térségének, vízszegénységét. Az alapanyaghiány, valamint az energia-központok nagy távolsága miatt az ipartelepek kisméretűek, szórványos településűek,. A tájcentrumok ezzel szemben fejlett élelmiszeripart kívánnak. A vízigényes és vízszennyező vegyipar telepítésére a Dunavölgy igen alkalmas. Nagyobb távlatban reálisnak mutatkozik Fájsz térségében folyami vízerőművet létrehozni. A 7. Alsó-Dunavidék Kerettervének értékelésében döntő a jövőben is pozitív vízmérleg, mely a Dunának, a terület nagy, bővizű folyamának köszönhető. Baja, 1964. november hó. Kiss György vízügyi igazgató 5
