Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
járások száma és mindhárom belvízrendszer a bajai szakaszmérnökség működési területébe tartozik. Állami tulajdonban lévő csat. őrház a 16/a területen 2 (Kunszentmiklós, Kunpeszér), a 16/b területein 1 (Akasztó), a 17. sz. területen 1 (Csőmapuszta), a 18. sz. területen 1 (Kunbaja), a 19. sz. területen 2 (Csabaija, Dávod), a 20. sz. területen 2 (Sárhát, Ujfok) van. Az Alsóduna völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén, 1960. december 31-ig a Csukástói belvízrendező ési vízgazdálkodási társulat 1000 kh. területtel, Madarasa Rétöntöző és Vízhaszn.osító Társulat 185 (kih. területtel alakult. Előbbi Kiskőrös térségében, a Dunavölgy főcsatorna közelében, fekvő Csukástó területének lecsapolására és hasznosítására, utóbbi a Kígyós főgyűjtő mentén Madaras község területén elterülő rét öntözésére alakult, A főgyűjtő belvizét felduzzasztással, gravitációsan vezetik az öntözendő rétre. 1.23 A TALAJVlZSZINT-SZABÄLYOZÄS MŰLTJA ÉS JELENE Talajvízszint szabályozásra, mégpedig vagy a talajban lévő káros vizeknek lecsapolással történő elvezetésére, vagy a talajvíznek a mezőgazdasági termelés szempontjából optimális szintre való emelésére, a múltban a 7. TVK területen került sor, de közvetve a műszaki beavatkozások, elsősorban a Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló és! Öntöző Társulat területem végrehajtott belvízlevezetések módosították a megelőző időszak talajviszonyait. A talajvíz megfigyelésére szolgáló kúthálózat telepítése a Dunavölgy északi és déli belvízrendszer területén 1928-ban indult meg. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 a belvîzgazdâlkodAs fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE 1.311 A belvizes területek rendezési fejlesztésének szükségessége A beivízgazdálkodás egyik legfőbb tényezője a magyar Alföldön a mezőgazdasági termelésnek. Ez a tény, fontosságában napról-napra emelkedik, különösen akkor, amidőn az utóbbi 15 esztendőben, a mezőgazdasági termelési időszak (IV. 15.—IX. 15.) csapadékaLoszlása termelési szempontból nem mindig kielégítő és közel sem optimális. A mezőgazdaságban csak akkor várható jó termés, ha az összes termelési tényezők optimálisan összejátszanak és ezekből az emberre vagy a mezőgazdasági gépre háruló feladatokat az előírt időben elvégzik. A termelés egyik lényeges fontosággal bíró tényezője a víz, a beivízgazdálkodás feladata tehát adott helyen az embertől függő optimális vízviszonyok megteremtése. A 7. TVK területén fekvő öt belvízrendszerben a belvízgazdálkodás érdekében végrehajtandó munkák az eddig végzetekkel még nem nyertek, befejezést és így a belvízi művek fejlettsége a fejlődő mezőgazdaság által ma, megkívánt mértéket nem üti meg. A 16. sz. Dunavölgyi belvízrendszer területén ez a fejlesztés még azért nem kellő mértékű, mert a volt társulat megalakulásakor körülhatárolt 302 200 kh. érdekeltségi területhez többször olyan nagy és rendezetlen területeiket csatoltak, hogy azok rendezéséire a társulat 1943-tól 1948. évig terjedő öt évben végzett munkáival már lényeges eredményt felmutatni nem tudott. A társulatok államosítását követően Budapest—Baja, között elterülő területek vízrendezésére azért készültek komplex vízhasznosítási tervek. Ilyen a MEVITERV 51. sz,, valamint a VIZITERV 10 994 sz., a 11281 számú és 11308 számú tervei, melyek egységes alapgondolatból és egységes szemléletből kiindulóan, tárgyalják az egész területnek, vagy egy részének fejlesztését. A hiányois belvízrendezésből keletkező vízkárok közvetlenül lemérhető formában elsősorban a mezőgazdasági terméskiesésben, jelentkeznek, közvetve pedig le nem mérhetően abban, hogy a vízkár az elöntött területek termőképességét nagy mértékben rontja. Kilúgozza ,a tápsókat, a talaj szerkezeti adottságait megváltoztatja, legelőknél a métely kifejlődésével az állatállomány takarmányozását és egészségét is rontja. A vízkárok a, földutak elbontásával, a műutak és vasútak alépítményeinek áz- taitásával jelentékeny módon befolyásolják a közlekedés zavartalanságát. Közegészségügyi szempontból maláriiás betegségek terjedését segítik elő. A Dunavölgyi és a Sárközi belvízrendszerekben a főcsatornák méreteinek megállapítása után különös fontossággal bír a III. rendű mellékcsatornák es vízelvezető árkok hálózatának fejlesztése, mert a terep hullámos jellege folytán akár a téli és tavaszi csapadékból, akár a nyári záporokból eredő belvíz a néhol szélesebb, másutt keskenyebb hullámvölgyekben gyülekezik. A mellékcsatornák és vízlevezető árkok hálózatát tehát úgy kell fejleszteni, hogy még rendkívüli mennyiségű csapadék idején is a belvízelöntésekből eredő mezőgazdasági károk minél kisebbre csökkenjenek. A 18. sz. Kígyós és a 19. sz. Igali belvízrendszerek fejlesztésére vonatkozóan hiányát érezzük komplex vízgazdálkodási terveknek. A Kígyós belvízrendszerben a csatornák jelenleg a 8,35 1/s. km2 belvíz levezetésére képesek. Ezzel szemben 20 1/is. km2 a kívánatos kiépítési mérték. A beivízgazdálkodás lehetővé tétele érdekében elsősorban a, művek kiépítése indokolt. 19. sz. Igali rendszer csatornái általában a q = 20 1/s, km2, levezetésére alkalmasak. Л terület belvízrendezéséhez hozzátartozik szorosan a vízszabályozó műtárgyak megépítése. A 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszerben a csatornahálózat fejlesztése a mai állapottal szemben még mindig szükséges, Elvben és fővonalakban a belvízrendezés a régi alapokon marad, a q = 33 1/s. km2 levezerőképességet kell q = 35 1/s. km2 teljesítő- képességre növelni.
