Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
3. A VÍZGAZDÁLKODÁS jövője aj Á termelő erők fejlődése sohasem volt olyan ütemű országunkban mint ma, mely az új társadalmi viszonyok létrehozta szocialista gazdaság szervező erejének és a többi szocialista országgal koordinált ésszerű, termelőerő elhelyezésnek és csoportosításnak köszönhető. A feudál-kapitalista rendszer komplex vízügyi teendők iránti érzéketlensége vagy lefékezte!, vagy teljesen beszüntette a vízgazdálkodás kifejlődésére irányuló pozitív törekvéseket és ezáltal az egész nemzetgazdaságot botladozó ballagásra kényszerítette. A szocializmus alapjainak lerakása idején a fel- szabadulástól napjainkig eltávolítódtak a vízügy szükségessége iránti felismerést és komplex vízügyi szemlélet kifejlődését akadályozó gátak. A vízgazdálkodás hatását azonban nem tapasztalhattuk megfelelő súllyal, amellyel érvényesülnie kell, mert nehezen alakultak ki a vízgazdálkodás irányításának szocialista formái. Ma, amikor a szocializmus teljes felépítésén dolgozunk és kialakult az egységes vízügyi szervezet és ennek szocialista formája, a természeti adottságunk és jelenlegi helyzetünk ismeretében magabiztosabban foghatunk hozzá a vízgazdálkodás fejlesztése irányelveinek kidolgozásához. A Duna—Tisza közén a 7. Alsódunavidék területén 153 km hosszú a Duna folyam, a jég- és árvízlevonulást elősegítő és nemzetközi hajózást lehetővé tevő szabályozott mederben folyik, áradásai ellen 179 km védgát védi a mögötte lévő 1925 km2 kiterjedésű árteret és az azon, lévő emberek életét és anyagi javait. A védgátak mögötti keletre lévő mélyárterek belvizeit és magasabban fekvő homokhátak külvizeit 3046 km csatorna vezeti a befogadó Duna folyamba a mezőgazdaság termelési biztonsága fokozása érdekében. A mélyárterekben és a Duna—Tisza közi vízválasztó körül elterülő homokkő hátakon az öntözés vívja harcát kegyetlen ellenfele, az. időnként beköszöntő aszály ellen. — A felszínalatti vizek szolgálják ki a lakosság ivóvízszükségletét és helyenként ipari nyersanyag igényéket elégítenek ki. A tennivaló e területen igen sok. A régi rossz, elvekkel szabályozott Dunát rendbe kell hozni. El kell végezni sorrendben a középvízi, kisvízi és nagyvízi szabályozásokat. A régi földbirtok határokhoz idomított töltésvonalozásokat meg kell szüntetni, és az alacsony és gyenge keresztmetszetű védtöl- téseket az 1956. évi jeges árvíz figyelembevételével kialakított mértékadó árvízszint fölé és megfelelő méretben, ki kell építeni. A belvízrendszerek ritka és kis befogadóképességű csatornáinak hosszát növelni kell, s a belvizeket az eddiginél rövidebb idő alatt és nagyobb mennyiségben kell levezetni, vagy visszatartani tározással, vagy talajvízszint-szabályozásra felhasználni a csatornákra építendő műtárgyak segítségé-* vei. A felszíni és felszínalatti vízkészletből a mező- gazdasági termelés létesíthetőségére, biztonságossá tételére és terméstöbblet elérésére biztosítani kell az öntözővizet. Ugyancsak az említett vízkészletekből kell kiszolgálni az ivó- és ipari vizet a megkívánt minőségben és mennyiségben, s megfelelő időben, valamint gondoskodni kell azok felhasználása után megmaradó szennyezett részének tisztításáról és elvezetéséről olymódon, hogy az a közegészségügy érdekeinek megfeleljen. A szakszerű, időben végrehajtandó vízügyi feladatok minél tökéletesebb elvégzésének megkönnyítésére hírközlő hálózatunkat hosszirányú és kereszt- irányú vonalakkal kibővítve, s a mai modern eszközökkel ellátva kell felszerelnünk. A mai korszerű technika és technológia alkalmazását be kell vezetni a régi elavult módszerek helyett, s újítások bevezetésével gyorsítani kell azt. A gépesítést 100 százalékossá kell tenni, s a gazdaságosan üzemelő, jól megválasztott gépekkel a, termelékenységet állandóan növelni kell, mert ez az egyik nagyhatású eszköz a vízügyi szolgálat elmaradásának megszüntetésére. Korszerű árvédelmi (jégelhárítási) és belvíz- védelmi szervezetet kell létrehozni, mely ütőképes egységeivel és felszerelésével növelni tudja a veszélyeztetett területek értékeinek biztonságát. A szomszédos TVK területekkel a kapcsolat nem sok, miért a 7. TVK területnek nyugaton 'és keleten természetes határai vannak, a Duna folyam és a Duna—Tisza közi vízválasztó; délen egy mesterséges politikai elválasztó vonal a magyar—jugoszláv határ, északon pedig a Közép-Dunavidéktől elkülönítő műszaki vonal. Szocialista országokkal közös vízgyűjtőterület a 7. TVK területén nincs. b) A szocialista országok között az együttműködés állandóan szélesedik, tökéletesedik és a már létező és kialakulóban lévő kapcsolatok mind szoro- sabbakká válnak. A kapcsolatok felfedezése, elemzése és a tökéletes együttműködés biztonságosabbá és fejlődőképessé tétele érdekében mindegyik együttműködésben résztvevő ország gazdaságfejlesztési programot dolgoz ki. E programok gazdaságos és leghatékonyabb végrehajtása, érdékében kölcsönös kötelezettségvállalások történnek. E tények kényszerítenek, de egyben segítenek is bennünket arra, hogy a vízgazdálkodás minden területén gyorsabb ütemben és már halaszthatatlanul hozzuk helyre az évtizedes, sőt helyenként tapasztalható évszázados mulasztásokat. Valamikor a vizek kártételei elleni küzdelemben világviszonylatban is elsők voltunk, az e célra épített műveink legkorszerűbbek voltak, fejlesztésük a technika és tudomány mindenkori állásának megfelelő volt. Most a vízhasznosítások terén igen elmaradtunk a világhoz képest. Amikor most a szocializmus alapjait leraktuk és annak teljes felépítéséin fáradozunk, döntő fontosságú, hogy az egész ország vízkészletére kiterjedő és gazdaságossági számításokon alapuló, az összes vízgazdálkodási ágakat magában foglaló, átfogó Kerettervet készítsünk. Ennek a Kerettervnek újszerűsége a komplex szemléletben van. Gazdasági 32
