Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
Sükösdi vízmosáskötések Sükösd község belsőségi területe a Dunavölgyi Főcsatorna felé lejt. A nagyobb záporok okozta csapadék a lejtős utcákon lezúdulva négy helyen olyan nagy méretű vízmosást létesített, hogy az 51. sz. főközlekedési út állékonyságát is veszélyeztette. A mintegy 300 m hosszú és 13 m magasság különbséggel bíró lejtőn levonuló vizek romboló ereje a homokos, löszös anyagot könnyen megbontotta és a Dunavölgyi Főcsatornába hordta. A négy vízmosás (bakoskelői, törkölykelői, cigánykelői, vaskelői) biztosítása 1950—57 között teljesen megépült. Így ezek a jövőben csak fenntartási, idővel pedig felújítási költségeket igényelnek. A három kisvízfolyás vízgyűjtőterületének rendezési fejlesztésére nincs szükség. Lankás vízgyűjtőik erdőkkel, legelőkkel, szőlőkkel borítottak, az eróziónak semmi nyoma sem látszik. 2.205 Öntözés Hazai adottságaink mellett a növények tenyész- idő alatti vízigénye és a vízigény kielégítésének lehetőségei nem egyeznek: a természetes csapadék nem elég a növények folyamatos vízigényének kielégítésére. A hiányzó csapadékmennyiséget öntözéssel lehet pótolni, amellyel függetlenítjük a termelést az időjárás szeszélyeitől és elősegítjük a mezőgazdasági termelés előmozdítását. Az öntözővíz adagolásának módjai: felületi öntözés, altalaj öntözés, esőszerű öntözés. Az öntözővíz beszerzése lehetséges: felszíni vizeikből, felszín alatti vizekből és szennyvizekből. A 7. TVK területe általában ,,sík” terület, természetes vízfolyás a terület nyugati határán folyó Dunán kívül nincsen. Csatornái belvízvezetésre készültek, kifejezett öntözőcsatoma a területen nincsen. A keleti területhatár és a DVCs között a talaj általában homokos, innen a Dunáig általában öntésterület, a kettő határvonalán összefüggő szikes foltok vannak. Öntözővizet lehet nyerni a Dunából, a belvízcsatornákból, felszíni terepmélyedésekből és felszín alatti vizekből (csőkutak). Az öntözés fejlődése Számottevő öntözésről 1950 előtt nem beszélhetünk. Egyetlen összefüggő területen Madaras községben öntöztek 196 kh rétet, 1950—54 között kezdenek telepeket építeni a mezőgazdasági társulások, zömmel a DVCs és a XXX. csatornára települve. A rosszul sikerült telepek kudarca az öntözés iránti érdeklődést csökkentette és csak 1957-ben indul meg újból a fejlődés. Ettől kezdve a permetező öntözésre irányul a figyelem, amelynek hatása legjobban megközelíti a természetes esőt. 1960-ban új öntözési forma kezdődik: a kutakból való öntözés. Felszínhez közeU rétegek megcsapolásával helyenként 800—1000 lit/perc hozamú kutakból nyernek vizet a termelők. Ez az eljárás korlátok nélkül nem alkalmazható, a víz oldott sótartalma határt szab a felhasználásnak. Jelentősége különösen a homokterületeken nagy. A II. ötéves terv mezőgazdasági termésnövekedésre vonatkozó előirányzata 28%. Ez a célkitűzés feltételezi a biztonságos és egyenletes termelés lehetőségét. Az előfeltételek közül a talajminőség kémiai javításokkal (trágyázás) és fizikai javításokkal (művelés) egyenletesnek tekinthető, az időjárás kiegyensúlyozatlan volta — főként a csapadék eloszlás vonatkozásában — mint előre nem látható termelési tényező kerül be a tervekbe. A javítás egyetlen módja az öntözéses gazdálkodás bevezetése. A sekély gyökérzetű növények számára elérhető talajvízszinttel rendelkező összefüggő területek nincsenek, a téli csapadéktározás pedig legfeljebb 250 mm csapadék egyenértékkel vehető számításba, ami igen kevés. A vegetációs idő alatt lehulló csapadék — mint utolsó vízforrás — a 7. TVK területén a legszeszélyesebb elosztást mutatja. Ilyen adottságok mellett a vízhiányt pótolni kell, amely- • hez a különböző talaj minőségeket legjobban illő megoldást kell választani. Területünkön tehát nagyüzemi belterjes gazdaságok megvalósítása csak az öntözéses gazdálkodás létrehozása mellett biztosítható. Ez a helyzet nép- gazdaságilag indokolja a terület öntözéses fejlesztését, amelyhez az érdekeltség elvének megvalósítását biztosítják az alakulóban levő társulatok. A fejlesztés lehetőségét több terv és tanulmány (Tervszám: 12 524), A Duna—Tisza csatorna terve (Tervszám: 12 924/2). A Dunavölgyi vízrendszer északi részének öntözőfürtjei (Tervszám: 12 686). Kiskúnsági öntözőrendszer alapdokumentációja. (Tervszám: 12 924). Kalocsai öntözőrendszer főcsatornájának alapdokumentációja (Tervszám: 12 924). A tanulmányok és időközi műszaki vizsgálódások adatainak felhasználásával 15 különféle öntözéses vonatkozású terv készült. 1960—61-ben a felszín alatti vízkészletek feltárására a VITUKI folytatott kutató munkát. Térkép- vázlaton ad adatokat a kutak várható vízhozamára, vízutánpótlására és vízminőségére vonatkozóan. Szennyvízöntözés a területen nincsen. A tervszerűség és gazdaságosság elve az 1 m3-re eső minimális költségre való törekvés. A Duna a vízszükséglet kielégítésének forrása. Kisebb mértékben vízforrás a csőkút is. A növénykultúra meghatározása természetes adottságok szerint, de az értékesítési lehetőség figyelembe vételével. Rét- és legelőöntözés a talajadottságok szerint, lehetőleg felületi módszerekkel. Zöldségkertészet öntözése jobb talajokon, városok közelségében tervezhető. Rízstermesztést vetésforgóba állítva jelentéktelen területen irányoztunk elő. Gyümölcsös- és szőlőöntözés a talaj adottságok folytán elsősorban a kalocsai rendszerben célszerű. 334
