Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET Л vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. a vízgazdálkodás Naprendszerünkben keringő bolygónkon, az adott természeti törvények függvényeképpen a természet újratermelése meghatározott. Ez a különböző jelenségekben tükröződő természeti folyamat, mint örökérvényű adottság mindig létezett, de a fennálló törvényszerűségektől vezérelve állandóan változott. A föld felszínén különböző viszonyok között élnek az emberek állatokkal és növényekkel körülvéve. A társadalmi újratermelést a népesség szaporodása és az ember fejlődő értelme szükségszerűen hozta létre. A legkezdetüegesebb formáktól a mai tökéletesebb társadalmi-gazdasági formációkig igen sok változáson ment keresztül a rávonatkozó törvények hatásainak megfelelően,. Az ember számára nem közömbös, hogy a természeti környezetet hogyan használja fel és milyen változtatásokat eszközöl rajta. Ha a földrajzi természeti adottságok lehetőségeket és korlátokat jelentenek egy adott társadalmi fejlődési szakaszban — akkor okozati összefüggések alapján létre kell jönnie az összhangnak a természeti és társadalmi újratermelés között. Természetesen egyelőre még ezen utóbbival kell igazodnunk az előbbihez, mert a természeti adottságok megváltoztatása méreteiben még elenyésző. Azonban az erősen szaporodó emberiség még rohamosabban fejlődő értelme, s ennek terméke — az egyre magasabb fokú tudomány és gyakorlati megvalósítása — a technika mind nagyobb változtatásokra lesz képes. Miért is a kettő közötti összhang fontossága egyre jobban előtérbe kerül. A természet újratermelésében egyik tényező a víz körforgása, melyet zavartalanul fenn kell tartani. A társadalmi újratermelésben az ember létének fenntartásához kikapcsolhatatlan tényező a szükségletek kielégítése. Ezek közül elsősorban az élet- folyamat biztosítása a legfontosabb, mélynek alapvető eleme a víz. A víz hozzáférhető kell legyen az ember számára a körforgás bármelyik szakaszában, akár a folyókban, tavakban,, tengerekben, akár pedig a felszín, alatt vagy a légrétegekben. A gazdasági tevékenység során is mindig számolni kellett a, vízzel. Az ,embert a történelem folyamán változó ismereti korlátái sokszor akadályozták, hogy gazdasági tevékenységének a természet vízháztartására való hatását, majd ennek visszahatását előre lássa. Éppen ezért a társadalmi fejlődés különböző fokain eltérő jelentősége van a hidroszférának az emberiség számára. A víz a múltban a korlátlanul rendelkezésre álló természeti javak egyikének tűnt, és bősége vagy hiánya kényszerítette az embereket ezek határainak mérséklésére. Ebből keletkeztek a különböző vízi létesítmények. A népesség szaporodásával és, a gazdasági élet rohamos fejlődésével az előző idők kényszere változatlanul élt tovább, azonban a halaszthatatlanság jelzőjét viselve annak felismeréséhez juttatta el az embert, hogy a gazdasági javak közül a legfontosabbal — a vízzel — ésszerűen és beosztással kell gazdálkodni. A víz a fejlődés alacsonyabb fokán akadályokat jelenthet, vagy elemi csapásokat zúdíthat az emberre. A társadalmi fejlődéssel együtt akadályok helyett összekötő kapoccsá, csapások helyett pedig a gazdaság igen fontos tényezőjévé válhat. A vízépítés és vízgazdálkodás határát nehéz megvonni, csupán a két fogalom különbségét lehet kidomborítani. A vízgazdálkodás léte előtt megvolt a vízzel való gazdálkodás hiánya, mely negatív hatását éreztette a gazdasági tevékenységre, s talán az ilyen jellegű időszakot, amikor ezek a jelenségek megszaporodván és bonyolultabban érvényesültek, lehet az átmeneti szakasznak tekintem. A vízépítés fokozatosan fejlődött és a vízgazdálkodás különböző ágai jelentős gazdasági tényezővé váltak, majd a fejlődés magasabb fokán együtt és egységesen kialakult „vízgazdálkodás”-ként léptek a szintén, magasabb fokon és már összetettebben érvényesülő gazdasági tevékenység központi jelentőségű tényezőinek szorosan kapcsolódó soraiba. A társadalmi fejlődés magasabb szintjén már tervszerűen foglalkoznak a víz legyőzésével és kihasználásával, mindenütt gazdálkodni kezdenek vele. Ennek a gazdálkodásnak a, legmagasabb foka — a komplex vízgazdálkodás —, hosszú idő után alakult ki. A komplex szemlélet már tudat alatt létezett a gazdálkodó emberekben akkor, amikor a peremvidékeken a, hegyek és síkság találkozásánál letelepedtek. Itt biztosítva volt számukra a hegyekről lerohanó vízfolyások időnkénti öntözése, az árvíz ellen a hegyoldalra feljebb húzódtak, a források szolgáltatták az ivóvizet, a vízfolyásba épített malomgátak az ínségesebb időkre tároztak s a víz leeresztésével nyert energiával őrölték meg a lakosság élelmiszereinek egy részét. A vízgazdálkodás két alapvető vonását már a fejlődés ezen alacsonyabb fokán is megtaláljuk. Egyrészt a vízháztartást akarták szabályozni a víztározással, másrészt pedig a szükségletek kielégítésére szolgált az öntözés és energianyerés. 21
