Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
e) Nem könnyű feladat a vízkészletek minőségi változásainak előzetes értékelése sem, mert ez a sokszor rendkívül gyorsan változó ipartechnológiai folyamatok függvénye. Alakulását nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen mértékben sikerül érvényre juttatni a vízkészletek minőségének megóvását célzó előírásokat. Feltételezve, hogy a vízkészletek minőségének védelméről intézkedő idézett rendeletet mindenütt fokozatosan és következetesen végrehajtják, s legalábbis a vízkészletek minőségének további romlása nem várható, általában a „jelenlegi vízmérleg” szerinti vízminőségi megosztást vettük alapul, sőt feltételeztük, hogy az újabb szennyvízbevezetések a vízkészlet jelenlegi minőségét sehol sem rontják. Különleges esetekben — ha erre szükség volt — a jelenleginél kedvezőbb minőségi megoszlással is számoltunk, egyidejűleg felhívtuk a figyelmet a készlet minősége javításának szükségességére. Megjegyezzük, hogy területünk szoros külföldi függősége vízminőségi tekintetben ugyancsak alapvető — még ha jelenlég nem is becsülhető — következményekkel járhat. f) A különböző vízgazdálkodási ágazatok vízigényeit a Keretterv megfelelő fejezeteiből gyűjtöttük ki és összesítettük vízgazdálkodási egységenként. Az egyes fejezetek a különböző vízigények területi és vízkészletfajtánkén ti megoszlásához is támpontot adtak. Megjegyezzük, hogy míg az ivó- és a mezőgazdasági vízellátás igényeit 1980. évi (göngyölített) ösz- szegben kaptuk, addig az ipari vízigényeknek s a belőlük származó szennyvizeknek csupán az 1960— 1980. évek közti növekményét vettük a tervből s összesítettük az 1960. évi „jelenlegi vízmérleg” szerinti értékekkel. Módszerünk alkalmazása a mezőgazdasági igényeknél azzal a következménnyel is járt, hogy ilymódon egységesen — az 1960-ban üzemelt területekre is — az 1980. évi csökkentett víznormákat alkalmaztunk. A halgazdaságok fejlesztési számait a Keretterv — az öntözés fejlesztéstől eltérően — csak területegységben fejezi ki, vízigényt nem közöl. Az augusztusi mértékadó időszakban a vízpótlás (frissítővíz-igény) normativá- jául az 1960. évi vízmérlegben alkalmazott 0,901it/s kh ill. 1,56 lit/s ha értéket fogadtuk el. Területünk „távlati vízmérlegét” a 7 :XVII. 3—4. melléklet tartalmazza, a „jelenlegi vízmérleghez” hasonlóan kettős bontásban: A) Országos jelentőségű vízfolyások nélkül, B) Országos jelentőségű folyók). E táblázatok értékelését adjuk a következőkben. Annak érdekében, hogy a 7. sz. TVK vízmérlegét be lehessen illeszteni, a Dunavölgy vízgazdálkodásába, tájékoztatásul a 7:XVII. 5. sz. mellékletben megadjuk a Duna közvetlen vízrendszerébe sorolt országos jelentőségű vízfolyásról 1980. évi összesített vízmérlegét. A vízmérleg eredményeit a „Vízmérleg a felszíni vizekre. 1980. évi állapot”, „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre. 1980. évi állapot”, „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre. 1980. évi állapot” és az „Összefoglaló vízmérleg. 1980. évi állapot” c. 1:500 000 méretarányú térképek szemléltetik. 2.32 A VÍZKÉSZLET 1980-BAN 2.321 Felszíni vízkészlet Területünk felszíni vízkészletét csaknem teljes egészében a Duna — részben közvetlenül a folyóból, részben a Dunavölgyi Főcsatorna révén hasznosítható — vízhozamai jelentik; helyi felszíni vízkészlete a mértékadó időszakban gyakorlatilag nincs. A „távlati mérlegben” az 1960. évi hasznosítható vízkészletet a következő módosító tényezőkkel változtattuk meg: a) a Dunavölgyi Főcsatornának 1960. évi mérlegében számításba vett, részben területi eredetű, de főképp a Dunából származó vízhozama 2,0 m3/s volt. Most ezt az értéket az 1980. évi igényekhez igazodva, 34,9 m3/s-mal megnöveltük s egyidejűleg a Duna készletét ugyanennyivel csökkentettük. b) Távozási többletként egyrészt a 7/a részterület készletének javára írtuk a Kígyósér rendszerének halastavaiban, emelt vízszinttel történő belvíz- tározás eredményeként 0,16 m3/s-ot, másrészt az Apajpusztai (3,31+5,00 = 8,31 mió m3 hasznos térfogatú) tározótavakból biztosítható 0,64 m3/s- mal a Dunavölgyi Főcsatorna készletét megnöveltük. A dunai holtágak tározó hatását, minthogy a bennük folytatott halgazdálkodás igényeivel sem számoltunk, nem vettük figyelembe. Hasonlóképpen elhanyagoltuk a dunamenti öntözővíztározók (Szeremlei-tó, Csukás-tó) a folyó készletéhez viszonyítva jelentéktelen tározóhatását is. c) Az 1960 és 1980 utáni létesülő ill. bővülő ivó- és ipari vízhasználatok szennyvíznövekménye a területen 3,35 m3/s lesz; ebből 3,13 m3/s (Baja térsége) a Duna, 0,18 m3/s (Kalocsa, Kiskörös) pedig a Dunavölgyi Főcsatorna készletét gyarapítja. d) Felszabaduló élővízként mindenütt a 2.312/d pont szerinti vízhozamrészeket számoltuk el. Az a)—d) alatti műveletek eredményeképpen a terület 1980. augusztusi (Duna nélküli) felszíni vízkészlete 43,6 m3/s-ra adódott, szemben az 1960. évi 7,7 m3/s-mal. (Gyakorlatilag a terület vízkészlete a Dunáé rovására 36 m3/s-mal gyarapszik) 2.322 Felszínalatti vízkészlet A felszínalatti vízkészlet természetszerűen gyakorlatilag változatlan, ill. lehetséges megváltoztatásának mértéke (pl. a talajvízkincsnek a kiterjesztett öntözés következtében várható szaporodása) feltétlenül elhanyagolható az e készletféleségek becslésében rejlő bizonytalanság mellett. Ezért változatlanul az 1960. évi készletekkel számoltunk. 2.33 A VÍZFELHASZNÁLÁS 1980-BAN a) Az ivóvízigény a terv szerint 0,48 m3/s lesz. Ebből 0, 31 m3/s területileg igen elosztottan jelentkező (községi vízellátási) igény a terület rétegvízkészletét, 0,17 m3/s (Baja és Dunaharaszti igénye) pedig a Duna partiszűrésű készletét terheli. 302
