Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
még ismeretlenek voltak, és csak a múlt század végén váltak ismeretessé, leginkább Girardon megfigyelései alapján. Az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén lévő folyószakaszokat a kanyargós folyók szabályozási elvei szerint kell szabályozni. A múltban végrehajtott mederátvágások a folyamszabályozás, illetve árvízvédekezés célját szolgálták. A folyammémöki hivatalok működése alatt derült ki, hogy a Duna középvízi tömegének elvezetésére 470 m széles meder elegendő. Ez az elv vezetett a mederösszeszorítási munkákhoz, A 470 m utóbb 400 m-ig csökkent. Ha a Dunát a homorú partokon épített vezetőművekkel igyekszünk szabályozni, akkor a folyam a víz járásának megfelelően alakul ki, a domború partok mentén a zátonyok és a kanyarok állandósulnak. A hajózó út részére 25 dm víz. áll rendelkezésünkre az új építési irányelvek szerint. A Duna szabályozása során a folyam rövidült, esése növekedett, az ármentesített terület nőtt, a holtágak elzárása folytán pedig a meder összébb szorult. Nagy a növekedés az árvizek maximális víztömegében, a kisvizek növekedése azonban nem feltűnő. A nagyvízi folyószabályozás csak árvédelmi érdekeket vett figyelembe a múltban. így néhány szélesre hagyott mederrésznél a víz folyása lelassulván zátonyokat épít, amely a jég lerakodását elősegíti és így káros. Túl szűk helyen pedig az árvíz megduzzad, megszorul a jég is, gátszakadás keletkezhet. Tekintettel arra, hogy a töltések megváltoztatásáról általában nem lehet szó, nagyobb figyelmet kell fordítani a hullámtéri részek rendezésére. Olyan állapotot kell előállítani, amelyben a jégelvonulás zavartalan, másrészt a hajózás részére legalább 200 méteres szélességben 3,50 m mélység van a dunabizottsági vízszint alatt. A fenti kívánalmak egységes 400 m széles jó vo- nalazású kanyarok sorozatából álló szabályozott meder kialakításával elérhetők. Kisvízi szabályozás csak a távoli jövőben lesz esedékes a középvízi medren belüh művekkel. A folyószabályozás költségelőirányzata 732 millió Ft, mintegy 2 millió m3 földmozgósítás és 2,8 millió m3 kő beépítése mellett. Mindkét érintett VÍZIG tételes tervet készített a sorrendet illetően, amelyet a közérdekű szakaszra vonatkozóan a magyar-jugoszláv albizottság is tudomásul vett. A kanyarok szerint sorolt munkák egyes műveinek sorrendiét úgy állapítjuk meg, hogy a mederalak változásához igazodva minél kisebb legyen a beépítendő kőmennyiség. A Baja és Országhatár közötti résznek elsőbbsége van a Dunaföldvár feletti résszel szemben, mert itt nagyobb a jégmegállás veszélye. Területünkön legnagyobb veszély a jeges árvíz. A Keretterv munkálatainak hatására nő az árvíz- védelmi biztonság, csökkennek a védekezési költségek. A folyami munkákkal ezen felül a jeges árvíz keletkezési okát is megszüntethetjük. Az érintett Duna-szakasz meder- és jégjárási viszonyainak megjavítására tanulmányokat, kutatásokat kell végezni. A megépítéssel várható változásokat figyelemmel kell kísérni. Törekedni kell a folyamszabályozási munkák komplex gépesítésére. 3.203 Síkvidéki területek vízrendezése A 7. TVK területén öt belvízrendszer fekszik: A Duna-völgyi belvízrendszer, a Duna-völgy déli (Sárköz) belvízrendszer, Kígyós belvízrendszer, Igali belvízrendszer és Margitta-szigeti belvízrendszer. A Duna-völgyi belvízrendszerben a belvízkárok megszüntetésére már a XVIII. század második felében gondoltak, de az első megmaradt terv, az 1859. évben készült Kiasz Márton féle terv, csak elvezetéssel foglalkozott. Komplex terv csak 1952- ben készült a mai VIZITERV tervező intézet jogelődjénél. A Sárközi öblözet belvízmentesítését a Klasz-féle terv szintén tárgyalta. A Kígyós rendszer rendezésére csak 1920—30 között készültek tervele, amelyek kivitelezésre is kerültek. A Margitta-szigeti rendszer rendezésére 1899-ben alakult társulat és az 1903-ban készült Küzdényi Szilárd-féle terv alapján végre is hajtották a rendezést. A Duna-völgyi rendszer rendezésére a Klasz-féle tervet más tervek követték, többek között 1898-ban egy lekapcsolási és öntözési terv. Ennek adatai alapján készült el a Dunavölgyi Főcsatorna. A csatorna a nedvesebb időjárású periódusokban nem tudja ellátni feladatát, ezért felmerült a szükségessége, hogy három árapasztó csatornát építsenek a főcsatorna és a Duna között, ezek a dömsödi, har- tai és a csorna-foktői csatornák. Ezek közül a dömsödi már megépült a hozzá tartozó 6 m3/s névleges teljesítőképességű Szunyogi Szivattyúteleppel együtt. A Csorna—Foktői Csatorna most van kiépítés alatt a hozzá tartozó 7,4 m3/s teljesítőképességű reverzibilis szivattyúteleppel. A rendszer területén 267 km I. kategóriájú, 572 km II. kategóriájú és 184 km III. kategóriájú csatorna van. A Sárközi terület lecsapolását a Duna felé haladó régi mélyvonulatokban vezetett csatornákkal végezték el, amely csatornáknak első komoly műtárgya a 2X2,0 m vajastoroki csőzsilip volt, a gravitációs lefolyás elégtelensége folytán került sor a belvizeknek magasabb dunai vízállás esetén történő átemelését szolgáló érsekcsanádi szivattyútelep megépítésére 1897—98-ban 3, egyenként 2 m3 teljesítőképességű szivattyúval, 1925- től kezdve 2 db úszókotró végezte a csatornaépítési munkákat. A kiépítés gépesítése folytán a belvízi helyzet évről évre javult. Az 1927—36 közötti évek csapadékhelyzëte és a tenyészidő vízhiányos állapota vetette fel a belvízgazdálkodás szükségességét. Ekkor határozták el az I. és II. főcsatornáknak bögékre való felosztását. A Sárközi rendszerben 157 km I. kát., 107 km II. kát. és 112 km III. kát. csatorna van. 331
