Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
Á vízrendezéssel kapcsolatban az öntözés és a belvízgazdálkodás együttes vizsgálatával a kettő leghatásosabb kapcsolatát kell megállapítani, különös tekintettel tógazdaságként is hasznosítható síkvidéki víztározásokra. Minta területként szóba jöhet a Margittá- (Mohács) sziget és a Kiskunsági Szabad- szállás, valamint Fülőpszállás térsége. Halastógazdálkodással kapcsolatban több kérdés vizsgálatra szorul, (tervezési irányelvek hullámvédelem, optimális vízmélység, halastó-töltések szivárgása stb.). A nagymarosi vízlépcső megépítésével a további vízlépcsők előmunkálatai is aktuálisak lesznek. Dunai vízlépcsőről van szó Fajszon és Mohácson, tovább Dunavölgyi-főcsatornánál Bajánál. Ez utóbbi nagytávlatban időszerű. 3. MŰSZAKI TERVEZÉS A vízügyi műszaki szolgálatot 1948. évig részben állami hivatalok, részben a helyi érdekelteknek a területen működő autonom társulásai látták el. Az állami vízügyi hivatalok — így a Folyam- mérnöki és a Kultúrmérnöki Hivatalok, a Vízrajzi Intézet, a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége, a Balatoni Kikötő Felügyelőség, az Országos Ontözésügyi Hivatal, a Folyócsatomázási és Vízerőügyi Hivatal stb. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya alá voltak rendelve és a Főosztály felügyelet alatt állottak az autonóm vizi társulatok is. 1948. évig a műszaki tervezési munkát a területen működő hivatalok és társulatok műszaki személyzete végezte el, tehát ún. „házi” tervezési rendszer alakult ki, a vízi társulatok ezen kívül magán mérnöki irodákat és mérnököket is megbíztak a tervezési munkák elvégzésével. A területen működő hivatalok és társulatok által készített jelentősebb műszaki terveket a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya felülvizsgálta, majdi a terv jóváhagyása után a munka elvégzésére építési engedélyt adott. A fenti időpontig a nagyobb jelentőségű vízügyi műszaki létesítmények terveit (duzzasztóművek, vízerőművek, csatornák, folyócsatornázás stb.) a Vízügyi Műszaki Főosztályon belül működő Tervezési és Építési Ügyosztály, továbbá a Vízrajzi Intézet tervező, illetve tanulmányi csoportja, valamint az Országos Öntözésügyi Hivatal, Folyó csatornázás és Vízerőügyi Hivatal készítette el. 1948. évtől — a vízügyi társulatok államosítása után — a műszaki tervezésnek a fent már ismertetett „házi” tervezési formája továbbra is fennmaradt, nagyobbjelentőségű terveket pedig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztálya készítette el. A Vízügyi Igazgatóságoknál az első központi műszaki tervezési csoportok formálisan 1953. év végén alakultak meg, később kiegészültek geodéziai csoporttal. 1954—55. években a tervezés helyi szervei az így megalakult Vízügyi Igazgatóságok tervezési csoportjai. Az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportok 1960. év körül alakultak meg. Az előbbiek zömmel a saját munkáik tervezésével és a tsz-i öntözőtelepek belső berendezésének tervezésével, az utóbbiak az Á. G.-oknál felmerült feladatok tervezésével foglalkoztak. Az országos jelentőségű vízgazdálkodási tervezési munkákat ebben az időben az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV), a Mezőgazdasági Vízépítési Tervező Iroda (MEVITERV) és a Vízerőügyi Tervező Iroda (VITI) végezték, az utóbbi kettő ösz- szevonása után a Vízügyi Tervező Iroda (VIZI- TERV), melyek altervezőként munkáikba bevonták a szükséges szaktervező vállalatokat, illetve irodákat. Így ebben az időben a Vízügyi Igazgatóságok mindazokkal a tervezési feladatokkal, amelyeket úgy létszámuk, mint kisebb tervezői felkészültségük miatt megoldani nem tudtak, az országos tervezési irodákhoz fordultak. A fenti tervezési forma 1960. év végéig megfelelőnek is bizonyult. A komplex vízgazdálkodási feladatok megoldását kereső tervezési munkák eredményei rövidesen azt mutatták, hogy a Vízügyi Igazgatóságoknak megbízása alapján a szaktervező irodák által végzett tervezések bár igyekeztek a vízgazdálkodás szakágazatinak kívánalmait mindenben kielégíteni, a komplex vízgazdálkodási feladatok helyes megoldását — az összefüggések helyi ismeretének hiánya miatt — csak nagy utánjárással tudták megadni. Ebben az időben a komplex vízgazdálkodási tervezési munka csak a Vízügyi Tervező Irodában folyt. Ez a munka a Duna, a Tisza és egyéb vízfolyások komplex vízgazdálkodási terveinek, az ivó- és ipari vízellátás regionális terveinek, nagy területeket magukba foglaló öntözés fejlesztését és belvízgazdálkodási tervek készítését foglalta magába. Az egyes ipartelepek vízellátásának tervezését az ÉM. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTI) és az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV) végezte el, egyéb áttervező iroda bevonásával. A Vízügyi Igazgatóságok a területeiken lévő létesítmények fenntartásának és felújításának, valamint kisebb jelentőségű és közvetlenül általuk, illetve megbízásuk alapján kivitelezett munkák terveit készítették el. Így az Igazgatóságok készítették a folyószabályozási terveket, az árvízvédelem fejlesztési és a belvízgazdálkodás terveit, kisebb jelentőségű öntözőtelepek, halastavak stb. terveit. A távlati tervezés ebben az időben csak a Vízügyi Tervező Irodában (VIZITERV) folyt, de az Igazgatóságok az adatgyűjtés munkájával megkezdték a távlati tervek alapadatainak megállapítását is. A távlati tervek alapadatainak egyeztetése a területen a Vízügyi Igazgatóságok feladata volt. Megállapítható tehát, hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésének megindulásakor a 311
