Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
1. Madaras községtől délkeletre a Kígyós folyás mindkét partján elterülő 200 ha kiterjedésű szántó. 2. Mátételke községtől északnyugatra elhelyezkedő 340 ha kiterjedésű rét és legelő. 3. Távlati tervben szerepel Bácsalmástól délre levő 160 ha kiterjedésű rét és legelő. A 19. sz. Igali belvízrendszerben csak egyetlen talajvízszint szabályozásra szükséges területet jelöltünk. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A 16. és 17. sz. Dunavölgyi és Sárközi belvízrendszerekben a belvízrendezés önmagában nem biztosít teljes eredményt a mezőgazdasági fejlődésben. Szoros kapcsolatban van a talajvízszabályozással és az öntözéssel. Az öntözés szükségképpen maga után vonja a fejlett agrotechnika alkalmazását, mely a földek rossz, vagy gyenge vízháztartásá tulajdonságát javítja. Ennek következtében a belvizek mennyisége is csökken, de csak akkor, ha a belvízi rendszer minden létesítménye megfelelően jókarban van tartva és így rendeltetésének megfelelően jól működik. — Ha az előfeltételek megvannak, úgy az addig előre nem látható tavaszi vízelöntések miatt bizonytalanul művelhető és termő földek, biztonságos termeléssel nemcsak évenként meghozzák a jövedelmüket, hanem elkerülhető az időnkénti vízelöntésekből származó talaj romlás, ami csak jelentős, több éven át végzendő beruházással szüntethető meg. Belvízhasznosítás tekintetében a terület különleges helyzetben van. Nem szorul ugyanis rá a belvizek tarozására azért, mert a soroksári Duna- ágból igen jelentős élővíz nyerhető mind az öntözéshez, mind a halastavak feltöltésére. A belvizeket azért terveztük mégis tározóba raktározni, mert ez egyrészt olcsóbb belvíz elvezetési megoldást ad, másrészt olyan, jelenleg hasznosít- hatatian területeken tározunk, amiket csak halastó- gazdálkodással lehet hasznosítani, amire1 a homokos területről jött belvizek is alkalmasak. — A tervezett belvízmentesítési megoldások korszerűek, az elvezetendő vízmennyiségek számítása főhatóságilag jóváhagyott. A költségkihatások a hivatkozott tervekből valók, amik egy vázlatterv színvonalán, sokszor részletes költségelemzésen alapulnak. A 18. sz. Kígyós és 19. sz. Igali belvízrendszerekhez tartozó területek a Duna—Tiszaközi homokhát folytatását képező bácskai területek A csapadékban igen szegény területek közé tartoznak, a csúcsban jelentkező kevés csapadék azonban jelentős károkat okozhat, ha nem vezetjük le elég gyorsan. E cél érdekében szükségesek a csatamabővítési munkák. Bár nem nagy jelentőségűek, de éppen csekély voltuk miatt az igen értékes és felhasználható belvizek visszatartására — belvízvédekezésnél pedig szabályozásra — szolgálnak a tervbevett műtárgyak. A fajlagos beruházási költség alacsony, s így rövid időn belül visszatérülnek a beruházások. A 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszer keretterve belvízgazdálkodási szempontból különleges követelményeket rejt magában. A terület 75%-áról, a szivattyúzott területről, minden belvíz csak szivatytyúzással távolítható él. szabad lefolyás nem lehetséges. Az évi átlagos szivattyuzási napok száma 180 körül van. Ezért a szivattyúzás teljesítőképességének növelését az egész terület vízmentesítése igényli. A legkisebb elöntés is az utolsó tíz évben megindult nagyarányú települést ás a nagyüzemi mezőgazdaság fellendülését károsítaná. Az 1940—41. évihez hasonló belvíz ma már többszörösét okozná ennek a kárnak, ami az akkori külterjes gazdálkodás mellett volt. A fajlagos beruházás aránylag alacsony, a jövedelmezőségi mutató pedig magas. A belvízrendszer talaja kitűnő termőtalaj, a szocialista termelési rendszer máris erősen fellendítette a Margittasziget termelésének minőségét, melyhez a kerettervben előírt minimális vízrendezési munkák elengedhetetlenek. A belvízhasznosítás aránylag kis mértékűnek látszik, azonban a lehetőségeket részben már eddig is kihasználták. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A 16. sz. Dunavölgyi és 17. sz. Sárközi belvíz- rendszerek területén a főcsatornákon és a jelentősebb mellékcsatornákon a vízmérce hálózat kiépítendő. A fontosabb vízmércéket íróberendezéssel kell ellátni. Ezenkívül kijelölendők azok a csatornaszakaszok, amelyeken a vízhozammérések kellő pontossággal elvégezhetők. Ezek a szelvények mintaszelvényekké kiépítendők. A vízrendszerek területén a meteorológiai megfigyelő állomások sza- porítandók azért, hogy az egyes területrészek klimatikus változásai megfigyelhetők és az adatsorokból következtetések levonhatók legyenek. A XX-as csatorna részkülönbözete minta belv'zgyűjtő terület berendezésére alkalmas. A 18. sz. Kígyós és a 19. sz. Igali belvízrendszerekben ugyancsak fontosak mind a belvízmérce- hálózat, mind pedig a meteorológiai megfigyelések adtszolgáltatását eszköziő berendezések. A 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszerben a továbbfejlesztés érdekében a következő években majd megfigyeléseket kell végezni az eddigi belvízrendezési munkák és az öntözés nagyarányú elterjedésével az öntözéssel való kapcsolat hatására. Az öntözés a talajvízjárást erősen befolyásolja, amely az ilyen függőlegesen tagolt területen a belvízlevezetés szempontjából nem közömbös. Ezért szélesebbkörű talajvízmegfigyelésre kell berendezkedni, vízhozammércéket kell végezni a rendszer fontosabb vízfolyásain. Ha nem is kutatási szempontból, de belvíz- gazdálkodási műszaki szempontból minta öblözetté volna kívánatos kifejleszteni a szivattyúzott területet, mély különösen hasznos lenne a rendszer továbbfejlesztésének tanulmányozása szempontjából. 134
