Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

Belvízgazdálkodás, belvízvédekezés 2. A BELVIZGAZDALKODAS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÄRÄSOK ÉS TERVEZÉSEK ISMERTETÉSE A 16. sz. dunavölgyi és 17. sz. sárközi belvíz- rendszerekre vonatkozó tanulmányok és komplex vízgazdálkodási tervek a következők: Az első tanulmány a Vízügyi Közlemények 1940. évi 2. számában jelent meg, „A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat munkála­tai és jövő feladatai” címen. Ennek a tanulmány­nak eredményeképpen épült meg 1942—44 években a Dömsödi árapasztó csatorna, és a szunyogi szi­vattyútelep. A MEVITERV 1952-ben „A dunavölgyi vízrend­szer és belvízhálózat komplex vízhasznosítása” ter­vét készítette el. Ez az első terv, mely 50 ‘éves csa­padékadatok alapján, a Montanari féle klimatikus függvénye alkalmazásával számol. A terv alapelvei: a) Minden csepp gazdaságosan visszatartható vi­zet a mezőgazdtság érdekében visszatartunk, b) minden csepp gazdaságosan felhasználható vi­zet a mezőgazdaság fejlesztésére felhasználunk, c) a mezőgazdaságra káros minden csepp vizet a gaz­daságosság és biztonság feltételeinek megfelelően a leggyorsabban elvezetünk, d) a tározási tér hasznos és káros részének arányát folyamatosan javítjuk, ej a tározás, felhasználás, elvezetés és javítás ered­ményeit folyamatosan ellenőrizzük. A VIZITERV a 10.329 sz. „Kiskunsági öntözőrend­szer belvízi tanulmányá”-t 1954-ben készítette. A terv alapelve, hogy a Kígyósértől nyugatra eső terü­letek (Vadas, Sákor, V. sz. csatorna) belvizeit, a Dunavölgyi főcsatornától függetlenül kell a Dunába vezetni. A VÍZITERV-ben 1957. évben 10.994 sz. alatt készült a „Dunavölgyi főcsatorna, vízrendszere fej­lesztésének ütemezési terve.” Részletesen összefog­lalja a korábbi tervekben kidolgozott belvízi meg­oldásokat, az időközben elkészült csatorna, átköté­seket és új hidrológiai számítást ad. Alternatívát dolgozott ki a fennsíki területek belvizeinek, mély- vezetésű árapasztó helyett, magas vezetés mellett a Dunába vezetésére. A mértékadó fajlagos vízszállí- nál a 25 éves előfordulási gyakoriságot vette szám­ba. Az OVF a főcsatorna torkolati szakaszára vo­natkozóan: 15 1/s. km2 értékben adta meg a fajla­gos vízvezetést. A 17. sz. belvízrendszeren áthaladó és 1942 év óta épülő Csoma-foktői árapasztó csatorna befejezését és a Foktői szivattyútelep építését irányozza elő a fejlesztés. A Csorna-foktői árapasztó csatornán le­folyó víztömeg egy részét (2,5 m3/sec) szükség esetén a Sárközi I. sz. főcsatornán lehet levezetni. A meglévő érsekcsanádi szivattyútelep 6,0 m3/s. tel­jesítményének kiegészítésére Vajastoroknál új 4,0 m3/s. teljesítményű szivattyútelep építése1 van terv- bevéve. A tervezés nem számol a Sárközi főcsa­tornák (fokok) tározóképességével és a főbefogadó Duna árhullámainak általában rövid időtartamával. A VIZITERV 11281. sz. a „Dunavölgyi főcsatorna torkolatának árvédelmi biztonsága” című tervének lényege az, hogy a Dunavölgyi belvízrendszer ú. n. fennsíki területeinek belvizeit két csatornával ösz- szefogva a Kecskemét—Solt közötti betonút déli szomszédságában haladó, 8 km hosszon terep feletti magas vezetésbe gravitációsan Fülöpszállástól nyu­gatra és a nevezett betonúttól délre elterülő, mély- fekvésű, ma teljesen használhatatlan vad,szikes ta­vakba vezeti és ott tárolja. A főcsatornát csatorna- híddal, a budapest—kiskúnhalasi vasútvonalat és a mellette húzódó Fülöpszállás—Szabadszállás kö­zötti országutat együtt bújtatóval keresztezi. A VIZITERV 11308. sz. vázlatterve a Dunavölgyi VII. sz. csatornához csatlakozó fennsíki területek belvizeinek elvezetését célozza,, Kiskörös—Soltvad- kert—TázJár—Pirtó környékéről. A tavasszal ösz- szegyűlő belvizeket részben két tóban tározza, a többletet a VII. sz. csatornán vezeti le a Dunavölgyi főcsatornába. A Lázár és Szarvastavat nem mente­síti, hanem vízfelületét kiöntésmentesen, állandó­sítja. A torkolatnál 17 1/s. km2 fajlagos' vízszállítás­sal számol. E terv alapján készült kiviteli tervek szerint a csatorna a 0—19,400 km-ek között kiépült. A VIZITERV 12868. sz. „Dunavölgyi vízrendszer északi részének fejlesztésé”-re vonatkozó terve Dunaharaszti—Öcsa — Dabas — Kunpeszér — Kun- szentmiklós—Tass és a Soroksári Dunaág által be­zárt terület belvízrendezési és vízhasznosítási fela­datait tárgyalja. A már korábban készült terveket használja fel elvi változtatás nélkül és a várható nagyobb kiterjedésű öntözési igényeknek megfele­lően dolgozza át főleg a fajlagos vízszállítási érté­keket, melyek 17—41 1/s. km2 között ingadoznak. A VIZITERV 12924/2 z. terve Duna—Tisza Csa­torna építéséről szól. A Duna—Tisza Csatornának ez a nyomvonala a fennsíkon tervezett csatorna­hálózatot oly nagy mértékben befolyásolja, hogy azokat az új létesítményre tekintettel feltétlenül át kell tervezni. Ugyancsak érinteni fogja ez az új lé­tesítmény a belvízi tározókat is. A 18. sz. Kígyós és a 19. sz. Igali belvízrendsze­rekben jelenleg sem a belvízrendezéssel, .sem a talaj­vízszintszabályozással kapcsolatban kutatás és kí­sérlet nem folyik. A két vízrendszerre vonatkozóan csak az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnak az utóbbi években folytatott adatgyűjtése és fenntar­tási tanulmányterve áll rendelkezésre. A 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszerre vonat­kozóan, a belvízgazdálkodás fejlesztésénél és terve­zésénél legfontosabb feladatok: az öblözet meglévő vízrendszerének és kialakulásának, a talajviszo­nyoknak, a csapadékjárásnak, a talajviszonyoknak, 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom