Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
nélküli középső délkeleti harmadában gyűlnek össze — milyen szávatyúzási kapacitással és elrendezéssel távolíthatók el a legbiztonságosabban. A 7. sz. TVK terület belvízrendszereinek tervezésénél a népgazdasági ágakkal és ezen belül a vízgazdálkodási ágazatokkal való kapcsolatokat mindenütt szemmel tartottuk. A 18. sz. Kígyós és 19. sz. igali vízrendszerekben a tervezésnél fő célkitűzésünk, a mezőgazdaság igényeinek kielégítése. Más népgazdasági ág, és a belvízrendezés kapcsolatáról nem beszélhetünk. Mind a Kígyós, mind az Igali belvízrendszer belvízrendezésének az öntözéssel — mint vízgazdálkodási ágazattal — való összefüggése elsősorban a belvíznek a csatornákban való tározásában nyilvánul meg. Ez csak a belvízvédekezéssel összhangban valósulhat meg. A 20. sz. margittaszigeti belvízrendszerben az öntözések és az, öntözővíz nyerési módok általában többé-kevésbé befolyásolják a belvízrendezéssket. Az 1961-ben komolyabb mértékben kezdett megindulni az öntözés talajvízből és a sziget holtmedreiben összegyűlő belvízből. Nem vettük számításba nemzetközi vonatkozása miatt a baja—bezdáni tápcsatornát, mint víztározót. A téli és koratavaszi belvizek elvezetésének ideje 13—14 napra tervezett. A nyári belvizeket 1—2 nap alatt kell elvezetni a tervek szerint. A csatornahálózat tervezésénél 10, műtárgyakénál 25 éves gyakoriságú csapadék szolgált alapul. A belvízkárok elleni védekezés szervezetének a 7. TVK egész területén az OÁBSz. jelenlegi utasításai szerint készített készültségi kimutatásokban foglaltak kiegészítésére csak a csatorna őr jár ások és az ezzel együtt járó védelmi felszerelés szaporítását látjuk szükségesnek. A kerettervben szereplő csatornahálózat fejlesztési és szivattyú kapacitás növelési előirányzatok azt a célt szolgálják, hogy létesítésükkel a belvíz védekezést igénylő feladatokat év- ről-évre mindinkább csökkentsük az összes művek fenntartásának intenzív és folyamatos munkájával. A belvízrendszerek távlati fejlesztésénél előirányoztuk a síkvidéki tározók halastó céljaira való feltöltését tavasszal a lefolyó belvizekből. A mindig fejlődő csatornahálózat a vizenyős rét- és legelőterületeket csökkenteni fogja, ezeknek az agrotechnika fejlődésével szántó céljára való felhasználásuk után a lefolyó vizek mennyisége is csökkenni fog. Viszont az egyes területek vízháztartása javul. Ezeknek a területeknek mezőgazdasági hasznosítása elsősorban a takarmánybázis megteremtésével az állattenyésztés fejlesztésénél jöhet számításba. A hideg talajok u. i. szántóföldi művelésre kevésbé alkalmasak. A belvízvédekezésnél szükséges hírközlő berendezések feilesztésére törekszik a keretterv. A szükséges szállítások gyors lebonyolításának kérdése kapcsolódik a műút hálózat és a tehergépjármű park fejlesztésének kérdéséhez. Az országos szállítási keret érdekében tervezett fejlesztés során szaporodó tehergépkocsi állományból igénybevehető lesz a szükség szerinti számú gépkocsi azokban a rendkívüli esetekben, midőn a belvízvédekezési munkálatok ezt megkövetelik. A talajvízviszonyok alapján a talajvízszint szabályozásának szüksége elsősorban az időszakosan előálló magas talajvízállás csökkentésében és avíz- szintingadozás mértékének korlátozásában mutatkozik. Ez a feladat jelentős vízgazdálkodási beavatkozást jelent, a mélyebb talajvízű területeken a talaj vízszint optimális mértékűre való emelése viszont nem mutatkozik gazdaságosnak. 2.2 A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés keretterve 2.21 A 7. ALSÖDUNAVIDÉK BELVÍZRENDEZÉSÉNEK KERETTERVE A belvízgazdálkodásra figyelemmel készült. A rendezés és gazdálkodás összefüggesetnek világosabb szemléltetésére az öblözet rendezési és komplex belvizgazdálkodási tervét együttesen ismertetjük. 2.211 A belvizes területek rendezésének és a belvízhasznosításának keretterve A 16. és 17. sz. dunavölgyi és sárközi vízrendszerekre vonatkozóan a VIZITERV 10994 számú komplex vízgazdálkodási tervét az OVF jóváhagyta. A tervtől egy lényeges pontban eltértünk, éspedig az ú. n. fennsíki övcsatorna megoldásában. Erre a körülményre a 11281 sz. terv ismertetésénél kitértünk. A Duna—Tisza Csatorna első szakaszának kiépítése tette lehetővé a 16/a. jelű öblözet kialakítását. A Duna—Tisza Csatorna nyomvonala keresztezi a XX. jelű csatornát anélkül, hogy a tervben a keresztezés módja jelezve volna. A XX-ast vagy át kell bujtatni, vagy vízhozamát be kell emelni. Ez a költség már a Duna—Tisza Csatornát terheli. További elvi átalakításra szükség nincs. A tervezett munkákban szerepelnék a főcsatorna mederbővítési munkái, depóniarendezése, a XX. csatorna mederbővítése és mederbiztosítás kavicságy készítéssel, 42,6 km új csatorna építése, meglévő csatornák meghosszabbítása 8,5 km hosszban. Ezekhez szükséges 234 800 m3 földmozgósítás, 35 műtárgy építése összesen 6 738 000 Ft költség. A 16/b. öblözet fejlesztésiét főleg az öntözőrendszer létesítése, egy kisebb terület még megoldatlan belvízlevezetése, valamint a magasvezetésű Dömsö- di árapasztó csatornaszakaszból átszivárgó vizek elvezetése teszi szükségessé. Szükséges még a szuny ogi szivattyútelep teljes átépítése elektromos meghajtásra. A munkák és költségek összesítése a következő : Földmozgósítás 340 400 m3, 9 db híd átépítése, 3 db csőáteresz építése, a szunyogi szivattyútelep korszerűsítési munkái 0,5 m3/s. teljesítőképességű szivattyúállás építése, melyeknek összes költsége 12 112 600 Ft. A 16/c. öblözetet metszi leghosszabb vonalon a tervezett Duna—Tisza Csatorna. Így a tervezett új 126
